Benne van Rómeó és benne van az Ördög is

INTERJÚ: Kocsis Dénes a musicalek hősszerelmes szerepeiről

Sikeresen indult. A Pesti Broadway Stúdió elvégzése után máris főszerepeket kapott az Operettszínházban: a Rómeó és Júliában, a Miss Saigonban, legutóbb az Ördögölő Józsiásban. Kocsis Dénes különösen örül Bakszén szerepének, a hősszerelmes karakterek után pokoli rosszfiúvá is változhatott.

– Hogyan lehetséges, hogy az Ördög és csapata a rossz oldalon állnak, mégis szimpatikusak a nézőknek?

– Azt gondolom, minden emberben, ördögben és angyalban egyaránt megtalálható a jó és a rossz. Az a kérdés, ki melyiket használja a kettő közül. Az Ördögölő Józsiás mese, pórul járnak benne az ördögök – igazi rosszcsontok emberi tulajdonságokkal felruházva, ezért szerethetők.

– Ugyanakkor Bakszén férfi is, versenyez a királylány kezéért. Te magad mennyire vagy küzdő típus?

– Rómeó típus vagyok, könnyen, egy pillanat alatt bele tudok szeretni abba, aki megérint. A végsőkig harcolok a szerelemért, de azért nem úgy, mint Bakszén, aki mindenkit a földbe tipor. Ő elsősorban a hatalomra vágyik és csak másodsorban a vele együtt járó Jázminára. A céljai elérése érdekében képes kárt is okozni másoknak. Azt hiszem, ez egyáltalán nem jellemző rám – sem szerelmi, sem szakmai értelemben.

Ördögölő Józsiás: Kerényi Miklós Mátéval

– Mennyire hozta közelebb a darab hozzád a népzenét?

– Nagyon. Tolcsvay László muzsikája kifejez minden érzelmet, amit nekünk, színészként el kell játszanunk.

– Menjünk kicsit beljebb a zenés színház hétköznapjaiba: melyek az előnyei és hátrányai a kettős-hármas szereposztásnak, akár a próbák, akár az előadások szempontjából?

– Nagyon nagy segítség, ha olyan nézi kívülről a munkádat, aki pontosan ugyanazzal a feladattal foglalkozik. Nekem ennél a szerepnél Mészáros Árpi, a váltótársam hasznos támaszom volt a próbák során, sokat haladtunk előre egymás tanácsainak köszönhetően. Pár évvel ezelőtt Pécsett játszottuk már ugyanazt a szerepet, Rudolfot. Akkor is nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Ebben az évadban lett harmadik Bakszén is, Kádár Szabolcs barátom.

– Gyönyörűek az előadás jelmezei. Mennyi időbe telik ördöggé válni parókával, tetoválásokkal, teljes bőrfelszereléssel együtt?

– Más előadásokhoz képest egy órával korábban, öt óra körül be kell érnem a színházba, mivel a smink elkészítése és a raszta paróka feltűzése körülbelül 40 percet vesz igénybe. Aztán mindenkinek megvan a saját előadás előtti szertartása is, ki kávézik a büfében, ki meditál magában.

Ördögölő Józsiás: Bakszén, az ördögök fejedelme

– A zenés színház sokféle koncentrációt igényel, hogyan lehet elérni, hogy minden este ugyanolyan formába tudjon kerülni a színész? A prózai előadásba többet bele lehet vinni a színész aznapi állapotából, a hangjegyeket viszont minden nap – akár kicsit náthásan is – ugyanúgy kell kiénekelni, a koreográfiát szög pontosan le kell lépni. Mi a helyzet ezekkel a B-napokkal?

– Az énekesnek a torka a hangszere, nagyon odafigyelünk az állapotára. Lehet úgy is énekelni, ha nincs tökéletes formában, mindannyian tanultunk hangképzési technikákat, sok mindent meg lehet oldani. Ha azt érezzük, hogy valami nem stimmel, rögtön előkerül a szopogatós cukorka, fújós szer vagy elmegyünk gégészhez. Számtalan házi praktika is létezik, nekem például a forró vizes borogatás a nyakamon és hozzá töménytelen fagylalt. A legjobb módszer persze mindenhez a pozitív pszichés hozzáállás. Ha valaki úgy éred fel, hogy nincsen hangja aznap, le kell mondani az előadást, nálunk szerencsére ott a biztonsági tartalék, a másik szereposztás, de erre nagyon ritkán kerül sor.

– Vágysz-e más műfajba, más színházban is kipróbálni magadat?

– Gyerekkorom óta színházzal foglalkozom, ilyen általános és középiskolába is jártam. Nagy álmom volt bekerülni a színművészeti egyetemre, ahonnan harmadik rostán estem ki. Pont azon a héten vettek fel az Operettszínház stúdiójába, úgy gondoltam, ez egy útmutatás fentről: ebbe az irányba kell mozdulnom. Természetesen nagyon érdekelnek a prózai előadások is. Nálunk is van szerencsém megmutatni magamat ilyen előadásokban, például A kaukázusi krétakörben. Ha adódik máshol is lehetőségem, megpróbálom megoldani, egyeztetni az anyaszínházammal.

Szeged: West Side Story

– Két zenés szerepet is játszottál már az Operetten kívül: Rudolfot Pécsen, Szegeden West Side Storyt.

– A Rudolf volt életem első nagyszínpadi főszerepe, Egy meghallgatáson kaptam meg, amiben segített, hogy stúdiósként színpadra állítottuk A tavasz ébredését ugyanazzal a rendezővel, Somogyi Szilárddal. Nagyon jó élmény, jó tanulás volt. Nyilván most, három évvel később már nem pontosan ugyanúgy oldanám meg. A West Side Story pedig azért volt különleges, mert a gyerekkorom nagy részét Szegeden töltöttem.

– Jártál akkoriban ott színházba?

– Persze, vittek a szüleim, és jártam színjátszó szakkörbe is, de akkor még nem volt kristálytiszta bennem, hogy színházzal szeretnék foglalkozni. Szeged a szívem csücske, Tony pedig mindenkinek szerepálma, aki ebben a szerepkörben mozog.

– Mennyire tudsz azonosulni a hős szerepkörrel?

– Érzelmileg azt gondolom, igen. Magánemberként 6 és 7 közé teszem magam a jó és szerelmes fiúk 10-es skáláján. Ám ahogy Janza Kata szokott fogalmazni: bennem van a rossz kiskutya is.

A Miss Saigonban Vágó Bernadettel

– Van abból fakadó felelősségérzeted vagy félelmed, hogy egy hatalmas színpad közepén te vagy az abszolút főszereplő?

– A feladat nagysága inkább doppingolni szokott engem. A többibe nem is gondolok bele. Ha belehergelném magamat ebbe, az nem tenne jót. Egyszerűen nagyon szeretem, amit csinálok. Egyébként a mostani évadban, az Elfújta a szélben egy 3-4 jelenetes karakterszerepet kaptam. Sokkal rövidebb idő alatt kell bemutatnom a karakteremet, a forradalmárt majd. Nagy kihívás lesz – szemben a főszerepekkel, amikor egy egész előadásnyi időm van a személyiség megrajzolására.

– Melyik a kedvenc szereped a most játszottak közül?

– Mindegyiket másért kedvelem. A Rómeó szerepálmom volt, az Ördögölőt azért szeretem épp nagyon, mert új színt próbálhattam ki magamból. Szöges ellentéte annak, amit eddig kellett színpadon előhívnom magamból. Önbizalmat szereztem attól, hogy sikeresen megoldottam a feladatot. Azt hiszem, ettől jobb lehetek Rómeóként is. Nem győzöm megköszönönni a lehetőséget és a bizalmat Kerényi Miklós Gábor direktor úrnak a sok szép lehetőségért.

A Rómeó és Júliában, háttérben: Kerényi Miklós Máté

– Hogyan kezeled a musicalszínház velejáróját, hogy előadás végén megvárnak a tinilányok a művészbejárónál?

– Ez hozzátartozik a műfajhoz, ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. Azért, hogy szeretetet kapunk a munkánkért, nem hiszem, hogy bárkinek nehézséget okozna. Nyilván, ha épp sietek, és akkor szólítanak le, kevésbé tudom viszonozni. Úgy érzem, egyre többen szeretnek. Vannak meglepő esetek: nemrég elhívtak például egy születésnapra, azért hogy megismerhessenek. Az ilyesmihez lehetetlen nem pozitívan hozzáállni.

– Rögtön a pályád legelején sikeres lettél. Mennyire vagy felkészült a színházi pálya kiszámíthatatlanságaira, a hullámokra?

– Azt gondolom, otthonra találtam a musicalben és az Operettszínházban. Itt van a legjobb helyem. Aki ebben a színházban van, rengeteget dolgozik, mivel nagyon sok és sokféle előadás van. Ez a második otthonom, úgy jövök be, mintha haza mennék. Azzal együtt, hogy szeretném majd máshol is kipróbálni magamat, remélem, sokáig az Operettben maradok. Itt nőttem fel: 19 évesen kerültem be, jelenleg 25 vagyok. Most kezdek férfivá válni. Nyilvánvalóan ez a színház mindig a legnagyobb helyet fogja elfoglalni a szívemben.

Csicsely Zoltán

Fotók: Budapesti Operettszínház, Szegedi Nemzeti Színház, szerző