Bábjátszás az Off Porondon

2015-06-15

Színi krónika

Bereczki Ágota

Beszélgetés Pályi Jánossal

A POSzT-os Jókai tér, hosszú évek óta a MárkusZínház otthona, Pilári Gábor gondoskodása alatt. A csapat dinamikájának, törődésének köszönhetően az előadások évről- évre családias hangulatban telnek, ez az idén sem történt másként.

Ez a helyszín adott otthont a Vitéz László előadásnak is, amely után Pályi János bábjátszóval beszélgettem az előadásról, és a bábjátszás szerepéről a fesztivál keretén belül.

Egy vásári bábjátékot láthattunk ma. Arra lennék kíváncsi, miben látja a szabadtéri-, illetve a színházi bábjátszás közti különbségeket?
Mindenben. Maga a vásári bábjáték nem egy műfaj tulajdonképpen. Ez egy szabadtéri, különböző közönségek előtt, a legnehezebb helyzetekben is célt érő, előadó bábos forma. Egy bábjátékosnak meg kellett élni akkor is, hogyha egy ökörvásár közepén játszott. Ez egy 200- 300, az olaszoknál majdhogy 500 éves hagyomány, középkori bábjáték. Sőt, gyökerei sok 1000 évre visszanyúlnak, hiszen Kínában és Indiában még ma is élnek olyan mesélő formák, amelyek, hasonlóak ehhez a műfajhoz. Viszont, mind a színpad szerkezetében, mind a figurákban sok minden megmaradt. Persze, az, hogy valaki a 21. században forgatja a bábokat, az biztosan más, sőt, előadás közben is más.

Mégis sok tekintetben ennek a hagyományjellege megmaradt, nem igaz?

Hát ez egy élő hagyomány, Henri bácsi (Kemény Henrik) ránk hagyományozta látható módon. Európában nagyon sok helyen vannak ilyen bábjátékosok, angol meg olasz bábformációk, de szerintem kiemelkedik ezek közül a Henri bácsi, aki most lenne 90 éves, játékkultúrája egy különleges hungaricummal volt feltöltve. Ahol megfordult, mindenhol nagy sikert aratott, tényleg egy nagy bábjátékos volt.
A bábjátszás egy megélhetés és egyfajta művészet is. Ez attól is függ, hogy ki csinálja nyilvánvalóan. Vannak nagyon olcsó, harsány bábjátékosok is, de őket nem minősíteném, ott sír a báb. És vannak olyanok is, akik megpróbálják ezt nagy felelősséggel művelni. Ennek az összes gyökerét tisztelik, és azt éltetik, mögé helyezkedve ennek a hagyománynak, egyidőben szőve át saját magukon.

Mint művészeti ág, a POSzT keretén belül, miben áll a bábjáték jelenlétének a fontossága?

Ez a tér Pilári Gábornak és a MárkusZínháznak az otthona, ők nagyszerű családi bábszínház, hosszú évtizedek óta. Jól ismerik a műfajt, és ide vonzanak egyfajta csapatot. Szerintem jó, hogy van egy szabad családi program, ahol nagyon jó bábszínházi előadások és zenei programok vannak. Mindehhez ők adják a családi hátteret, remek kivitelezéssel: homokozót építenek, meg pancsoló is van. Ők Pécsiek, és már sokadik éve bízzák rájuk az OFF rész megrendezését, és itt ezen a helyen a bábjáték játszik főszerepet.

Habár több száz éve fut már a Vitéz László bábjáték, még mindig friss. Mi ennek a mozgatórugója, melyek a hagyományosan változatlan elemek, és hol lehet ezt rászabni a mai nézők befogadói igényeire?

A fő részek azok nem változnak, tehát nem véletlen, hogy melyik karakter és melyik szituáció jön egymás után, mivel ez egy logikus több száz éves hagyomány. Aztán, hogy ezek az úgynevezett „kályhák” között mi történik, ott sok improvizálás is elfér alkalmasint. Viszont azoknál is jó az erős kontroll, nem szabadulhat el a pokol. Ez a játékos felelőssége, az ő ízlésére van bízva, de alapvetően ez egy eléggé koordinált rendszer, tehát igazán pici improvizálások lehetnek. Nyilvánvalóan, mához is kell szóljon, mai poénoknak is helyt kell adni, esetenként napi aktualitások is megjelenhetnek. Ezt annak a tudatában játsszuk, hogy mindenki mást ért rajta, vagyis hogy ki az ördög az mindenkinek a saját szemüvegén át látszik. De az biztos, hogy mindenki fél valamitől, van, akitől szabadulna, és így ez a nevetés kapcsán talán egy picit fölszabadul. Mégiscsak egy haláltánc ez a darab, itt a halállal kell szembenézni, vagy az ördögökkel. Lássuk be, ez egy mindennapos kemény küzdelem.

A bábjátszás ősisége hogyan szabadul fel, hol lehet tetten érni?

Ez a játék, az elátkozott malom története, ez egy vándormotívum, más népeknél is meg van mély szakralitással. Nálunk, magyaroknál, ez különleges érdemet kap, hiszen nincs másról szó, mint arról, hogy egy búzát őrlő malmot meg kell tisztítani. A magyar nyelvben a búza az élet szóval is helyettesíthető, tehát, az életet aratjuk, és ha kenyér van, élet van. Ebben a darabban erről van szó, amely az európai kultúrának is egy mély gyökere ez. Egy szakrális idő is megjelenik, hiszen a halál nem hal meg, habár a fő karakter kupán vágja, azért újra és újra feléled akárcsak az ördögök. Az emberek persze nevetni akarnak, meg az ismert dolgokra újra rátalálni, otthonosan mozogni ebben a történetben, amely a gyerekek számára is nagyon fontos. De egyébként, nyilvánvaló, hogy most nagyon mély, szakrális dolgokról beszélek, de alapvetően ez mégiscsak egy harsány játék.