Akié a világ

Nagy Sándor a Madách Színház egyik „arca,” sokat szerepeltetett, méltán közönség kedvenc színművész. Ezért egyeseknek tán furcsának tűnhet, hogy pár napja a Játékszín évadzáró sajtótájékoztatóján – ahol Németh Kristóf színigazgató bejelentette a következő évad darabjait – szinte minden új bemutató kapcsán ott volt a neve a főszereplők között.

– Lehet, ez azt jelenti színházat vált?

– Szó sincs róla, de a Madách őszi-téli szezonja most Mary Poppins és főleg Mamma Mia! lázban ég. Mivel nekem koromnál fogva – a harmincas éveim elején járok – egyikben sem volt hozzám passzoló szerep, ezekben a darabokban, nem játszom. Németh Kristóf igazgató és Bank Tamás, a Játékszín produkciós igazgatója megkerestek egy szerepajánlattal, – amit egyeztetve Szirtes igazgató úrral – elvállaltam. Később úgy alakult, hogy lett még egy lehetőségem a Primadonnákban. Ez utóbbi decemberi bemutató, s a rendezője Szirtes Tamás, a történetben szereplő két fiatal színész egyik főszerepét én, a másikat Szente Vajk alakítja majd. Ennek azért is különösen örülök, hiszen Vajkkal a Poligamy, és sok-sok más darab alatt már sikerült jól összeszoknunk. Ismét játszhatom majd együtt – 10 év kihagyás után – Zsurzs Katival, illetve többek között Oroszlány Szonjával, Lévay Vikivel, Tóth Enikővel, Gálvölgyi Jánossal.

– Mostanában Vajkkal a színpad két oldaláról is figyelik egymást.

– Igen június közepe óta fut nagy sikerrel a játékszínben a Tied a világ című darab. Hivatalos megnevezése zenés társasjáték, egy kicsit olyan, mikor a szinte koncertszerűen egymás után felcsendülő örökzöld Illés számokat, – egészen pontosan húsz egykori átütő zenei sikert – egy laza kerettörténet köt össze. Négy fiú fékevesztett poénokkal tűzdelt lakásavató házibulijába csöppenhet a néző – s ez itt most szó szerint értendő – hisz interaktív módon a közönség soraiból is hívunk fel a színpadra, hogy legyenek a játékban partnereink. Emellett minden este más-más egykori Illés-együttes tag is betoppan ebbe a képzeletbeli lakásba, emelve az est hangulatát.

A darabot Szente Vajk írta és rendezi, a megvalósulás hármas – a Játékszín, a Békéscsabai Jókai Színház, és a Zikkurat Színházi Ügynökség – koprodukció eredménye.

– Az Ön szerepe kicsit eltér attól, mint amit már megszoktunk.

– Amikor Vajk írta ezt a darabot, beleálmodott ez kicsit speaker-szerű, nézőkre kikacsintó figurát is a történetbe, s ebben a szerepben rám gondolt. A Játékszín méreteinél fogva jóval intimebb színházi közeg, ami elősegíti a bensőségesebb játék mellett azt is, hogy lemenve a nézők közé estéről-estére, más-más „partnert” hívjak fel magunkhoz a színpadra. A nézők sokszor bizonytalanok, vajon beépített embert választok-e, de mindenki megnyugtatására mondom, erről szó sincs. Minden darabban más játszik velünk, de természetesen kézben kell tartanom a darabot.

– Ez a szerepkör újdonság volt Önnek?

– Bevallom, én az a színész vagyok, aki követi, és bizonyos mértékben el is várja a rendezői instrukciókat. Most csináltam ilyet először, és kiváló kollégáimtól eltérően – mint például Szerednyei Béla, vagy Magyar Attila – én nem vagyok az improvizáció nagymestere. De mint tanulmánynak, gyakorlatnak nagyon örülök. Így az ember, bármilyen helyzetben, bárkivel szemben fel tudja találni magát, hisz valóban minden esti előadás, és minden „partnerünk” más. Emellett természetesen észnél kell lenni, kézben kell tartani a folyamatokat, hisz az előadásnak van egy forgatókönyve, amit le kell játszanunk. Úgy érzem a kezdeti apró félelmeim ellenére sikerül megállnom a helyem, ezen a téren is.

Abból indulunk ki, hogy aki színházba jön, az jól akarja magát érezni, szórakozni akar, ezért szívesen partner. Volt olyan már a néhány előadás alatt is, hogy egy először húzódozó, hezitáló hatvan év körüli hölgyet hívtunk fel, aki a végén fergeteges rock-and-roll-t nyomott le mindenki szeme láttára, és mindannyiunk ámulatára a színpadon. Ez a hölgy biztos nem csak üdítő színházi élménnyel, de a büszkeségtől méltán dagadó keblekkel is tért haza, az előadás után.

– Benne vagyunk a nyárban.

– Még van pár előadásunk Debrecenben, és Békéscsabán, de ami különösen fontos számomra, hogy Nyíregyházán a hónap vége felé Kisvárdai Doktorok Társulatával játsszuk a Made in Hungária című darabot, amiben Jerry Lee Luis-t alakítom. Ez utóbbi azért is nagy dolog, mert mi csak Kisvárdán szoktunk játszani, kb. 700 ember előtt, most viszont egy jóval nagyobb játszóhelyen lesz vagy 2000 nézőnk.

Aztán jön a nyaralás, rám fér a pihenés, hogy a nyár végén, ősszel újult erővel tudjam ellátni a színpadon a feladataimat, a rendezők, színésztársak, és jómagam megelégedésére, a nézők színvonalas szórakoztatására.

Tölgyesi Tibor

fotó: Penziás Nikolett és Berze Zsófia