A Turay Ida Színház az Óbudai Kulturális Központban
Furcsa érzés tölt el, mikor ezt a cikket írom. Ennyi a cím, mint fent olvasható. Ámde mennyi minden lakozik egy egyszerű tőmondat hátterében. Nem szándékozom reklámot gyártani, csak szeretném, ha mások is tudnák, amit én tudok.
Nem egyszerű dolog színházigazgatónak lenni. Ezt sokkal jobban tudja nálam Darvasi Ilona, a Soproni Petőfi Színház igazgatója és a Turay Ida Színház 10 évvel ezelőtti alapító igazgatója. A Turay Ida Színházat 2007. január 31-ig igazgatta. Ma ezt már lánya, Darvasi Ilona Cecília teszi ugyan olyan lelkesedéssel. Ilona azért néha – néha „ránéz” a színházi ügymenetre, hiszen egy „anyának” a „gyermek”, mindig gyermek marad. Kemény asszony, céljai határozottak és fáradtságot nem ismerve dolgozik. Ám keménysége sokszor megtörik, ha embereken, művészeken kell segítenie. Soha nem felejti el egyetlen színészének, műszakijának, irodistájának születésnapját. Közben, ha hiányosságokat tapasztal, azokat tételesen számon kéri. És otthont teremt társulatának, őrzi a magyar kultúrát, nála első a közönség és a társulat. Mert a színház igazából otthon. Otthona az ott dolgozóknak és otthona – ha csak egy estére is – a közönségnek is. Ezért is sikerülhetett az, ami kevés színháznak, hogy a Turay Ida Színház, eredményeinek köszönhetően, hivatalosan is besorolhatott az első kategóriás kőszínházak közé. Ám a két Ilona nem áll meg ezen a ponton. Keresik és meg is találják azokat az embereket, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak és társaikká tudnak válni munkájukban. Bús Balázs Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának polgármestere is megtalálta a két Ilonával a közös hangot, és ami még több, meglátta a lehetőséget a Turay Ida Színház kultúrát terjesztő szándékában, ezért a képviselőtestület befogadta a Turay Ida Színházat. Azért továbbra is járják az országot, mindenhová eljuttatják az önfeledt kacagást, az elgondolkodtató színdarabok meghitt pillanatait és a zenés táncos előadások varázslatos hangulatát. Persze nem „hakni” stílusban! Ügyelnek a díszletek illúziókeltő professzionális kivitelezésére, a világításra, a hangosítás lehetőségeinek kihasználására és nem utolsósorban a jelmezekre. Amikor egy „Turays” előadást nézek, eszembe jutnak a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek remek színházi élményt nyújtó előadásai. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a gazdasági válság a művészeti ágakat is cudarul megtépázza, akkor nem is értem, hogy csinálják mindezt. Amennyire én ismerem őket, azt mondanák erre:-„ Nem kell mindent érteni. Elég, ha érzik.”
Az őszi színházi évadban a befogadó Óbudai Kulturális Központ kiváló színháztermében bérletsorozat indul, melyben olyan előadásokat láthatnak a nézők, mint Willy Russell Vértestvérek című musicalje, Eisemann Mihály – Szilágyi László Zsákbamacska című zenés vígjátéka és Vajda Anikó átiratában a Mici néni két élete című vígjáték. Továbbá Marlene Dietrich életéről Bradányi Iván Kék angyal című kétszemélyes zenés darabja, Piros Ildikó főszereplésével, Huszti Péter önálló estje, Sárból, napsugárból címmel és egy operett egyveleg Cintányéros cudar világ címmel, Kállay Bori, Bozsó József Sövegjártó Áron, Rárósi Anita és Borbély Kriszta közreműködésével.
Most pedig engedjék meg, kedves olvasók, hogy néhány szót ejtsek arról, amiért ezeket leírtam.
Két bérleti előadás keretében láthatják a darabokat a nézők. Az egyik a Turay Ida bérlet, a másik Körmendi János bérlet. És nekem Körmendi János, a nagybátyám volt. Nem szándékozom az ő színészi munkáját értékelni, mert ha túl közel állunk mondjuk az Eiffel toronyhoz, akkor nem biztos, hogy teljes egészében felfogjuk a látványt, és mi nagyon közel álltunk egymáshoz. Viszont mint magánembernek, mint az ő szellemi örökösének mérhetetlen örömet okoz, hogy Darvasi Ilona egy gesztust tett irányomba, mikor felkerestem, hogy szeretném nagybátyám emlékét megőrizni, és már lett is Körmendi bérlet! Nem nagy dolog ez, (hatalmas dolog a számomra) főleg a mai világban! Nézzék el nekem, ha privát módon nyilvánultam meg, de ez, az elején jelzett furcsa érzés volt, amely arra indított, hogy a Turay Ida Színházról írjak. Menjenek el, ha tehetik és nézzék meg a Turay Ida Színház előadásait (ezt néhai nagybátyám és a magam nevében is mondhatom), mert felejthetetlen élményekkel lesznek gazdagabbak.
Král Gábor