Amikor az élet és a szerep egymásba fonódik

A házasságról mindenkinek megvan a véleménye: van, akinek áldás, másoknak átok a hosszú együttélés. De mi a megoldás a párkapcsolati problémákra? Erre keresi a választ Donald Margulies Pulitzer-díjas amerikai író, a „Vacsora négyesben” című darab szerzője. A keserédes történetet a kecskeméti teátrum is műsorára tűzte az idei évadban. A darabot Szerednyei Béla állítja színpadra, akit az egyik főszerepben is láthatunk majd. Mellette Danyi Judit, Magyar Éva és Cseke Péter játszanak az előadásban. Danyi Judittal és Szerednyei Bélával az olvasópróba után beszélgettünk.

Magyar Teátrum: – Dráma vagy inkább komédia Margulies darabja a házasságról?

Szerednyei Béla:– Mindkettő egyszerre. Neil Simon stílusához hasonlóan ez a szerző is úgy írta meg a darabját, hogy a vidám jelenetek ellenére nagyon mély, elgondolkodtató kérdéseket vet fel. Abszolút mai a történet: két házaspárt látunk, akik barátok, összejárnak. A kérdés pedig az, hogy hogyan lehet túlélni a házasságot? Nagyon érdekes jelenséget tapasztaltunk, amikor ezt a művet tíz évvel ezelőtt Cseke Péterrel együtt játszottuk a Madách Kamarában. Számos visszajelzést kaptunk arról, hogy azok a házaspárok, akik megnézték, maguk is elgondolkodtak. Voltak, akik összevesztek, mások kibékültek a látottak hatására. Ez is bizonyítja, hogy a darab megmozgatja az embert, hasonlít egy pszicho-analitikai vizsgálathoz.

Magyar Teátrum: – Ha jól tudom, a darab ugyanarra a problémára kétféle megoldást kínál?

Szerednyei Béla: Így van. Nem árulok zsákbamacskát: már a történet elején kiderül, hogy az egyik házaspár útjai elválnak, a másik pár együtt marad. Mindkét kapcsolatban ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, csak az egyik fél takargatja, a másik nyíltan felvállalja, hogy baj van. A darab attól olyan korszerű, hogy a mindennapokban ugyanez foglalkoztat miden középkorú férfit és nőt: együtt vagy külön folytassák-e tovább az utat.

Danyi Judit: – Az az érdekes, hogy bár csak az egyik pár dönt a válás mellett, ez a tény a másik pár életét is megváltoztatja. Minden házasságban előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül előjönnek a problémák, ezzel a saját életünkben is szembesülünk, de a környezetünkben, a tévében, az újságokban is ezt látjuk. Van, aki megpróbálja ezt az időszakot a párjával együtt átvészelni és megoldani, mások úgy döntenek, hogy nem kínlódnak tovább, kilépnek a rossz helyzetből, és új életet kezdenek. De azt se felejtsük el, hogy a történet szerint mindkét házaspárnak van már gyermeke, ami újabb kérdéseket vet fel. Hiszen amíg csak ketten vannak egy házasságban, addig könnyű feladni. Ha gyerekek is vannak, akkor már sokkal nagyobb a tét.

 

Magyar Teátrum: – Judit, Ön Karent, a Cseke Péter által alakított Gabe párját formálja majd meg. Milyennek látja ezt a nőt?

Danyi Judit: – Nem könnyű a próbafolyamatnak ilyen korai szakaszában egy szerepről beszélni, de ahogy én látom,Karen sokkal konzervatívabb és hagyománytisztelőbb, mint Julie, akit Magyar Éva játszik. Karen egy erősnek és bölcsnek látszó, határozott asszony, aki azt a képet sugallja magáról – a házasságában és a külvilág felé egyaránt –, hogy minden rendben van, sikeres és boldog. Bár látszólag irigylésre méltó életet él a férjével, és az anyagi helyzetük is rendezett, hamar kiderül, hogy mindez csak álca. Valójában magányos és elkeseredett. A próbák kapcsán azon gondolkodtam, hogy milyen érdekes, amikor irigyeljük mások életét. Ha a csillogás-villogás mögé látnánk, valószínűleg kiderülne, hogy az ő életük sem tökéletes.

Magyar Teátrum:–– Szerednyei úr, Ön az előadásban nem csak rendezőként, hanem színészként is közreműködik. Melyik karaktert választotta?

Szerednyei Béla: – Cseke Péter és én is ugyanazt a szerepet játsszuk, mint korábban a Madách Kamarában. Valahogy az ember élete mindig kísérti az alkotásait: természetesen az elvált férj szerepe az enyém. Én is abban a cipőben járok, mint Tom: voltam házas, voltak hosszú kapcsolataim, és átéltem sok mindent, amit most eljátszok a színpadon. A saját életemből is tudom, milyen bőröndből élni, a csomagtartóból átöltözni, azt a fura, lelki megrázkódtatásoktól teli szabadságot átélni – van mit visszaadnom a nézőknek. Tavasszal megjelent, Úton című könyvemben fel is tettem azt a kérdést a sorsnak, hogy miért kaptam én annak idején pont az elvált férj szerepét ebben a darabban? Meggyőződésem, hogy a fönti tanító intézi ezt így…

Magyar Teátrum: – A címmel ellentétben soha nincsen együtt a négy szereplő a színpadon. Miért alakul ez így?

Szerednyei Béla: – Margulies művében eredetileg van egy jelenet a második felvonás elején, amit annak idején a Madáchban még játszottunk, de most kihúztuk. Az egy múltbéli jelenet, ami egy évtizeddel korábban játszódik, amikor az egyik házaspár már együtt van, a másikat pedig épp akkor hozzák össze – ebben mind a négy szereplőt egyszerre láthatjuk a színpadon. Ez egy szerzői trükk, ami a történet filmes változatában jól működött, ám a színpadon nagyon nehéz megvalósítani. Azt tapasztaltuk, hogy a nézők nehezen értették. Mivel a történetet sem viszi előre, most kihagyjuk, remélhetőleg Donald nem haragszik meg ránk ezért…

Magyar Teátrum: – Az előadást a Ruszt József Stúdió Színházban láthatják majd a kecskeméti nézők. Miért erre a játéktérre esett a választás?

Szerednyei Béla: – A Madách Kamarába Szirtes tanár úr hozta annak idején ezt a darabot, és én már akkor azt mondtam neki, hogy nagyon jó lenne stúdiószínházban megcsinálni. Annyira hús-vér kapcsolatot feltételez a nézőkkel, és olyan közel érzik magukhoz ezt a témát, hogy nagyobb hatást érhetünk el, ha még közelebb ül hozzánk a közönség. Ez a vágyam most itt, Kecskeméten teljesül, részemről ez egy kísérlet lesz. Ráadásul úgy tervezzük, hogy kétoldalt lesz a nézőtér, ami Péternek és nekem is új kihívás jelent. Nem könnyű úgy megrendezni egy előadást, hogy két oldalról is élvezhető legyen, de a Vacsora négyesben kifejezetten alkalmas erre.

Bera Linda