A színpad az én varázsszőnyegem
Hihetetlen, de igaz: Csizmadia László 80 éves!
Visszavonulás? Fel sem merül! Hiszen februárban még csak a 80. évét tölti Csizmadia László. Idén két torta jár a kecskeméti Katona József Színház művészének, hiszen kereken 60 esztendővel ezelőtt lépett először színpadra.
– Kezdjük a titokkal! Hogyan lehet ilyen fizikai és szellemi frissességgel elérni a 80-at?
– Csalódást kell okoznom azoknak, akik titkos receptre számítanak. Ha úgy látja, hogy jól tartom magam, az leginkább a géneknek köszönhető, no meg az én szép, fiatal páromnak, Frigyesi Tündének…
– Amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, felmerült egy pillanatig is, hogy visszavonuljon?
– A színpad az én varázsszőnyegem. Otthagyni? Dehogy tennék ilyet! Amikor kilépek a takarásból, minden bajom elmúlik. Az egyik emlékem is ezzel kapcsolatos. 1986-ban Lendvai Ferenc hívására jöttem a hírös városba. „Lacikám gyere, vissza kell dalolni a közönséget a színházba!” – ezt mondta, én pedig 18 csodálatos év után otthagytam a Szegedi Nemzeti Színház társulatát. Senki más kedvéért nem tettem volna meg, Feri volt az egyetlen kivétel. Történt aztán, hogy a Luxemburg grófja premier előadása előtt levert a lábamról a láz. Este ott álltam a takarásban lázasan, szakadt rólam a víz, rázott a hideg, meg a köhögés… De amikor beléptem a színpadra, elmúlt minden bajom. A közönség semmit sem vett észre.
– 18 éven át volt a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja, 28 éve a kecskeméti Katona József Színházban játszik, 26 éve él együtt feleségével. Mindig ilyen hűséges típus volt?
– Mindig, amikor hagyták. Pályám elején operaénekesnek készültem. Csakhogy szakmai keresztapám, Szinetár Miklós karon ragadott, és elvitt az Operettbe meghallgatásra. Huszka Jenő Szabadság, szerelem című darabját próbálták, de az igazgató elégedetlen volt azzal a színésszel, akit a pártbizottság kijelölt Jókai szerepére. Szinetár beprotezsált a meghallgatásra, és azonnal szerződést ajánlottak. Én az Operettben? – napokig nem aludtam. Azóta is áldom a sorsom, hogy igent mondtam. Honthy, Latabár, Feleky Kamill – tisztelve imádtam őket! Hűségesebb lettem volna ehhez a társulathoz, mint bárki más, csakhogy elérkezett 1956. Amikor leverték a forradalmat, futótűzként terjedt a hír, hogy az oroszok összegyűjtik a fiatal férfiakat, és viszik őket Szibériába. Nem vártam meg őket.
– Irány Kanada. Egyszer elmesélte, hogy egy hónap múlva berendezett lakása volt, saját telefonnal. Mégis hazajött a bizonytalanba. Talpig nehéz hűségben…
– Azon a telefonon édesanyámat hívtam fel először. Rá akartam beszélni, hogy jöjjön utánam, mert itt jobban lehet élni. Tudja, mit válaszolt? „Én itthon maradok, fiam, hogy legyen hova hazajönnöd”. Bölcs asszony volt az én édesanyám…
– Nem lehetett könnyű disszidensként boldogulni.
– Nem panaszkodhattam, hiszen szinte azonnal színpadon voltam: a Kard és szerelem című darab ment, Fényes Szabolcs volt az igazgató. Csakhogy az évad végén jött a párttitkár, és közölte, hogy disszidenseknek nincs helyük az Operettszínházban. Ekkor lettem tagja Honthy Hanna, Bilicsi Tivadar, Sárdy János, majd a Zárai-Vámosi házaspár brigádjának – velük jártuk az országot. Ma ezt hakninak mondják. Bárcsak ma is ilyen művészek hakniznának vidéken!
– Kivel volt a legnehezebb együtt dolgozni? Honthy Hannával?
– Dehogy! Honthy nagyon szeretett engem! Az a megtiszteltetés ért, hogy a legendás kanaszta partijára is meghívott. Abban az időben a boltok üres polcokkal várták a vevőket, de Honthy Hannánál birkapörköltet szolgáltak fel nokedlivel.
– Mikor érezte meg, hogy a színház lesz az élete? Melyik volt az a pillanat?
– Az 1955-ös Szabadság, szerelmet Petress Zsuzsival próbáltam végig. De mire eljött a bemutató ideje, Zsuzsinak el kellett utaznia egy turnéra, így Gyenes Magda lett a partnerem. Mintha nem lett volna elég bajom anélkül is! Az első fellépésem az Operettszínházban, zsúfolt ház előtt, ráadásul a Stimm kolléga felesége a partnerem?! Elénekeltem a belépőmet, a nézőtéren döbbent csend, majd a következő pillanatban tomboló siker. Remegő térdekkel álltam a színpadon. Gyenes Magda odalépett hozzám: patakokban folyt a könnye… Abban a pillanatban tudtam, hogy minden rendben lesz.
– A 70. és a 75. születésnapját is a színpadon, a közönséggel együtt ünnepelte. Így készül idén is?
– A feleségem mesterkedik valamiben, de hiába faggatom, semmit sem árul el. Titok! – ezt hajtogatja. De Önöknek megígérem: amint lehet, elmesélem, mivel lepett meg!
R. J.
Csizmadia László
Bár a zene egészen kicsi kora óta fontos az életében, egy ideig sebésznek készült. Az esztergomi ferences gimnáziumban Mindszenty József hercegprímás is felfigyelt gyönyörű hangjára. Egyik unokabátyja világosító volt az Operában, így sokat statisztálhatott az előadásokon.
Amikor beiratkozott az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolába, még operaénekesnek készült, azonban végül az Operettszínházhoz szerződött. Két évet töltött ott, majd 1956-ban kivándorolt Kanadába. Két évvel később tért haza.
1962-ben először Egerben játszik, majd Győrbe, utána Szolnokra, 1968-ban Szegedre szerződik.
1986-ban lett a kecskeméti Katona József Színház társulatának tagja. A 2013/14-es évadban a Marica grófnő című operettben láthatja a közönség, Mihály szerepében.