Ákos mindig a fénybe néz

Négy év után új stúdióalbummal jelentkezett Ákos. A katona imája apropóján kérdeztük új dalairól, a lemezzel kapcsolatos élményeiről és természetesen a színházról.

– Mi ihlette A katona imája című dalt?

– Rögtön a szám első sora, ami a lemezt indítja, így hangzik: „Nem vagyok rá méltó, hogy a házamba lépj”. Ez a bibliai százados imája. A katona, mint irodalmi alak mindig is közel állt hozzám. A címadó dal egy fohász: öltem és öltek, bűnös vagyok, irgalmazz nekem. Tavaly nyáron egy villámsújtotta nő tanúságtételét olvastam, az is nagy hatással volt rám. Formailag nem több, mint egy rockdal, tehát tulajdonképpen mindenki annak hallgathatja, aminek szeretné. Persze aki tudja, hogy miről van szó, annak számára többlettartalommal bírhat.

– Azt olvastam, hogy „A fénybe nézz” dalszövege a lemez megjelenését megelőző alkotói válságról szól. Volt ennek a válságnak konkrét oka?

– Amikor az ember szabályos tolófájásokkal kinyom egy olyan lemezt, mint az előző, a 2006-os Még közelebb volt, utána iszonyú üresség lesz benne. Húszévnyi rutinom van abban, hogy valahogy túllendüljek ezen az állapoton, de most igazán nehezen ment. A szövegek soha nem jöttek könnyen, pedig éppen a negyedik gyerekünket vártuk, minden adott volt a személyes boldogsághoz. A zsákutcából az hozott ki, hogy Szakos Krisztián zenésztársam átküldött egy demót, erre írtam egy szöveget arról, hogy nem megy a munka, fel kéne állni. Ez lett A fénybe nézz, ez lendített át a holtponton. Akkor elhatároztam, akármilyen is lesz a végső változata, ez a dal vezeti majd fel az új albumot.

– A visszafogott megjelenésről újra visszatért a rockos vonalra. Ez minek köszönhető?

– Óriási élmény volt a színházi turné, de harminc előadás után már alig vártuk, hogy újra csörömpölhessünk. Időnként szükségesek a formai változtatások, nehogy elkényelmesedjünk a rockterpeszben. Az idei Szindbád Turné afféle „köztes” buli volt, nem volt albumaktualitása, így kisebb volt rajtunk a nyomás. Elég jó hangulatú is lett a műsor, fesztiválokon is játszottunk, mint például a VOLT, a SoundGarden, a Hegyalja vagy a Fezen, de adtunk önálló koncerteket is. Összességében elmondható, hogy nagy siker volt, hiszen több mint 110 ezren látták, mi magunk is örömünket leltük az országjárásban. A turné előadásainak szüneteiben elkészült A katona imája című új stúdióalbum, és karácsonyra a turné anyaga is megjelenik dupla DVD-n.

– Híres precizitásáról a stúdiómunkái kapcsán. Az élet minden területén maximalista?

– Emberileg nem lehetséges, hogy mindig mindent százszázalékosan csináljunk, de egy lemezen nyilván szeretném a tudásom legjavát adni. Szokták mondani, hogy túl komolyan veszem magam: aki már egy percnyi werkfilmet látott velem az elmúlt húsz évben, vagy munkában együtt töltött velem egy órát, az tudja, hogy ez hülyeség. Önironikus, alapvetően önreflexív alkat vagyok. Nem magamat veszem komolyan, hanem a dolgomat, mert az akkor is itt lesz majd, ha én már nem. Persze ez néha iszonyúan kimerítő, tudok elesett és elkeseredett is lenni, sokszor tele vagyok kételyekkel, de ez természetes velejárója ennek az életstílusnak. El se tudom képzelni, hogy más ezt esetleg másként csinálja. Mi abban a maximalizmus, hogy a legjobbat akarom kihozni a munkámból? Az van ráírva a lemezre, hogy Ákos, persze, hogy a lehető legjobban akarom megcsinálni.

– Bertold Brecht Baal című darabjához írt zenét a Vígszínház felkérésére. Miből építkezik ilyenkor? Nehezebb feladat?

– Ez már tizenöt évvel ezelőtt volt. Eszenyi Enikő rendező felkérésére, a darab megismerése után kezdtem el dolgozni a zenén. Végigültem a próbákat, az egész folyamatot, ahogy létrejött az előadás. Igazán akkor indult be a zeneszerzés, amikor a próbákon kialakult az alaphang. Örömmel vetettem bele magamat, mert korábban ilyen munkát nem csináltam. Hasonló feladat volt a Terror Háza és az Emlékpont múzeum kísérőzenéjét megírni, idén pedig két filmzene-felkérést is kaptam, úgyhogy örömmel mondhatom, hogy a turnézás és a dalszerzés mellett mostanában is lesz hasonló jellegű feladatom.

– Krúdy Gyula novellákból hangoskönyvet készített, felolvasó esteket tartott, klipet rendezett. Nem vonzza a színház világa alkotóként vagy szereplőként?

– Természetesen vonz, többször volt szerencsém színházban dolgozni. Ha hívnak, szívesen megyek újra. Szívesen emlékszem a Kaszás Attilával közösen készített verses hangjáték-felvételre is. A Krúdy-hangoskönyv után neves színészek mellett szerepeltem egy Babits-verslemezen és egy Bencés humor című CD-n is, ezeket Szigethy Gábor irodalomtörténész rendezte. Örömmel tanulok, ha van kitől. Egy prózai szerep izgalmas feladat lenne.

– Ha nem zenész lenne, mivel foglalkozna szívesen?

– Talán filmrendező lennék. Vagy vadakat terelő juhász.

Osváth Eszter