Magyarország köztársasági elnöke – a kormány előterjesztésére – nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából Kossuth-díjat adományozott

    ALBERT GÁBOR József Attila-díjas írónak, esszéistának, szerkesztőnek, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának kivételesen műfajgazdag prózaírói életműve, valamint jelentős írói-történészi munkája, különösen a 19. századi magyar történelem tekintetében kiemelkedő kutatói és tanulmányírói tevékenysége elismeréseként;

    BACHMAN GÁBOR Balázs Béla-díjas építésznek, designernek a hagyományt a modernitással ötvöző, a 21. század elvárásaira reflektáló és egyedi vizuális nyelvezetet kiérlelő alkotóművészi munkája elismeréseként;

    BÁCS FERENC Jászai Mari-díjas színművésznek, érdemes és kiváló művésznek rendkívül sikeres színházi, televíziós és filmes pályafutása során kifinomult művészi eleganciával megformált alakításai, emlékezetes szinkronszerepei, valamint rendezői alkotómunkája elismeréseként;

    BEDE-FAZEKAS CSABA operaénekesnek, érdemes és kiváló művésznek, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjának, a Győri Nemzeti Színház örökös tagjának az operairodalom leghíresebb szerepei mellett feledhetetlen zenés és prózai alakításokat is magába foglaló, hazánk színházi életét gazdagító művészi pályája elismeréseként;

    GYÉMÁNT LÁSZLÓ festőművésznek, érdemes művésznek kiemelkedő, különösen a fotó- és festőművészet ötvözésében páratlan alkotásokat kiérlelő művészi életműve elismeréseként;

    HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ színművésznek, a Madách Színház és a Turay Ida Színház művészének zenés és prózai szerepekben egyaránt kiemelkedő, emlékezetes alakításokat magába foglaló művészi pályája elismeréseként;

    KUNKOVÁCS LÁSZLÓ Balogh Rudolf-díjas fotóművésznek, néprajzkutatónak, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának kiemelkedő, az alföldi életet és a pásztorhagyományokat megörökítő művészi pályája elismeréseként;

    MEZEY KATALIN József Attila-díjas költőnek, műfordítónak, szerkesztőnek, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának általános emberi sorskérdéseket egyedülálló módon ábrázoló prózai alkotásai, valamint nagyhatású gyermekirodalmi és irodalomszervezői tevékenysége elismeréseként;

    OSZVALD MARIKA Jászai Mari-díjas színművésznek, érdemes művésznek a magyar operett ikonikus alakjaként nyújtott emlékezetes, a műfajt éltető alakításai, valamint páratlanul sikeres művészi munkája elismeréseként;

    ÖKRÖS OSZKÁR cimbalomművésznek a klasszikus és cigányzenei hagyományok ápolását és népszerűsítését szolgáló, világszerte népszerű előadóművészi pályája elismeréseként;

    SAPSZON FERENC Liszt Ferenc-díjas karnagynak, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola alapítójának és művészeti igazgatójának több évtizedes kiemelkedő művészi tevékenysége, valamint a zenei nevelés érdekében végzett, kimagasló színvonalú munkája elismeréseként;

    SZŐCS GÉZA József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas írónak, költőnek, a Magyar PEN Club elnökének az egyetemes magyar irodalmat erdélyi gyökereiből táplálkozó, egyedi stílusú művészetével gazdagító költői-írói alkotómunkája elismeréseként;

    TOLCSVAY BÉLA gitárosnak, énekesnek, zeneszerzőnek, szövegírónak rendkívül népszerű, az ősi magyar kultúra hagyományaiból és tradicionális hitvilágából építkező, egyedi stílusú és sokoldalú dalszerzői, előadóművészi pályája elismeréseként;

    a Kossuth-díjat megosztva adományozta:

    a HOT JAZZ BAND tagjainak, Bényei Tamás alapítónak és vezetőnek, valamint Bera Zsolt, Fodor László, Galbács István Tibor, Juhász Zoltán és Szabó Lóránt Hunor előadóművészeknek páratlanul sikeres, külföldön is nagyra értékelt, a tradicionális dzsessz autentikus megszólaltatására épülő előadóművészi tevékenységük, valamint a magyar könnyűzenei örökség ápolását szolgáló, értékőrző művészi munkájuk elismeréseként.

Magyarország köztársasági elnöke – a miniszterelnök előterjesztésére – nemzeti ünnepünk, március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából

a Kossuth Nagydíjat adományozta:

JÓKAI ANNA Kossuth-díjas írónak, esszéistának, az MMA rendes tagjának a magyar prózairodalom területén létrehozott kimagasló életművéért, valamint az urbánus irodalom nemzeti és keresztény ágának kiemelkedő képviseletéért;
a Kossuth-díjat adományozta:

MŐCSÉNYI MIHÁLY Széchenyi-díjas építésznek, a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának professor emeritusának a tájépítészet szakterületének hazai elismertetése és az egyetemi oktatásban való bevezetése érdekében végzett tevékenységéért, valamint csaknem hét évtizedes, hazai és nemzetközi szinten is kimagasló alkotói-tervezői, oktatói és iskolateremtő tudományos pályája elismeréseként;

DOBAI PÉTER József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas írónak, költőnek, dramaturgnak, az MMA rendes tagjának kimagasló színvonalú költői, regény- és forgatókönyvírói tevékenysége elismeréseként;

TEMESI FERENC József Attila-díjas és Babérkoszorú-díjas írónak, műfordítónak, színműírónak, az MMA rendes tagjának műfajteremtő költői, írói munkája, valamint műfordítói tevékenysége elismeréseként;

BOHUS ZOLTÁN Munkácsy Mihály-díjas üvegtervező iparművésznek, érdemes művésznek, az MMA rendes tagjának a konstruktivista szobrászat és az üvegművészet területén létrehozott egyedi stílusú alkotásai és újító szellemű művészete elismeréseként;

NÉMETH JÁNOS Munkácsy Mihály-díjas keramikusművésznek, érdemes művésznek, az MMA rendes tagjának a tradicionális népi kerámiavilág mondanivalóját a modern szobrászattal és kerámiaművészettel ötvöző mintegy fél évszázados művészi tevékenysége elismeréseként;

BORÁROS IMRE nyugalmazott színművésznek, a komáromi Jókai Színház alkotójának a felvidéki magyar színház- és előadóművészet, valamint az egyetemes magyar kultúra határokon átívelő, magas színvonalú művelése és terjesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként;

HÁMORI ILDIKÓ Jászai Mari-díjas színművésznek, kiváló művésznek, a Pesti Magyar Színház tagjának a magyar színház- és filmművészetben betöltött meghatározó szerepe és generációk számára meghatározó, emlékezetes alakításai elismeréseként;

KÓTI ÁRPÁD Jászai Mari-díjas színművésznek, kiváló művésznek, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagjának több mint öt évtizedes, kimagasló színművészi pályája elismeréseként;

MÁCSAI PÁL Jászai Mari-díjas színművésznek, rendezőnek, érdemes művésznek, az Örkény István Színház igazgatójának sokoldalú színészi pályája, egyedülálló rendezései, valamint színházalapítói és a magyar színházi életet is gazdagító közéleti tevékenysége elismeréseként;

BARÁTI KRISTÓF Liszt Ferenc-díjas hegedűművésznek, az MMA levelező tagjának számos rangos nemzetközi versenyen is díjazott, kora gyermekkorától megmutatkozó és kiemelkedő tehetsége, érett muzikalitással megformált, a klasszikus és modern stílusok mellett a kamaraműfajban is autentikus és virtuóz hegedűjátéka elismeréseként;

BÉRES JÁNOS furulyaművésznek, népzenekutatónak, zenepedagógusnak az élő népművészeti hagyomány továbbörökítése, a népzene művészi fokon történő művelése és annak oktatása, valamint a társadalom széles rétegeit elérő televíziós és rádiós műsorokban folytatott közművelői tevékenysége, valamint iskolaalapítói és igazgatói munkája elismeréseként;

HEGEDŰS ENDRE zongoraművésznek, professzornak kiemelkedő zongoraművészi pályája során egyedülálló muzikalitással megformált, virtuóz előadásaiért, valamint kiemelkedő kamaraművészi és oktatói tevékenysége elismeréseként;

JÁVORI FERENC “FEGYA” zeneszerzőnek, előadóművésznek, érdemes művésznek, a Budapest Klezmer Band zenekarvezetőjének a magyar zenei kultúra szerves részét képező klezmer stílus nemzetközi népszerűsítéséért, valamint kiemelkedő zeneszerzői és előadóművészi pályája elismeréseként;

KISS B. ATILLA Liszt Ferenc-díjas operaénekesnek, a Magyar Állami Operaház művészének, az MMA rendes tagjának a világ legrangosabb operaszínpadain sikert aratott énekművészete, a tenor szerepek széles skáláját felvonultató sokszínű repertoárja, valamint hiteles és szenvedélyes alakításai elismeréseként;

KOBZOS KISS TAMÁS Liszt Ferenc-díjas előadóművésznek, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatójának, népzenetanárnak, az MMA rendes tagjának egyedülálló előadóművészi pályája, népzenei oktatómunkája, valamint a magyar népzene hazai és külföldi népszerűsítése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként;

KOVÁCS KATI előadóművésznek, dalszövegírónak, színésznőnek a magyar könnyűzenei kultúrában játszott műfajteremtő szerepéért, határainkon túl is nagy népszerűségnek örvendő, gazdag előadóművészi tevékenyégéért, több évtizedes művészi pályafutása elismeréseként.

A külhoni és azon belül a felvidéki magyarság láttatását, létének hirdetését tartja legfontosabb feladatának Boráros Imre, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja, aki az első felvidéki színészként és az idén egyetlen külhoni magyarként kapta meg a Kossuth-díjat pénteken.

Boráros Imre a felvidéki magyar színház- és előadóművészet, valamint az egyetemes magyar kultúra határokon átívelő, magas színvonalú művelése és terjesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként kapta meg az elismerést – áll az indoklásban.

“Három olyan esemény volt az életemben, amitől a világ egyik legboldogabb emberének érzem magam, az első a fiam megszületése, a második az unokámé, a harmadik pedig ez mostani igen nagy megtiszteltetés” – mondta az MTI-nek Boráros Imre. Hozzátette: nagyon örül annak, hogy eljött az az idő, amikor Magyarország a világ magyarjaiban gondolkodik, szerinte ennek köszönheti, hogy Kossuth-díjat kapott.

Boráros Imre a múlt század hatvanas éveiben a Komáromi Jókai Színház elődjének számító Magyar Területi Színházban (MATESZ) kezdte pályafutását, majd a kassai Tháliában, több magyarországi és határon túli magyar társulatnál, illetve nyugat-európai színházakban játszott, emellett filmekben is szerepelt. Az elmúlt évtizedekben összesen több mint kétszáz szerepben láthatta a közönség. Legfontosabb szerepei között tartja számon Jean-Paul Sartre Az ördög és a jóisten című darabjában nyújtott, a Szlovák Színészi Társulás díjával jutalmazott alakítását, valamint Örkény István Tóték című darabjában az Őrnagy szerepét.

Boráros Imre azon kevés felvidéki magyar színészek egyike, aki szerte a világban, köztük számos alkalommal a tengeren túl is fellépett, több turnéja volt az Amerikai Egyesült Államokban. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára készített műsorával Ausztráliát is végigutazta. “Csodálatos pozitív töltettel jöttem haza, képes voltam valamit adni az ott élő magyaroknak” – emlékezett a díjazott.

Elmondta: a magyaroknak a Felvidéken meg kell küzdeniük “napi magyarságukért”, a nyelvhasználatért, ezért is határozta el mintegy egy évtizede, hogy olyan előadásokat fog színpadra állítani, amelyek a Kárpát-medencében élő magyarságról szólnak. “Úgy éreztem, hogy olyan elődöknek az életét kell bemutatni, akik erősítik az emberbe, a tisztességbe, a helytállásba és a becsületbe vetett hitet” – hangsúlyozta a művész, utalva arra, hogy az elmúlt évek során több ilyen témájú, egyebek mellett gróf Esterházy János, Mindszenty bíboros és gróf Széchényi István életét feldolgozó monodrámát és más előadást készített.

Az idén 70. jubileumát ünneplő színművész kiemelte: ezen előadások színre vitelekor legfőképpen az a gondolat vezérelte, hogy rámutasson, mennyi mindenre lehetünk és kell is büszkének lennünk magyarként. Az egyik legfontosabb produkciójának Székely János Dózsa című monodrámáját tartja. “Ennél a műnél úgy éreztem, hogy mi ugyanabban a cipőben járunk, mint a székelyek annakidején” – jegyezte meg.

A felvidéki Kossuth-díjas régen dédelgetett tervét váltotta valóra, amikor tavaly sikerült megalapítania saját színházát, ahol elsősorban felvidéki magyar alkotók műveit fogják bemutatni. “Az első, itt bemutatott előadás Mács József két művéből, a Szélfúvás és a Bolondok hajóján címűekből készített monodráma volt” – mondta Boráros Imre, rámutatva: a következő darab Csáky Pál Hit és hűség című, közel száz évet felölelő kötetére épül. Ennek bemutatójára idén áprilisban Pozsonyban kerül sor.

---

Boldogság és megtiszteltetés számomra a díj – mondta az MTI-nek Hámori Ildikó színművész, a Pesti Magyar Színház tagja, aki pénteken Kossuth-díjat vett át a magyar színházművészetben betöltött szerepe és generációk számára meghatározó, emlékezetes alakításai elismeréseként.

Ez olyan díj, amelyet korábban Bajor Gizi, Gobbi Hilda és Kiss Manyi kapott meg – fogalmazott. “De hogy olyanokat is említsek, akiknek már partnerei is lehettem, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Agárdy Gábor és Kállai Ferenc is elnyerte. Fantasztikus bekerülni ebbe a névsorba, társaságba” – hangsúlyozta.

Nagyon sok szeretetet jelent egy ilyen díj – mondta. “Az én szeretetemet a színpad, a költészet és a szó iránt, valamint a felém áradó szeretetet, amelyet én kaptam több mint négy évtizeden át kollégáimtól és a közönségtől” – tette hozzá.

Hámori Ildikó felidézte, hogy már kislány korában színésznő szeretett volna lenni, és szerepelt a televízióban. “Később, amikor már mondtam is a verseket, nem csak olvastam, megtapasztaltam a szó és a költészet hatalmas erejét” – idézte fel.

A főiskola előtt egy évig a Nemzeti Színház legendás, Bodnár Sándor vezette stúdiójában dolgozott. “Ott láttam először belülről színházat, elkápráztatott, sehova nem vágytam, csak oda” – idézte fel.

A Nemzeti Színházban lépett először színpadra, amikor a Hevesi Sándor téri épület Az ember tragédiájának Major Tamás rendezte előadásával megnyílt. “1966-ban léptem először arra a színpadra, amelyen ma is játszom” – emelte ki.

A színművészeti főiskolára ugyan harmadszorra vették fel, de azután már sorra kapta a jobbnál jobb szerepeket. Főiskolai gyakorlaton a Thália Színházban volt és oda is szerződött a diploma után 1971-ben. 1981-ig maradt a Tháliánál, majd Vámos László hívására szerződött az akkori Népszínházhoz, amely később Nemzeti Színház lett.

Mint mondta, az élet adománya, hogy 1981 óta dolgozik a Nemzeti Színházban, amely azóta Magyar Színházzá lett. “Szeretem ezt a társulatot. Sok kedves régi kollégával és sok remek fiatallal játszom együtt. “Ez nagyon jó dolog, feldobja az embert és engem is megfiatalít” – tette hozzá.

Hámori Ildikó pályája kezdetét felidézve a szegedi ünnepi játékok Antigoné-előadásáról beszélt szép emlékként. Thália Színházbeli korszakából szívesen emlékezett vissza Hubay Miklós darabjaira (Tüzet viszek, A párkák, Egy szerelem három éjszakája).

Szeretettel emlékezik a Csíksomlyói passióra, Bornemisza Magyar Elektrájára, amelyben Clytemnestrát játszotta, valamint Babits Laodameiáját idézte fel. Említette Shakespeare, Csehov és Gogol műveit, felidézett magyar klasszikusokat, és szólt Szabó Magda Régimódi történetéről, Füst Milán, valamint Márai Sándor műveiről. Sarkadi Imre Oszlopos Simeonjáról mint pályája meghatározó előadásáról beszélt. Mint mondta, sok műfajban, musicalekben is kipróbálhatta magát. “Szerencsés vagyok, nem kerültem bele skatulyákba” – jegyezte meg.

A színésznő jelenleg a Magyar Színházban Lorca Vérnász című darabjának Horgas Ádám rendezte előadásában látható. Emellett Füst Milán Catullus című művében lép színpadra, továbbá a Pinceszínházban az Éjszakai Színház előadásában Márai Sándor Kaland című művében játszik.

---

“A színészet a legnehezebb pálya. Ugyanakkor játék, amelybe nem kell belehalni” – summázta 58 év tapasztalatát Kóti Árpád, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház örökös tagja, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, aki több mint öt évtizedes kimagasló színészi teljesítményéért Kossuth-díjat kapott.

Kóti Árpád még ma sem tudja megmondani, hogy miért lett színész. “Már a színművészeti főiskolára jártam, amikor életemben először láttam színházi előadást a Nemzeti Színházban” – idézte fel a kezdeteket az 1934-ben, a Békés megyei Bucsán született művész.

Szülőfalujában az iskolában nem volt tornaterem, mégis testnevelési gimnáziumba ment Kiskunfélegyházára, s azt elvégezve felvették a testnevelési főiskolára, a soproni erdőmérnöki karra, s első körben a színművészeti főiskolára is. “Nem szerettem nagyon tanulni, így a színművészetit választottam. Aztán egész életemben tanulhattam” – próbálta felidézni, mégis hogy került a pályára. Éppen a falu határában cséplőgépen dolgozott, amikor ment az értesítés, hogy másnap ismét a színművészetire kell mennie, a második felvételire.

A nyakas vidéki gyerek ezen kellően felháborodva – abban a ruhában, saruban, ahogy csépelni volt – másnap berontott a felvételire, s méltatlankodva vonta kérdőre a Básti Lajos, Gellért Endre, Olti Magda alkotta felvételiztető bizottságot, hogy őt minek hívták vissza, amikor egyszer már felvették. Gellért Endre megnyugtatta: fel van véve, a harmadik fordulóra már nem kell bemennie. Milyen harmadik fordulóra? – méltatlankodott tovább az ifjú színésztanonc.

A főiskolán olyan osztálytársai voltak, mint Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Madaras József, Margitai Ági. Első sikerére ma is jól emlékszik: József Attila Hazám című versét akarta elszavalni, de Básti Lajos azt mondta, korai ez még, ehhez érnie kell. Ám Kóti Árpád nem tágított, már megtanulta a verset – mondta Bástinak, és el akarja mondani. Elszavalta. Osztálytársai felállva tapsolták. “Ez volt az első sikerem” – mondta.

A főiskola befejezése után két év Békéscsaba, egy-egy év Eger, Veszprém és Szolnok következett, majd Lengyel György hívására 1963-ban a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Azóta is Debrecen az otthona.

“Szeretem ezt a várost” – mondta, s kötődésére utalva hozzátette: ha Budapestre kell mennem, már Hajdúszoboszlónál honvágyam van.”

Debrecenben első komoly sikerét a Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar című darabban, a magyar hősi halott katona megformálásával aratta. Aztán jöttek sorban az emlékezetes alakításai: a Részeg eső Balla Gézája, a Sírkő Pántlikával Pacel Márkja, a János király Pandulphója, Shakespeare Lear királyában pedig először Edmund, majd Gloster szerepe, végül 75 évesen eljátszotta a címszerepet is.

Kóti Árpád fergeteges sikert aratott Háy János Gézagyerek című darabjának Herda Pityujaként, de a Kossuth-díjat – szerinte – a 2009-ben bemutatott Én, Károli Gáspár címszerepéért kapta, amelyet még ma is játszik a Csokonai Nemzeti Színházban.

Kóti Árpád – aki a budapesti Nemzeti Színházért sem volt hajlandó elhagyni Debrecent – meleg szívvel emlékezik néhai és mai kollégáira: Dégi Istvánra, Gerbár Tiborra, Sárosdy Rezsőre, Szabó Ildikóra, Novák Istvánra, Simor Ottóra, Csendes Lászlóra, Miske Lászlóra, Csikos Sándorra. “Közülük többen is megérdemelték volna a Kossuth-díjat” – mondja, utalva arra, hogy legutóbb 1955-ben kapott ilyen magas kitüntetést debreceni színész, Solti Bertalan személyében.

---

A Kossuth-díjat az Örkény Színház elismerésének tekintem – hangsúlyozta Mácsai Pál színész, rendező, színházigazgató, aki a nemzeti ünnep alkalmából pénteken vette át a kitüntetést sokoldalú színészi pályája, egyedülálló rendezései, valamint színházalapítói és a magyar színházi életet is gazdagító közéleti tevékenysége elismeréseként.

Mácsai Pál az MTI-nek azt mondta, hogy a Kossuth-díj olyan feladatokat ad az embernek, amit talán más díj nem. “Az első: nem válni Kossuth-díjassá” – mondta, utalva arra, hogy szakmájában van egy ironikus értelme is a Kossuth-díjasnak: azt a művészt jelenti, aki érinthetetlen és elveszíti az önmagában való kételkedés képességét. “Az ember ne higgye azt, hogy eleget tud, mert megkapta a Kossuth-díjat” – fogalmazott a színész-rendező.

Mácsai Pál szerint nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a múltban és a jelenben ki mindenki nem kapta meg a Kossuth-díjat azok közül, akik legalább annyira vagy jobban megérdemelnék, mint ő.

Az Örkény Színházat létrehozó és vezető művész hozzátette: nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ez a díj nem csak az övé, hanem általa az Örkény Színház munkáját ismerik el. A színész-rendező kiemelte: élete fő műve az Örkény Színház, ebben a díjban a színház minden munkatársának munkája benne van, és ezért köszönettel tartozik nekik.

“Mindemellett örülni is kell tudni a Kossuth-díjnak” – jegyezte meg, hozzáfűzve, hogy élni kell azzal a lehetőséggel, amelyet egy ilyen nagy díj adhat, hogy az ember vissza és előre nézzen.

Elárulta: ma úgy látja, hogy életében minden az Örkény Színház létrejöttének irányába tartott, és ez így jól is van. “Semmi nincs hiába, a kudarcok, pofára esések és az örömteli, jól sikerült megmozdulások is visznek valamerre” – tette hozzá.

A színház, amely korábban a Madách Színház kamaraszínháza volt, 2001 óta működik Mácsai Pál vezetése alatt, 2004-ben vette fel Örkény István nevét és 2010-ben vált önálló intézménnyé. Az igazgató, akinek 2015-ben jár le a mandátuma, elmondta: újra fog pályázni. “A színházunkban van fejlődési lehetőség, kíváncsiság, és úgy érzem, ez az újabb öt év bennem is megvan” – fogalmazott.

Szólt arról, hogy a négyszáz nézőt befogadó nagy színházterem mellett a társulatnak szüksége lenne egy stúdiószínpadra is: készen áll arra a színház, hogy megfelelő anyagi kondíciók mellett egy kisebb játszóhelyet is működtessen, ahol olyan darabokat is be tudnak mutatni, amelyek a nagyszínpadon nem esélyesek, akár azért, mert szűkebb közönségréteghez szólnak, akár kísérletező jellegük miatt. Hozzátette: a kisebb, intimebb térben való munka a színészek szakmai fejlődését is szolgálná. “Ez a továbblépés egyik kulcsa” – mutatott rá az igazgató.

Korábbi munkáit felidézve számos színházi szerepe közül Rómeót, Cipollát, Antoniust és Trileckijt említette fontos állomásként, külön fejezetnek tartja az Azt meséld el, Pista! című Örkény-monológját, amelyet több, mint ötszázszor adott elő.

Filmszerepei között Sopsits Árpád Torzók című munkájában játszott szerepét és a Terápia című sorozat főszerepét tartja legfontosabbnak. Rendezései közül Shakespeare Téli regéjét, és az Örkény-darabok új adaptációinak színpadra állítását emeli ki.

Fontosnak tartja, hogy a lassan huszadik évfolyamába lépő Lyukasóra című televíziós irodalmi játék résztvevője. Megemlítette, hogy fájlalja a rádiós színészi munkák eltűnését, és a tévéjáték műfajának megszűnését, hozzátéve, hogy e két terület neki magának is sok szép szakmai feladatot adott korábban.

Következő munkáiról szólva kitért arra, hogy április 11-én Anyám tyúkja címmel a magyar irodalom legismertebb verseit viszik színpadra Várady Szabolcs válogatásában. A következő évad műsorterve is csaknem elkészült már, ő maga Alfred Jarry Übü király című darabját állítja színpadra, amelyet a Szentendrei Teátrummal közösen mutatnak be.