Az ármány elválaszt, a szerelem összeköt

Schiller bemutató Szolnokon

Március 4-én megtartotta ötödik nagyszínpadi bemutatóját a Szigligeti Színház. A színészek Schiller Ármány és szerelem c. örökérvényű tragédiáját adták elő Csiszár Imre rendezésében. Az előadásról Radó Denise-t (Lady Milford) és a rendezőt kérdeztük.

Radó Denise:

„Ez egy igen összetett szerep. Ez az érzelmileg kiszolgáltatott nő vágyik a nagy szerelemre, az igaz érzelemre. Jólétben él, mindene megvan, de mindez hiába, ha nincs szerelem, akkor minden földi jó értékét veszti. Az ifjú Ferdinánd testesíti meg mindazt a szépet, amit ő önmagának álmodott, azonban a fiúnak már foglalt a szíve. Kicsúszik a nő lába alól a talaj, döntenie kell, meg kell tartania politikai befolyását, nem engedi, hogy kikezdjék, mindenáron meg akarja szerezni ezt a fiút. Nagyon korszerű darab ez, minden pillanata érvényes. Elengedi-e az apa a lányát a szórakozóhelyre, ahol bárkivel találkozhat? Boldog élet, vagy karrier? Mi a boldogság? Becsület, vagy jólét? A polgárságnak a becsület volt fontos akkor, az akkori uralkodó elitnek az semmi. Bármit megtesznek az érvényesülésért. Csak a saját érdek számít. Nem aktuális erről beszélni?”

 

Csiszár Imre:

„Anélkül, hogy ezt a darabot különösebben modernizálnánk, aktualizálnánk, kiemeljük azokat a gondolatokat, amik eljuthatnak a mai nézőkhöz. Schiller darabjának bemutatása forradalmi dolog volt, saját korát ábrázolta, látleletet írt. Az arisztokrácia még uralmon van, nála van a pénz, de ugyanakkor már jelen van a feltörekvő, öntudatosodó polgári réteg, amelyik szegény, nincs hatalom a kezében, de úgy érzi, neki ugyanolyan joga van a hatalomra, mint az arisztokráciának. Lefordítva a mára: bizony, ma is van egy olyan felső réteg, amelyik szinte izolálódik, és nem kommunikál a nagy tömegekkel. Ennél a felső rétegnél ott van a pénz és a hatalom. Egy szerelmes pár a főszereplőnk, az egyik az arisztokraták, a másik a polgárok világából jön, mindenféle társadalmi elválasztódás ellenére egymásba szeret. Meg tudják-e ők vívni ezt a harcot? Erről szól ma is a darab. Az ármány, a politika elválaszt, a szerelem összeköt. Ugyanaz a kérdés Schiller óta. A probléma akkor is az volt, hogy áthághatatlan ez a bizonyos differencia, amelyik a két réteg között van.

– Ma morális törésvonal húzódik a két részre szakadt társadalom mélyén. A hitványság és a normális lét között van a szakadék.

Csiszár Imre: Ezért azonosíthatjuk az egyik oldalt a politikával, mely érzelemmentesen próbálja megtartani a hatalmát, és ez másképp nem megy, mint disznóságok sorozatával. Ennek a „rend”-nek el kell pusztulni. De akinek a helyére kellene jönnie, a magát morálisan öntudatosító polgári rend még gyenge. De mégiscsak ez az irány, ez be fog következni. Éppen a Lujza mondja, mintha valami utópisztikus szellem sugallná, hogy lesz olyan pillanat, amikor mindnyájan egyenlőek leszünk. Ezek már a francia forradalom eszméi. Szomorú aktualitás, hogy mi még mindig csak törekszünk ezeknek az eszméknek a megvalósítására.”

K. J.