Az előadások kapitánya

Portré Szentmiklósi Ildikó Magyar Teátrum-díjas ügyelőről

A hangjában hordozza a színház teremtő erejét, titokzatosságát, varázsát. Ahogy bemondja a mikrofonba, hogy rövidesen felgördül a függöny, az ember tényleg azt érzi: most valami különleges dolog történik a színpadon és azon túl. Este hét órától tízig ő az előadások kapitánya. Szentmiklósi Ildikó, a Veszprémi Petőfi Színház ügyelője elsők között vehette át a színházi háttérmunkásoknak odaítélhető Magyar Teátrum Díjat.

Szentmiklósi Ildikó harminc éve dolgozik a Petőfi Színházban. Mesélte, mindig is nagyon szerette az irodalmat, a verseket, a színházat, ezért örült annak, hogy vendéglátósként a hetvenes évek végén a színészbüfében dolgozhatott, és közel kerülhetett ehhez a világhoz. Egyszer aztán Péterváry István, az akkori igazgató megkérdezte tőle, nincs-e kedve súgni az Emigránsok című darabban. Ildikó vállalta, majd annyira megtetszett neki a színpadi légkör, hogy ott is maradt. Rövid ideig kellékes volt, majd ügyelő lett. Az elmúlt három évtizedben mintegy 200 előadás létrehozásában vállalt szerepet. Többek között olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Horvai István, Paál István, Tordy Géza, Rátonyi Róbert, Szilágyi Tibor, Balázs Péter, Bujtor István, Bereményi Géza. Soha nem volt táppénzen, nem hiányzott egyetlen általa ügyelt előadásról sem.

Nem akart külön kiemelni kedvenc produkciókat, nehéz is lenne harminc évet így összegezni. Azt azonban nem titkolta, a zenés, vidám előadások mindig közel álltak a szívéhez, és nagyon szereti az olyan színházat, ami a lélekhez szól, amikor a sírás és nevetés egyaránt jelen van egy darabban.

Szentmiklósi Ildikó a díjátadó gálán

 

Amikor azt kérdeztem tőle, ha egy kívülálló arról érdeklődik, tulajdonképpen mivel foglalkozik egy ügyelő a színházban, azt felelte: röviden úgy lehet összefoglalni a munkáját, hogy az olvasópróbától kezdve a darab műsoron való tartásáig felügyeli az egész produkció elkészülésének a folyamatát, majd levezényli az előadást a rendezői elképzelések szerint. Mozgatja a művészeti és műszaki állományt, figyel arra, hogy a díszletek, kellékek a helyükön legyenek, a színészek pedig mindig időben belépjenek a színpadra. Fontos segítsége ebben a darab ügyelői példánya, abba mindent precízen feljegyez a próbafolyamat alatt. Mesélte, azért is elengedhetetlen a pontosság, mert bármikor előfordulhat, hogy másik ügyelőnek kell dolgoznia ebből a példányból, s az általa vezetett szövegkönyvnek alkalmasnak kell lenni arra, hogy az adott produkciót zökkenőmentesen lehessen a közönség elé vinni.

Mosolyogva mondta, régebben volt egy ügyelői beugrása. Akkor előadás előtt fél órával hívták fel, hogy egyik kollégája megsérült, neki kell ügyelnie este. Bár nem ismerte annyira a darabot, mégis sikerült problémamentesen levezényelnie az előadást.

Szentmiklósi Ildikó úgy hozzátartozik Veszprémi Petőfi Színházhoz, akár egy várhoz a bástya. Erős, megbízható munkatárs, aki lelkiismeretesen, pontosan, nagy odafigyeléssel végzi a munkáját. Így aztán nem csak az előadások kapitánya, de biztonságos bástyája is egyben. Immár harminc éve. Mint mondta, három évtized után is nagyon szereti a színház varázslatát. Azt, ahogy a világot jelentő üres deszkákon a szeme láttára létrejön egy előadás. Majd hozzáfűzte: ő úgy megy fel mindig a színpadra a takarásba, ahol az ügyelőpult van, mintha templomba térne be. Neki a függöny mögötti világ szent és sérthetetlen. Az ember pedig megtiszteli ezt a helyet, öltözködésével, viselkedésével. Nem tartozik a vasszigorú ügyelők közé, inkább kedvesen, de határozottan irányítja az előadásokat.

Szentmiklósi Ildikó

 

Szentmiklósi Ildikó nagyon örül annak, hogy munkáját most Magyar Teátrumi Díjjal ismerték el. Szerinte jó ötlet az, hogy ezzel a színpadi háttérdolgozókra ráirányítják a közönség és a szakma figyelmét. Egy-egy előadás létrejöttéhez ugyanis a színfalak mögött sok ember óraműpontosságú munkája szükséges. A színház ugyanis fogaskerékszerűen működik, s ehhez olyan szoros belső összetartozás szükséges, ahogy a csapágygolyók kapcsolódnak egymáshoz. Ildikó a veszprémi színházban ezt mindig érzi, s hangsúlyozta, hogy a társulat minden dolgozójának köszöni a mostani díjat, mert az elismerés mindig egy csapatnak is szól. Olyan csapatnak, amelyhez jó tartozni. A háttérből is.

Varga Róbert