A Turay hölgyei
A Turay Ida Színház kulisszatitkaiból
A Magyar Teátrum februári számában megjelent A Turay urai című cikkemben arról kérdeztem a Turay Ida Színház férfi színészeit, hogyan alszanak, illetve ébrednek a saját ágyukban, amikor éppen nincsenek a buszon, nem utaznak. Most a színház művésznőit faggatom arról, hogy szoktak-e színházzal álmodni?
Nyírő Bea (a Turay Ida Színházban játszik az Imádok férjhez menni, az Indul a bakterház, a Vértestvérek, a Macskajáték, a Nyolc nő című darabokban, valamint rendezte és játszik a Négy évszak, a Suszter manói, a Betlehem csillaga, és Prokofjev: Péter és a farkas című előadásokban, a Csipkerózsika mesejáték rendezője)
– Gyakran álmodom színházzal, de ezek mindig rémálmok. Én mindenhova kocsival járok, még a fürdőszobába is – szoktam tréfásan megjegyezni. Ezért visszatérő álmom, hogy megyek az autóval és bármilyen sebességbe kapcsolom, nem akar gyorsulni. Alig haladok. Ilyenkor kétségbeesek, hogy nem érek időben a színházba. Pályafutásom alatt, mivel gyorsan tanulok, sokszor ugrottam be szerepekbe mások helyett, ezért gyakran álmodom ezzel is. Bent vagyok a színházban, tudom, hogy én következem a színpadon, de semmi nem jut eszembe a szövegből és azt se tudom, hogy melyik darabot játsszuk. Kétségbeesetten keresem az ügyelőt vagy a súgót, hadd nézzek bele a szövegkönyvbe, de senkit nem találok.
Halász Aranka (a Turay Ida Színháznál a Mici néni két élete, a Nyolc nő, az Osztrigás Mici, a Marica grófnő és a Cirkuszhercegnő című darabokban játszik)
– Én világéletemben utaztam. Olyan operett előadásokban játszottam, amit német nyelven is előadtunk. Bejártam Európa összes olyan területét, ahol németül értettek: Hollandiát, Dániát, Németországot, Ausztriát. Színházzal nem álmodom, viszont a mai napig rémülten ébredek arra, hogy nem tudom, hol vagyok? Nem tudom, az ágyból jobb vagy bal lábbal keljek-e föl? Pár percbe telik, amíg beazonosítom a szobát. Akkor vagyok a legboldogabb, ha a saját ágyamban ébredek.
Tóth Judit (játszik a Turay Ida Színház Imádok férjhez menni, az Indul a bakterház, a Nyolc nő, és a Mici néni két élete című előadásaiban)
– Jaj, én nagyon sokszor álmodom színházzal! Általában akkor sűrűsödnek ezek az álmok, amikor bemutatóra készülök. Visszatérő rémálmom például a következő: egy városban vagyok, ahol távolról látom a színház épületét. Több út is vezet hozzá, én elindulok az egyiken. Egyszer csak kiderül, az nem oda vezet. Visszamegyek a kiindulási pontra, újra elindulok egy másik úton. Olyan ez, mint egy labirintus. Végig látom a színházat, de hiába szeretném elérni, egyre távolodom tőle. Közben aggódva nézem az órámat, 18 óra 30 perckor szólal meg a kezdés előtti első figyelmeztető az ügyelőtől, és én még nem vagyok ott. Igyekszem eljutni a Színházig, de nem találom a megfelelő utat, ami oda vezet. Végül 18 óra 55 perckor beérkezem az épületbe. Öt perc múlva kezdés. Gyorsan elkészülök, de jön az újabb trauma. Nem tudom, milyen előadásban játszom, és nem tudom a szöveget sem. Borzasztó érzés!
Szabó Anikó (a Turay színházban játszik az Imádok férjhez menni, az Indul a bakterház, a Balfácánt vacsorára, a Vértestvérek, a Négy évszak és a Betlehem csillaga című előadásokban, rendezőasszisztense a Mici néni két élete és a Könnyű erkölcsök című daraboknak)
– Én is sokszor álmodom arról, hogy el kellene készülnöm, de nem találom a jelmezemet, a parókámat, és a szövegkönyvemet. Segítséget kérek az álombeli környezetemtől, de senki nem hall meg engem. Magamra vagyok hagyatva, senki se segít. De a legrémisztőbb dolog éppen február 5-én történt velem, a Balfácánt vacsorára című francia bohózat bemutatójának reggelén. A párom fölébredt, maga mellé nézett az ágyban, de nem látott ott. Széthúzta a sötétítő függönyt, újra az ágyra nézett, majd kiment a szobából és keresni kezdett. Én arra ébredtem, hogy a nevemet kiabálja, pedig ott voltam az ágyban. A párom egyszerűen nem érzékelte a jelenlétemet. Csak arra tudok gondolni, hogy valaki éjjel ellopta az aurámat. Ha valaki megtalálja, kérem, szolgáltassa vissza! Köszönöm!
Shirley