Az én nevem Kukorica, Kukorica János!

A szolnoki Szigligeti Színház Balázs Péter irányításával október 15-én mutatta be Bakonyi–Heltai–Kacsoh János vitéz című daljátékát. Az előadás sodró lendületű, tele ötlettel, poénokkal, megható pillanatokkal. A francia király szerepében a rendező, Balázs Péter lép színre, a királylányt Kertész Marcella, Iluskát Geszthy Veronika, a Mostohát Lugosi Claudia, Bagót Barabás Botond, a címszerepet Bot Gábor alakítja.

 

Bot Gábor (Jancsi)

 

– Gábor! Te már játszottad ezt a szerepet.

– Igen, a tavalyi évadban. Az – talán mondjuk így – egy nem hagyományos János vitéz volt…

– Milyen egy hagyományos János vitéz?

– Amit én elképzeltem a János vitézről. A huszárok huszár ruhában vannak, a falu úgy néz ki, mint egy falu, a Jancsi gúnyája rendes suba, nekem itt kezdődik. És nem lesz metróaluljáró.

Mit vár szerinted el a néző személy szerint János vitéztől?

– Remélem azt, amit én szeretnék megmutatni. A tisztaságát, azt az egyszerű, paraszti tisztaságot, ami ennek a jellemnek a sajátja. A francia királynál is, bár tisztában van azzal, hogy ez egy nagyon más miliő, az az egyszerű ember marad, aki volt. Nem változik a jelleme, legfeljebb összeszedi magát. Hű marad, mindig csak Iluska áll a szeme előtt.

– Ha Petőfi írta volna a darab szövegét, másképp kéne játszani?

– Heltai Jenő dalszövegei egyszerűbbek, könnyebben befogadhatóak. Populárisabbak. Ettől élvezhető ez a változat a színpadon.

 

 

Lugosi Claudia (a gonosz mostoha)

 

– Tizenkét éve Iluska, most Iluska mostohája. Hogy is van ez?

– Nem mondanék igazat, hogy nem lepődtem meg, amikor most a banya szerepére kért fel az igazgató úr. Először kicsit mellbevágott. Ennyire repül az idő, banya lettem? Aztán elkezdtünk próbálni, átértékeltem magamban, mint színésznő, és úgy érzem, sokkal izgalmasabb feladat ezt eljátszani. Sok játéklehetőség, komédiázás, minden percét élvezem. Miután elkezdtük próbálni, a nagyobbik lányom azt mondja nekem otthon: mi van veled, anya, mostanában olyan utálatos vagy! Mondom neki, kicsim, vigyázz, mert ez még csak az első hét! Itt tartunk. De nagyon élvezem. Jönnek a színek, egyre több játék, remélem, nagy siker lesz.

– Tizenkét év alatt nemcsak korosodik, de fejlődik is egy színésznő. Ezt a szerepet elismerésnek is betudhatod…

– Így van. Én hosszú ideig csak primadonnát és szubrettet játszottam. Most már egyre több karakterszerepet kapok, nagyon élvezem. Főiskolai operett-musical szakos hallgatóként arra vágytunk, hogy az Operett színházba kerüljünk, de milyen jó, hogy Szolnokra kerültem, ahol sokfélét játszhatok, mindent kipróbálhatok. Szeretem a prózát is. Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit.