Álarcos szerelmi komédia Kecskeméten

Mindenki szerelemre, társra vágyik. Így van ez napjainkban, és Goldoni idejében sem volt másképp. A kecskeméti teátrum az idei évben az olasz komédia megújítójának egyik kevésbé ismert színdarabját tűzte műsorára, melyben párra és mulatozásra vágyó nőket, tréfát, karneváli forgatagot és óriási galibát láthatunk. A Hebehurgya hölgyek című előadást február 27-én mutatják be a Kelemen László Kamaraszínházban.

– Bár Carlo Goldonit termékeny szerzőnek ismeri az irodalomtörténet – több mint szász színművet hagyott hátra –, a színházakban csak négy-öt darabját játsszák. A Hebehurgya hölgyek viszonylag ismeretlen műve a szerzőnek. Ez az eredeti címe a komédiának? – kérdezem Réczei Tamástól, a kecskeméti színház művészeti vezetőjétől, az előadás rendezőjétől.

 

– Nem ez volt az eredeti cím. Ezt a darabot eddig csupán egyszer játszották Magyarországon: 2003-ban Virgonc hölgyek címmel mutatták be a tatabányai Jászai Mari Színházban, Novák Eszter rendezésében. Az első fordítást Török Tamara, a fővárosi Katona József Színház dramaturgja készítette, ezt pedig Kárpáti Péter dolgozta át Novák Eszter kérésére. Én is elolvastam a művet, és összességében nagyon tetszett, mert jó volt az alapszituáció, s – ami nagyon ritka – rengeteg jó női szerep van benne. A második felvonással azonban nem voltam elégedett. Az élet úgy hozta, hogy Kárpáti Péter tanítványa, Vécsei Anna írta meg nekünk a második részt, azután pedig én is hozzányúltam egy kicsit a szöveghez. Az olvasópróbán már a nyelvi játékokkal is gazdagított, közös verziónk került a színészek elé.

– Mi az alapszituáció ebben a vígjátékban és miben különbözik a második felvonás kecskeméti változata Goldoni eredetijétől?

– Egy karneváli forgatagban vagyunk Velencében, ahol két nő sérelmezi egy férfi viselkedését – szerintük nem udvarolt elég hevesen nekik. Az egyik hölgy szemet is vet a fiatal grófra, és gonosz tréfát eszel ki. Ír egy névtelen levelet az ifjúnak azzal, hogy egy rózsaszín szalagot tűz majd a ruhájára, ebből derül ki, hogy ki írta a szenvedélyes sorokat. Csakhogy a lány mindenkinek rózsaszín szalagot ad, amiből óriási kalamajka kerekedik. Nagyon hasonlít ez a szituáció Georges Feydeau Bolha a fülben című darabjára, ahol szintén névtelen levél okoz galibát, mintha Feydeau olvasta volna Goldoni művét. – Visszatérve a Hebehurgya hölgyekre, egyre több nő és asszony kapcsolódik be a játékba. Persze mindenki máshogy ismeri a történetet: van, akinek fogalma sincs arról, hogy az események mögött egy tréfa áll. A második felvonás vége Goldoni eredetijében heppy end: a közönség akarata szerint mindenki megtalálja élete párját. De a szereplők addigra annyira becsapják és megsértik egymást, hogy én nem éreztem igaznak, hogy mindezt egy fél perc alatt fel lehet oldani, és meg lehetne bocsátani. A Vécsei Annával közösen írt második felvonásunk ambivalensebbé teszi a darabot. Nagyobb szerepet kapnak benne az ellentétes emberi tulajdonságok. Nálunk nem lesz heppy end, mi inkább megkérdőjelezzük, hogy lehetséges-e ezután a boldogulás.

– Említette, hogy nagyon sok jó női szerep van ebben a vígjátékban. Mi az oka annak, hogy más művekben a férfiak vannak többségben?

– A kortárs drámaírók már jobban figyelnek a nemek arányára, sőt kifejezetten női darabokat is írnak. Korábban a társulatok összetétele miatt alakulhatott ki, hogy az erősebbik nemre írt szerepek voltak többségben. Shakespeare drámáiban is jól megfigyelhető, hogy egy tízszereplős darabban legfeljebb négy női karakter van. A színművészeti képzéseken a mai napig ehhez hasonló a férfi-női arány. Goldonit egyébként azért kedvelik a színészek és a rendezők egyaránt, mert kitűnő szerepeket és nagyon jó szituációkat írt. Ebben a darabjában is parádés alakításokra van lehetőség.

– A szereposztásból jól látható, hogy különböző korosztályú női figurákat láthat majd a néző. Van a kornak jelentősége a történetben?

– Mindenképpen fontos a szereplők életkora a belső motivációt illetően. Látunk a műben fiatal lánykát, akit egy kaposvári egyetemi hallgató alakít majd, de fiatal, középkorú és annál kicsit idősebb női alakot is. Ezek a velencei asszonyok, lányok mind a boldogságot, a boldogulást keresik. Van, aki még ráér, hogy lekösse magát, de olyan is, aki már nagyon el van késve, ezért sokkal vérmesebb is a társainál.

– Manapság egyre több előadásban látni, hogy a klasszikus műveket kortalan térbe, közegbe helyezik a rendezők. Így lesz ez itt is? Milyen látványvilág tárul majd a nézők elé?

– Goldoni kora, a XVIII. század engem is zavarba ejt. Nem egy kortalan térbe helyeztem a történetet, hanem egy nagyon is jól ismert időszakba, a múlt század harmincas éveibe. Azért választottam ezt az időszakot, mert nagyon izgalmas kettősség és játékosság jellemezte azokat az éveket. Ez egy egyhelyszínes darab, esetünkben egy polgári lakásban zajlanak majd az események. A díszlet egyik fő jellegzetessége a hatalmas ablak lesz, amely a velencei lagúnákra nyújt kilátást. Sok-sok ajtó is lesz a díszletben – ugyancsak Feydeau-hoz hasonlóan – amelyeken össze-vissza lehet kimenni, és bejönni. Egy velencei polgári miliőt látnak majd a nézők a harmincas évekből, a karnevál idején.

– Az egyik leghálátlanabb feladat, amikor egy rendezőnek arról kell beszélnie, miről szól a darab, mi az a mögöttes tartalom, amit meg szeretne mutatni az előadásban. Én mégis erről kérdezem.

– Ebben az esetben nem nehéz summázni a mondanivalót. A Hebehurgya hölgyek című előadás arról szól, hogy maszkokkal vagy maszkok nélkül is álarcot hordunk – ha lehet ezt a mondatot érteni. Akár levesszük a maszkot, akár feltesszük karnevál idején, mindig a szereplésbe menekülünk. Azután pedig mi csodálkozunk a legjobban, ha nem hisznek abban, hogy őszinték vagyunk… Ez a maszkos játék, az említett tréfa maga ellen fordul, hiszen a végére annyira elveszik minden, ami valódi, hogy már nem lehet követni az eseményeket, és senki sem marad hiteles a másik szemében.

– Kik játsszák a főbb szerepeket?

– A női főszereplőt, Constanza-t Danyi Judit, az ifjú grófot Orth Péter alakítja. Csombor Teréz, Magyar Éva, Kéner Gabriella, Zeck Juli, Sirkó László, Szikszai Rémusz, Aradi Imre, Csizmadia László, Csémy Balázs és Puskás Gyula lép még színpadra az előadásban. A premier február 27-én lesz.

Bera Linda