A színház, mint örömforrás…
Gyermekszínházi előadások a Soproni Petőfi Színházban
A „színházcsinálók” gyakran vitatkoznak a műfaj teremtette értékekről, az előadások minőségéről, a közönséget nevelő hatásról, a jó és a rossz színház örök dilemmájáról.
Arról azonban, hogy az igényes tartalomnak miként kéne megjelennie a színházak gyermekeknek (6-12 éves korig) szóló előadásaiban, vajmi keveset hallunk. Szülőként és művészként is nagy felelősség hárul a felnőttekre, hiszen a kicsik nem maguk választanak. Rajtunk múlik, hogy a bennünk feltétel nélkül bízó gyermek, milyen élménnyel gazdagodva tér haza.
A Soproni Petőfi Színházban ez a dilemma évek óta foglalkoztatja a vezetőséget. Ügyelnek arra, hogy a választott célkorosztály életkori sajátosságait, szellemi fejlettségét, és uralkodó érdeklődési körét mindenek előtt figyelembe vegyék.
Igen, az uralkodó érdeklődési kör!
Napjaink meghatározó élményforrása a gyermekek nagy százalékánál a televízió és a mozi, melyek nagyon gyakran feldolgozhatatlan hatást gyakorolnak rájuk.
A soproni színház is válaszút előtt állt. Feltette magának a kérdést, akar-e továbbra is versenyezni a televízióval, a mozival, és reménytelenül fut a tömegek után, esetleg végleg szakít a gyermekek színházba csábításával, és ezzel a nézőutánpótlás előtt is elvágja az utat, vagy elindul-e azon az úton, amely bár göröngyös, de végül az ő kis közönségéhez vezet? Az utóbbi három év gyermekelőadásai azt mutatják, hogy a göröngyös utat választotta a színház vezetése, amit csak ünnepelni lehet. Elsődleges céljuk, hogy maradandó élménnyé változzanak a látottak, hallottak.
Igen, a látottak, hallottak!
Díszlet, jelmez, zene, szöveg, fény, szcenika. El kell varázsolni a gyerekközönséget. Ezt mindenki tudja. Azok a színházigazgatók is, akik olcsó festett függönyökkel, a díszletraktárból összeszedett, leselejtezett bútorokkal, stilizált, olykor „civil” jelmezekkel állítanak színpadra egy előadást. A Soproni Petőfi Színházban immáron harmadik éve olyan gyerekdarabok kerülnek bemutatásra, melyek kiállításban vetekednek, sőt nem egyszer varázslatosabbak, mint a felnőtt előadások. Ez azért is érdekes, mert nem csak saját gyártású előadásokat kínálnak a gyerekeknek. A minőség mégis változatlan. A színház partnere, immár harmadik éve, a Turay Ida Színház, mely azzal a céllal jött létre, hogy a vidéken élő közönségnek igényes szórakozást nyújtson a lehető legmagasabb színvonalon. Így jött létre a soproni mesedarabok – a nagysikerű Bors néni illetve a Mátyás és a bolond király – mellett például a Holle anyó, a Betlehem csillaga és A suszter manói. Tavasszal a Négy évszak című orosz népmese kerül bemutatásra Nyírő Bea rendezésében, mely egy mesebeli erdőben játszódik, ahol titokzatos erdei lényekkel és a csodák mezejével találkozhatnak a nézők. Az elmúlt évek tapasztalata kétséget kizárólag azt bizonyítja, hogy ezen a tavaszi bemutatón is tátott szájjal ül majd gyerek és szülő egyaránt. A két színház kooperációja és az odaadó alkotócsapat munkája azt bizonyítja, hogy az anyagi lehetőségek nem befolyásolhatják a minőséget. Ha egyedül nem megy, meg kell találni a módot arra, hogy ne kelljen pusztán megalkuvásból középszerű előadásokkal elriasztani a gyerekeket a színházba járástól. Sopronban ez sikerült!