Aztán csend lett

Hogy mit is jelent Tusványosi fesztiválon színházat csinálni? Például megtanulni együttműködni a kintről beáramló dübörgéssel, melyhez a folyamatos beállások termékeny táptalajt biztosítanak, esetleg produkcióba építeni a szorgos dobpergéseket, vagy figyelmen kívül hagyni az ablakra tapadó alkoholmámoros tekinteteket.

Vonathang, dübörgés, a főtt kukorica lélegzethez rögzült illata, napi három lángos, meg minden, ami vele jár, éppoly jellemzője a fesztivál hangulatnak, mint a koncertek, a bulik és az ismeretlenségükben is oly jól ismert arcok. Ebben a környezetben épül ki a domb tetején fehérlő kupolasátor színháza, mely minden külső tényező dacára, vagy éppen vele együttesen, az utolsó napon, szombaton is, élményt adó előadásokkal várta a közönséget. Elsőként a Szolnoki Szigligeti Színház működött közre egy meghitt légkör kialakításához a Felelni kell! című előadásukkal. Molnár László, Zelei Gábor és Dósa Mátyás zenés-verses produkciójukban ’56 felkavaró történeteiről meséltek. Nem puszta tényeket halhattunk üres szavakba zártan, sokkal inkább érzéseket és fájdalmat minden egyes dallamban, verssorban. A szabadság vándorai szólaltak és szólítottak meg, akik szembenéztek a nappal és vakon hittek egy jobb sors jövetelében. Az emberek arcán végignézve mindegyik gondolat igazabbá vált, amelyet a zárszó utáni taps még inkább igazolni látszott.

Nem sokkal a jelen és történelem közötti dallamos utazás után, oldottabb hangvételű esemény vette kezdetét: megjöttek az artisták! A Teátrumi Sátor teljes egésze: nemcsak a nézői székek, de a kint elterülő zöld gyep is takarva volt a kíváncsiskodó nézők sokaságával, akik a műsort a kint elhelyezett képernyőről is követhették. Ezek a produkciók nem csupán az ügyességre hívták fel a figyelmet, de Fekete Péter igazgató folyamatos kiegészítéseinek köszönhetően az őket előhívó belső erőre is összpontosítottak. Mi szükséges ahhoz, hogy egy artista egyensúlyát és koncentrációját egy percre sem vesztve végigmenjen a magasban feszülő drótkábelen? Ezek a készségek életünk, mely területein válhatnak leképezhetővé?- szóltak a kérdések, melyre válaszok is érkeztek. Ahhoz, hogy a kitűzött célt elérhesse egy cirkuszművész töretlen bizalomra és elhivatottságra van szükség és ezek a tulajdonságok lépten-nyomon felfedezhetővé válnak az artista művészet összeforrt szeleteiben. A szórakoztatás mellett, megmutatás, letisztultság és értelmezhetőség vált a cirkuszművészet eszköztárának részéve, amelyből egy darabot Tusnádon hagyott a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola növendékeinek tudatos mutatványformálása.

Így hát, ahogyan a fesztivált is, a Magyar Teátrum Sátort is zártuk, vitathatatlanul rengeteg pezsdítő élménnyel, tapasztalattal és vágyakozással a következő Tusványos iránt, ami már nem is lenne igazi színházi sátor nélkül.

Bereczki Ágota