Amíg a függöny felgördülhetett

Egri interjú Blaskó Balázzsal

Blaskó Balázsszínész, rendező, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatói posztján kinevezése óta megbízatása félidejénél tart. Visszatekintettünk a kezdeti nehézségekre, de szerencsére van ok optimistán látni a jövőt.

–Kezdjük a legnehezebb időszakkal!

-Huszonhat éve Egerben élek, feleségemmel, Saárossy Kingával 1988-ban szerződtünk a Gárdonyi Géza Színházhoz. Színészként több igazgatót is megértem itt, e mellett művészi beszédre és színészmesterségre oktattam színházunk stúdiósait, dolgoztam a város rendezvényirodájának igazgatójaként, s az Agria Nyári Játékok alapító-ügyvezetőjeként. A Heves Megyei Önkormányzat által a Gárdonyi Géza Színház élére kiírt felhívásra 2010 decemberében nyújtottam be pályázatomat, s 2011. január 31-én öt évre nevezett ki a megyei közgyűlés erre a posztra. Két napon belül el kellett foglalnom az igazgatói széket. Tudtam, hogy szinte kilátástalan helyzetben vagyunk, de ennek mértékével csak ekkor szembesültem. Ijesztő volt, de azt is átláttam, ha én ezt a feladatot nem vállalom, a színház társulata akár meg is szűnhet. Engem olyan erős emberi, lelki kötődések motiváltak, hogy belevágtam. Első feladat a pénzügyek rendezése volt, a beáramló számlák megfékezése. Nehéz döntéseket kellett meghoznom, melyek helyesek voltak, s jó irányba hatottak, de a likviditási helyzetünk még így is katasztrofális volt. 2011 májusában a megye adósságrendezési eljárást kezdeményezett, attól kezdve egy biztos irányította a pénzügyeinket. Ilyen bizonytalan állapotban, a megszűnés határán táncolva kellett meghirdetnem azt az évadot, a 2011-2012-es színházi szezont, amire tulajdonképpen pályáztam. Nem volt irigylésre méltó a helyzetünk.

–A tulajdonosi szerkezet is ekkortájt változott meg.

-A megyék országosan átadtak mindent a városoknak, mi 2012. január elsején átkerültünk Eger város fennhatósága alá. Ekkor már 75 millió volt a számlatartozásunk. A város nem igazán tudta, hogyan működik egy színház, ezért integrált egy közös, nagy gazdasági szervezetbe, az iskolák, óvodák, szociális intézmények közé. Ezek költségvetése egyenletesebb, míg egy színházé jóval eklektikusabb. Egy színház gazdasági önállóság nélkül félkarú óriás. A költségvetés úgy kerül kialakításra a fenntartó részéről, hogy abban szerepel egy igen jelentős saját bevételi kötelezettség. A központi, és az önkormányzati támogatás nálunk együttesen a rezsire, épületfenntartásra és a bérekre elég. A produkciók megvalósulását a jegy- és bérletbevételekből, valamint a TAO-ból kell kigazdálkodnunk, ezekből a saját bevételekből kell létrehoznunk az előadásokat.

Káin és Ábel – Portik Györffy András és Káli Gergő

–Mit sikerült megvalósítania, és mi várható még?

-A beadott, nyertes pályázatomban szerepelt egy rövid távú és egy öt évnél is hosszabb időt felölelő koncepció megvalósítási terve. Olyan színházat képzeltem el, amelyben harmonikus egységben vannak a műfajok, és az olyan volumenű prózai darabok, mint Sütő András Káin és Ábelje, vagy a Csíksomlyói passió, mint pillérek tartják a többi produkciót. Ezt a művészi elképzelést, a pénzügyi helyzet miatt teljes egészében nem tudtuk megvalósítani. A koncepciót arányaiban kellett megváltoztatni, eltolni a zenés műfajok irányába, melyek nagyobb nézőszámot jelentettek. Ahol olyan réteg-csemegéket tudunk bemutatni, mint például a Fény éjszakája. A stúdiószínpadunk formai-, tartalmi kísérletezésre, kortárs táncprodukciók megvalósítására kiválóan alkalmas, de határt szab a hetven-nyolcvanas nézői férőhely. Mára a várossal -fenntartónkkal -a kezdeti feszült viszony után, nagyon jó, harmonikus kapcsolatot sikerült kialakítani. Megismerték a működésünket, mi pedig bizonyítottunk. Van egy jelentős elfogadottságunk, a közönség igényli és szereti, magáénak érzi a színházat. Én ezt azzal próbálom meg még jobban elősegíteni, hogy mindig kikérem a véleményüket. Az előadások előtt találkozom nézőinkkel a színház előcsarnokában, -sokukat már személyesen ismerem – s így van egy folyamatos, szinte mindennapos párbeszéd közöttünk. Az egyre növekvő nézőszám optimistán láttatja velem a jövőt. A közönség szereti, pártolja ezt a színházat, amit jelenlétével, a teltházakkal is kimutat. Kinevezésem felénél tartok, ez alatt a nézőszám jelentősen emelkedett. Tíz éve nem volt ennyi bérlettulajdonosunk, közel duplájára tudtuk emelni a számukat. Gyermek- és ifjúsági korosztályhoz tartozó közönségünk mellett ugrásszerűen nőtt felnőtt nézőink száma is, s tíz új bérletkonstrukciót kellett meghirdetnünk.

A muzsika hangja – Rácz János

Eger városán és a kistérségen kívül egyre többen jönnek Gyöngyösről, Hatvanból, Ózdról, Salgótarjánból. Úgy gondolom, a nehezén túl vagyunk, s egyre jobban be tudjuk tölteni azt a feladatot, amelyet a Gárdonyi Géza Színház ma is felvállal: az igényes, minőségi szórakoztatás mellett a sokféle réteget érintő gondolatiság, a közös értékek közvetítését.

Tölgyesi Tibor