Ágacska ráadással

Zsúfolásig megtelt a székesfehérvári Vörösmarty Színház előcsarnoka október 26-án, az Ágacska vasárnapi előadása után. Váradi Eszter Sára (Ágacska), Keller János (Dani kacsa), Incze Ildikó (Pösze Egér), Tűzkő Sándor (Berci Béka) és Gerner Csaba (Janó Manó) örömmel fogadták a lelkes gyerekhadat. Dedikáltak, és szívesen álltak a picikkel együtt a fényképezőgépek elé.

A mesékben az a csodás, hogy általuk a felnőttek is visszaemlékezhetnek arra, ami nyilvánvaló, s amit a gyermekek még olyan tisztán látnak maguk előtt… Egy gyermek számára „bármiből lehet bármi”, akármi megfelel annak a „valaminek”, amire gondol, amivel játszani szeretne – egy faágból lehet kard, ecset, puska, varázspálca is. Egy letört faágból bármi lehet… Bármi lehet valóban? Micsoda is ez a kis faág? Vagy kicsoda? Mert Ágacska él, és bár otthonától, s az öreg platántól, miről letörte a szél, messze került, együtt játszik és örvendezik a kacsákkal, a virágokkal, az egerekkel és a békákkal… De kicsoda is ő? Ezt szeretné tudni ő is nagyon, s hogy mi dolga a világban, mely egyszerre olyan közeli, ugyanakkor olyan messzi is. Hol a helye? Gabó manó segít neki, azzal, hogy elárulja: “Együtt hisszük és együtt álmodjuk az életet! Légy az ami vagy: Ágacska, mert az öreg platánfa csak akkor él tovább, ha te visszatérsz. Hív téged, vár téged.”

Csukás István mesedarabja gyönyörűséges játék önmagunk és a világ megismerésének feladatával, s mosolyogni valóan egyszerű válasz a kérdésre: ki is vagyok, s hol az én helyem?

Az előadás zenéjét Darvas Ferenc szerezte, a díszletet: Libor Katalin, a jelmezeket: Győri Gabi tervezte. A koreográfus: Boda János, a rendezőasszisztens: Vári János volt. Rendezte: Szűcs Gábor.