Az ember tragédiája a Nemzetiben
– Négy éve készülök arra, hogy a Nemzeti Színházban is műsorra tűzhessük Az ember tragédiáját – mondta a darab olvasópróbáján Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője, a Nemzeti igazgatója. Premier: 2018. október 19.
A Csongor és Tünde, a Bánk bán után Madách darabjának a bemutatásával a magyar drámairodalom mindhárom klasszikusa látható lesz a Nemzeti repertoárján. A rendezővel , aki nem először vág bele a monumentális mű színrevitelébe, a próbafolyamat megkezdése előtt beszélgettünk.
– Az ember tragédiája egyike azoknak a műveknek, amelyet, függetlenül attól, hogy olvasta, látta-e, szinte mindenki ismer. Ismeri a történetet, még idézni is tud belőle, de miért ilyen jelentős ez a mű, miért nézzék meg újra a darabot azok akik már látták, és miért nézzék meg azok, akik még nem találkoztak vele színpadon?
– A Tragédia a magyar drámairodalom azon igazán nagy és kivételes alkotásainak egyike, amelyet folyamatosan játszani kell, minden színházi generációnak találkoznia kell a művel, ki kell alakítania hozzá a viszonyát, meg kell küzdenie a világ egészéről szóló monumentális mű távlataival, gondolatiságával, irodalmi és nyelvi gazdaságával. Ez a feladat a Nemzeti Színház számára egyenesen kötelező. Ugyanakkor a Madách univerzumával való foglalkozás rendkívül izgalmas szellemi kaland is. De „veszélyes” is, mert Madách sorainak tükrében az embernek el kell számolnia önmagával: azzal, hogyan él, miféle célok vezérlik, milyen eszmékben hisz, miféle kísértéseknek enged… A Tragédiában sorjáznak az emberiség, létünk nagy és örök kérdései, amelyekre a maga módján mindenki keresi a választ.
– Önnek mit jelent Madách drámája?
– Azt szoktam mondani, hogy a Tragédiát folyamatosan rendezem. Tanárként szerettem bele, és legalább öt verzióban megrendeztem már: művelődési házban, stúdiószínházi méretben és a szegedi dóm előtti hatvan méteres színpadon, a zsámbéki rakétabázison és a kisvárdai vár tövében – igaz, ott elmosta az eső az előadást – és kőszínházban is. Pályafutásomnak meghatározó darabja Madách műve. Minden embernek van egy útja, és az enyémen ezt az útra valót viszem magammal, ebből inspirálódom, ehhez térek vissza mint kimeríthetetlen szellemi forráshoz.
A teljes interjú a Magyar Teatrum színházi havilap szeptemberi számában.