Az ember tragédiája a Nemzetiben

– Számomra a mű egyik kulcsmondata: „Hová lesz énem zárt egyénisége…” És Ádám kérdésére Éva így felel: „Nem így volt ám ez egykor, szebb időben.” Vajon hová tűnik a személyiség „egész-sége”, amit az ember a gyerekben érez?

De ugyanilyen agyat és lelket kínzó érzés a Paradicsomon kívüliség érzete, a kiűzetés előtti „szebb idő” iránti örök emberi vágy, „halálra ítéltségünk” tudata, és a szembesülés végességünkkel, az „arasznyi lét”-tel… Mindezen „reménytelenségek” mellett és a nagy eszmék hullámverése közben a szerelemről, két ember szövetségéről is szeretnék mesélni, amiből – átkokként vagy megváltásként – a jövőnk születik – mondja a darabról a rendező Vidnyánszky Attila. Az ember tragédiajának Ádámjával és Évájával, azaz Berettyán Sándorral és Ács Eszterrel a próbafolyamat elején beszélgettünk.

Szerepálom a Tragédia Ádámja és Évája?

Berettyán Sándor:  Nekem első sorban helyszín és előadás álmaim vannak, de természetesen Ádámot eljátszani a Nemzeti Színház színpadán óriási kihívás és ajándék is egyben.

Ács Eszter: Mi osztálytársak voltunk Sándorral, és már az egyetemen is meghatározó volt az a gondolat – mely úgy látom ennek a most készülő előadásnak is alapelve lesz- miszerint nem elsősorban egy szerep a cél, sokkal inkább egyfajta kollektív létezés a feladat. Ebben a munkában nekünk elsősorban nem az a feladatunk hogy egy szerepálmot kövessünk hanem az, hogy csapatként hozzunk létre egy előadást.

Miért éppen Az ember tragédiájára üljenek be a nézők, akár a fiatalabb korosztály is?

Berettyán Sándor: Nehéz a kérdés, hiszen egy nagyon komplex műről van szó. Drámatagozatos középiskolásként úgy éreztem értem a darabot, nem is olyan bonyolult dráma. Azóta eltelt tíz év és azt gondolom, hogy mégannyit sem tudok a Tragédiáról, mint azt a középiskolában hittem. Egy nagyon összetett, több rétegből álló műről van szó, ugyanakkor nagyon tiszta gondolatok és tettek vannak benne, amelyek példaként szolgálhatnak.

Ács Eszter: Ha bármelyik mondat elér a nézők szívéhez már megérte. Csak elragadtatással tudok beszélni róla.

Berettyán Sándor: Úgy érzem a hazai színházi életben is ritka előadás készül. A próbákon a tapasztalt kollégák, mint például Csurka László vagy a fiatal színészek és a kaposvári diákok gondatai olyan előadást fogalmazhatnak meg, amelyet majd a fiatal nézők is közel érezhetnek magukhoz.

A teljes interjú a Magyar Teatrum szeptemberi számában olvasható.