Adósságcsapda

Az öreg hölgy látogatása Egerben

Intelem a költekezőknek. Ha ennyi volna a hozama a Gárdonyi Géza Színházban az előző évszázad leggyakrabban játszott svájci német komédiaírója, Friedrich Dürrenmatt darabjának, már akkor is megállná a helyét a teátrum közönségnevelő programjában, ám Csiszár Imre rendezése megkörnyékezi a szöveg mélyebb-lélektani forrását is.

Vészfékez Güllenben az Őrjöngő Loránd. Ahol megállt valaha a luxusvonat, most csak a vicinálissal lehet utazni. Ennek érkezéséhez időzítve készítenék elő a település aktivistái milliárdos vendégük, az innen elszármazott Claire Zachanassian ünnepélyes fogadását. Mire azonban kifeszítenék a köszöntő transzparenseket és felsorakozna az üdvözlőkórus, a természetazonos művégtagokkal mozgékonnyá varázsolt asszonyság előttük terem, majd a nép áhítattal teljes döbbenetétől kísérve, gyaloghintóra száll. Saárossy Kinga belépője kétidejűen szuggesztív. Egyszerre sugározza a jelenbeli férjfaló nagyasszony vagyonerejét, és azt a régvolt kamaszkarizmát, amivel a környékbeli erdőben egykor szerelemre tudta lobbantani Illt, a mafla kereskedőfiút.

Saárossy Kinga és Blaskó Balázs

Blaskó Balázs (Ill) félszegen üdvözli Claire-t, de ez a bizonytalanság nem az erdei legény tétovaságának maradványa, hanem nagyon is időszerű. Mire emlékezhet vajon az általa teherbe ejtett, aztán hamis tanúk által másokkal hírbe hozott, végül a városból elkergetett asszony? Csiszár lélekérző leleménye, hogy a viszontlátás pillanatának impulzuskettőségében építi fel Claire belépőjét: nem csak a bosszútervvel érkezett nő színlelt kedvessége van az arcán, hanem az újraéledő szerelem is. A hiú férfi nyilván ez utóbbi felfedezésében érdekelt. Olyannyira elterpeszkedik fejében a macsógőg, hogy a korábban felrémlett lelkiismeret-furdalást, a bűntudatot könnyedén kirázza onnan az emlékezet érdekrostája. Szerelmi hőstetté hazudott cselekedete okán, a város megmentőjének pózába helyezkedik, a polgármesteri szék várományosa lesz.

Claire Zachanassian: „Egymilliárd üti a gülleniek markát, ha valaki megöli Alfred Illt.” – hangzik el a gőgfojtó ajánlat, s kálváriája végén, a halálával Ill csakugyan a város felvirágoztatója lesz. Mert teljesíti a nép a megrendelést. A nyomorúság nagysága és a kísértés ereje apránként felőrli a humanizmust és a szolidaritást. Az apránként fontos drámaszervező tényezője az előadásnak. Ajánlatát követően, Claire megtelepszik a városban. Vár. Várja, hogy a reménybeli milliárd formálni kezdje a polgárok jövőképét, elkezdjék javítgatni az életminőségüket, lépjék túl a segély szabta hitelkeretüket: hogy hitelcsapdába essenek. A feszültségekben bővelkedő cselekmény technikailag az eladósodási folyamaton alapszik, a lélektan síkján pedig a fék és a rugó párbaja: a bűnnek tartott gyilkosságtól való viszolygás az egyik oldalon, a pénz csábereje a másikon, odáig fokozva, amíg már erénnyé magasztosul az ártatlan polgártárs megölése közös erővel: a lincselés.

Sokak szerint a XX. század legnagyobb, legjobb és legjobban szerkesztett drámája Az öreg hölgy látogatása. Dürrenmatt, a neveltetéséből hozott teológiai alapokról indulva találkozik az egzisztencialista filozófiával, s ebből az elegyedésből hangulatszínként kikeveredik Kafka szorongásban fogant valóságképe. Blaskó a városbeliek lábán sorra feltűnő sárga cipőkhöz köti a képzeletét, a lábbeli-horizonton mindenkinél hamarabb megpillantja a saját végzetét. A város lakói még csak az öreg hölgy iránti képmutató sajnálkozásnál tartanak, amikor ő már bujdokolva bánja a bűnét, s érzi, nem fog oltalmat találni senkinél.

 

 

A pénz markában vergődő világ ábrázolása egyszerre tragikus és szatirikus. A pénzbirtokosok privát indítékainak korlátlan, ráadásul szándékaikban és következményeikben kiszámíthatatlan érvényesülése a torokszorító fejezet, míg a marionettekké alacsonyodó emberek nyüzsgése a kacagtató. Csiszár merít rendezésében az epikus színház hagyományából, de átitatja annak kliséit a mai lélektani realizmus hatáselemeivel. Ill költekező feleségeként Dimanopulu Afrodité vérfagyasztóan buta, Tunyogi Péter Tanára Csehov-hőst idézően zavarodott, Kelemen Csaba (Pap), Rácz János (Orvos), Várhelyi Dénes (Rendőr), valamint Balogh András (Első polgár) és Fehér István (Végrehajtó) részvétbe burkolt közönye, maga a cinizmus. Az Erő udvartatásának viselkedése egységesen alattvalói. A hamis tanúzás miatt kiherélt és megvakított tanácsadók Reiter Zoltán (Koby) és Baráth Zoltán (Loby) figurája komikusan tragikus (amiként az író a darabja műfaját definiálta), a Claire ügyében valamikor tévesen ítélkező bíró, Pálfi Zoltán (Főkomornyik) pedig fenségesen szervilis. A Csiszár Imre tervezte díszleteknek előnyére válik a professzionális világítás, Szakács Györgyi jelmezei pontosan követik azt az utat, amelyet a rendező az epikus és a lélektani realista színház között kijelölt.

Fotó: Gál Gábor