Balett-tagozattal gazdagodott a kecskeméti teátrum
Beszélgetés Barta Dórával
Nagy érdeklődés kísérte a kecskeméti teátrum balett-karának válogatását tavasszal. A Kecskemét City Balett, amelynek kilenc tagját Barta Dóra, a balett-tagozat vezetője több mint 100 táncos közül választotta ki, az évadnyitó nagyoperettben mutatkozik be a hírös város közönségének.A hazai kortárs táncélet meghatározó személyiségét, a többek között Harangozó Gyula-, Imre Zoltán- és Érdemes művész-díjjal is kitüntetett Barta Dórát az elkövetkező hónapok feladatairól kérdeztük.
– Miben jelent különbséget, hogy egy színháznak tánckara, vagy balettkara van?
– A különbség az alapvető műfaji meghatározásban, és a művészek képzettségében rejlik. A kőszínházi struktúrán belül, a tánc általában csak alkalmazott műfajként van jelen. Ezt a feladatot továbbra is örömmel látjuk el, de szeretnénk egyéni világunkat is megmutatni. Egy önálló balett-tagozat visszaadhatja a tánc, mint önálló művészeti ág rangját. A hétköznapi gyakorlatban a művészek napi tréningjeire, továbbképzésére is nagy hangsúlyt fektetek, miközben ők a színház aktuális produkcióin keresztül olyan színházi élményekhez, tapasztalatokhoz juthatnak, ami egy csak táncprofilú együttesnél nem, vagy csak ritkán adódhat.
– Hogyan történt a balett-kar tagjainak kiválasztása?
– A kétrostás próbatáncra több mint százan jelentkeztek. Elsősorban diplomás művészek jelentkezését vártuk, akik izgalmas, önálló karakterként tudnak megjelenni a színpadon, ugyanakkor a közös munkában is maximálisan megállják a helyüket. Talán meglepő, de az is fontos szempont volt, hogy a balett-kar tagjai prózai feladatkörben is helytálljanak, ahogy erre hamarosan lesz is példa.
– Hány előadásban láthatjuk a táncosokat az idei évadban?
– Négy zenés-táncos színházi produkcióban veszünk részt a nagyszínpadon, illetve kisebb játszóhelyeken. A Marica grófnővel kezdünk, a próbák javában tartanak.
– Ön lesz a produkciók koreográfusa?
– Az adott előadás rendezőjétől függ, hogy kivel szeretne dolgozni. Egyelőre annyi biztos, hogy Arisztophanész Lüszisztratéjának koreográfiáját én fogom készíteni.
– Négy évszak címmel önálló produkcióval is bemutatkoznak. Milyen jellegű lesz az előadás?
– Manapság egyre nehezebb boldogulni a műfaji besorolásokkal… Ha azt mondom, hogy balett, minden bizonnyal lesznek, akiknek tüll ruhás táncosok jutnak eszébe. A balett hagyományaihoz annyiban kapcsolódunk, hogy megőrizzük azt a tánctechnikát, amely briliánssá, kimíveltté teszi a testet. Ugyanakkor a technikához szeretnénk olyan tartalmat társítani, amely a mai nézők számára érdekes és fontos lehet.
– Mindehhez Vivaldi zenéje adja a keretet?
– Igen, de kicsit másként. Létezik egy Max Richter által megalkotott Vivaldi-feldolgozás, amely elektronikus hangzást illeszt a jól ismert dallamokhoz, rendkívül igényesen. Nagyon mai, nagyon izgalmas hangzás! Aki szereti Vivaldit, nem fog csalódni. De azok sem, akik idegenkednek a klasszikus zenétől, hiszen Richter feldolgozása finom és elegáns, ugyanakkor izgalmas kapcsolatot teremt a mai zene és a klasszikus zene között. Esztétikus, látványos, dinamikus előadást szeretnénk létrehozni, amely a fiataloknak és a tapasztaltabb korosztálynak is elnyeri a tetszését.
– Az Ön rendkívül gazdag szakmai múltjával mi jelent kihívást a kecskeméti balett-tagozat vezetésében?
– Táncosként mindig arra törekedtem, hogy a maximumot nyújtsam. Ettől vezetőként sem tudok, és nem is szeretnék eltérni. Törékeny műfaj a miénk. A balett-tagozat vezetőjeként az egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy mindazzal a tapasztalattal, amit táncosként, koreográfusként, rendezőként megszereztem, olyan lehetőségeket és feltételeket teremtsek, amelyek hozzásegítik a művészeket, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki magukból.
– Négy hónappal ezelőtt született meg a kisfia. Hogyan sikerül összehangolni az anyai és vezetői feladatokat?
– Szerencsére sok segítséget kapok! Cseke Péter igazi családbarát igazgató. Nagyon jó érzés tudni, hogy bízik bennem. Remek asszisztencia dolgozik mellettem, koreográfusi munkákat viszont egyelőre nem vállaltam, éppen azért, hogy minden erőmet a két nagy feladatra koncentrálhassam. Mindig úgy jövök el otthonról, hogy a kisfiam ne érezze a hiányomat, de az már most látszik, hogy eleven kisbaba, nem szeret egyhelyben lenni. Ezt megörökölte az apukájától és az anyukájától.
– rákász –