Az első Magyar Teátrum-előfizető

Kecskemét felé, a Békéscsabai Jókai Színház mikrobuszában, felhőszakadás után. Az igazgató félmeztelenül vezet, hogy megszáradjék az inge Kecskemétig; mondén helyzet; Szász János Három nővért rendezett a hírös városban, ez viszont nem, minden együtt van egy remek estéhez. (Ebben, majd, nem is csalódunk. Pontosabban, ebben sem.)

Képzeld – kap a fejéhez hirtelen Fekete Péter – megvan a második előfizetője a lapnak. A Magyar Teátrum második előfizetőjéről van szó, ami azért is meglepő, mert a Teátrum utazásunk reggelén jelent meg, jelesen, pénteket írunk, temetésről jövünk Biharugráról, esemény torlódik eseményre, mi meg viseljük, közben meg jönnek a megrendelések a lapra…

Akkor már csak tizenkilencezer kilencszázkilencvennyolc előfizető kell, hogy az összes lapot eladjuk – jut eszembe, és elégedett vagyok megmaradt matematikai készségeimmel, meg az önmagunkra irányuló egészséges iróniámmal is. Ám, ha van második előfizető, kell elsőnek is lennie – vetem fel, hangosan. – Ki ő? Mert, hogy én nem tudtam eddig róla sem. Fekete épp záróvonalon előzi az aktuális román kamiont, félig figyel csak rám, úgy mondja: egy hévízi főorvos, Dr. Horváth Bélának hívják, ha jól emlékszik. Még meg sem volt a lap, magyarázza, de már előfizetett rá.

Elmosolyodom. Véletlenül ismerem Horváth Bélát. Azaz, dr. Horváth Bélát. Aki amellett, hogy fogászfőorvos, és a magyar írók fogásza, a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. S mint ilyen, nem véletlenül érdeklődik a kultúra iránt. És nem csak érdeklődik, de tesz is érte – hiszen, az előfizetés a legnagyobb megbecsülés és megtisztelés – és tett – egy lap felé.

Nem tudom, volt-e ilyen, hogy egy induló havilap első előfizetőjét nyilvánosan megsüvegelték. Ha nem volt, ettől kezdve lesz!

Elnök úr, főorvos úr, itt, a nagynyilvánosság előtt köszönjük meg a bizalmat! Virágcsokor helyett majd egy whisky várja, jéggel, és egy pohár hideg sör a főszerkesztői asztalon, ha erre jár (a dramaturgnak nincs külön asztala felénk…). És, természetesen, várják azok a színházak is, akik a lapot elindították.

Ha megengedi, egy fényképét leloptam a Társasága honlapjáról (www.csokonai.org). Hogy itt legyen, így is velünk, köztünk legyen…!