Anconai, avagy Kecskeméti szerelmesek

A vérbő vásári komédiák hangulata, fordulatos cselekmény, sok nevetés és remek olasz dallamok – ez az esszenciája a Vajda-Valló-Fábri szerzőtrió Anconai szerelmesek című darabjának, mely 1997-es ősbemutatója óta levehetetlen a magyar színházak repertoárjáról. Az idei évadban a kecskeméti Katona József Színház közönsége 2010 utolsó napján láthatja a vígjáték bemutatóját. Az előadás rendezője: Béres Attila, akivel a próbafolyamatról beszélgettünk. 

– Másodszor állítja színpadra ezt a darabot. Mi az, amit a kecskemétieknek szeretne belőle megmutatni?

– Az Anconai szerelmesek az olasz komédiák mintájára készült, tulajdonképpen a commedia dell’arte eszközeire épülő, a hetvenes években játszódó, nagyon kedves retro történet. Mindezt a kor fantasztikus olasz slágereivel gazdagították a szerzők, olyan dalokkal, mint a Volare, a Felicita vagy a Quando, quando. Ezeket a dalokat minden korosztály ismeri és kedveli. Ha nagyon fiatal, akkor azért, mert retro zenét hallgat, ha középkorú, akkor azért, mert már majdnem megélte ezt az időszakot, a szüleinknek pedig erről szólt a fiatalsága. Ráadásul ez egy nagyon jól megcsavart vígjáték, amelyben a szerelemtől a félreértésig, a félreértett szerelemtől a szerelemféltésig minden benne van, a legszélsőségesebb komikum használatával. Nagyon szeretek Kecskeméten dolgozni, és az előadásban szereplő színészek nagy részét – többek között Sirkó Lászlót, Csombor Terézt, Trokán Nórát és Kiss Zoltán – jól ismerem és szeretem. Ezen kívül van egy személyes kötődésem is a hírös városhoz: én egy erdélyi kisvárosban nőttem fel, és a kilencvenes évek elején az én édesapám volt az, aki a Kecskemét – Marosvásárhely testvérvárosi kapcsolat kialakítását kezdeményezte.

– Az olvasópróbán azt mondta, hogy nem is az Anconai szerelmeseket, hanem a Kecskeméti szerelmeseket szeretné megrendezni. Ezt hogyan képzeljük el?

– Az eredeti történetben Viktória, a magyar lány debreceni, aki – ahogy a szereplők fogalmaznak – „kijött ide, Olaszba”. Arra gondoltam, miért ne lehetne ez a lány kecskeméti. S hogy miért lesz a darab Kecskeméti szerelmesek? Szerintem nagyon fontos, hogy mindig az adott város közönségét szólítsa meg az előadás: itt Kecskeméten a kecskemétieknek játsszanak a kecskeméti színészek.

– Ugyancsak az olvasópróbán említette, hogy ez a próbafolyamat olyan lesz, mint egy csapatépítő tréning. Miért?

– Az olyan darabokkal, amelyeknek a struktúrája úgy épül fel, hogy minden szerep főszerepnek is beillik, eleve könnyebb dolgozni. Nekem rendezőként nyilván meg kell határoznom a vezérvonalat és a szereplők viszonyát, de mivel az Anconai szerelmesekben játszó összes színész remek karaktert játszhat, mindenki jól érzi magát a szerepében és boldog. Innentől kezdve nem csak feladatként tekintenek a szerepükre, hanem mindenfajta személyes érzelmekkel is feltöltik azt. De ez csak az egyik része a dolognak. A másik fontos eleme a „csapatépítésnek”, hogy a darabon belül is egy társulatot alakítanak, akik között az elején sok konfliktus van, a végére azonban összekovácsolódnak. Ezáltal a darab erősíti a mágnest, és segít igazi, összetartó közösséggé formálni a társulatot.

– Látványban mit nyújt majd ez az előadás a nézőknek?

– A történet Anconában, egy apró olasz halászvárosban játszódik. A díszletre jellemzőek lesznek a terméskő falak és a Sophia Lorent ábrázoló óriás reklámplakátok. Látszódni fog, hogy eléggé lepukkant település ez az Ancona, elég, ha annyit mondok, hogy még első osztályú focicsapata sincs. A környék vezére, maffiafőnöke Tomao Nicomacco, a darab főszereplője – legalább is ő ezt gondolja magáról és ennek megfelelően is viselkedik…

– A beszélgetésünk elején említett olasz slágerekhez táncos koreográfiák is készülnek. Milyen stílust láthatunk majd?

Bodor Johanna koreográfus a hetvenes évek – legyünk őszinték – ma már kicsit viccesnek ható mozdulatait idézi fel, ezek jellemzik majd a táncbetéteket. A kicsit idősebb korosztály azonnal rá fog ismerni ezekre a lépésekre. Emellett sok humorral is szolgálunk, hogy csak egy példát említsek, a nézők láthatnak majd rumbát békatalpon. A tánc egyébként ugyanolyan fontos eleme az előadásnak, mint a szöveg vagy az ének, hiszen a szórakoztatáshoz ez is hozzátartozik. Azért is fontos, hogy komplex élményt nyújtsunk, mert a bemutató szilveszter estéjén lesz. Bízom abban, hogy nagyon jó hangulatban búcsúznak majd a nézőink az óévtől – tette hozzá a rendező.

Bera Linda