A súgó: Hatvani Margit

Biztos vagyok benne, hogy nem könnyű kenyérkereset színházi súgónak lenni, pláne a próbafolyamat egy bizonyos szakaszában, amikor a szövegét nem tudó színész folyton őt teszi felelőssé (ha nem jut eszébe a rizsa: miért nem súg; ha súg, akkor miért súgja, amit nem kell súgni), az ő képességeinek hiányában véli megtalálni tulajdon kudarcának okait, persze hangosan, mindenki füle hallatára.

Acélidegekre van szükség elviselni, amit kap hideget-meleget az ember. Ezért csodálatos számomra, ha olyan szakemberrel találkozik az ember, mint Hatvani Margit, a szolnoki színház súgója, aki 52 éve űzi a mesterségét. Várjatok, leírom így is, nem elírás: ötvenkét éve!

 -Már a gimnáziumban is súgtam, magyar órán, és a tanárom, Dr. Csanády Vilmos azt mondta nekem, hogy ezt a színházban tegyem. Évekkel később találkoztunk, és amikor kiderült, hogy ez lett a foglalkozásom, csak annyit jegyzett meg: „Ugye, mondtam!”

-Táncosnő voltam. Egy súlyos balesetet követően fel kellett adnom a pályámat, és el kellett gondolkodjak a hogyan továbbról. Nem akartam tingli-tangli táncosnőként dolgozni éjszakai bárokban, de a színháznak sem akartam hátat fordítani. Így jött az elhatározás. 1958. november tizenegyedikén súgtam először…

-Hatvankettőben a pesti Madách Színházba szerződtem. Húsz évig voltam ott, azalatt kétszáznegyven bemutatóban vettem részt, köztük a Bolond lány című előadásban, ami  nyolcszázszor ment. Nagy öröm volt olyan emberek társaságában dolgozni, mint Márkus László; vagy olyan felejthetetlen előadásokban részt venni, mint Sarkadi Oszlopos Simeon-ja, olyan szereposztással, mint Gábor Miklós, Kiss Manyi, az utóbbi halála után a szerepét átvevő Gobbi Hilda.

-1982-ben jöttem vissza Szolnokra. Itt leginkább az Üvegcipő című előadás nőtt a szívemhez, de az az igazság, hogy nagyon tudom szeretni az éppen futó előadásokat is.

– Most Tahi Tóth Lászlóval dolgozom az Őrült naplójában. Megtanultam már őt is. Nagyszerű művész, kiváló barát, öröm a munka vele. Megrendítő előadás lesz.

-Ma már nyugdíjas vagyok, jól telnek a pihenés évei, főleg így, hogy dolgozom. Nagyon szeretem a fiatalokat, sokat mesélek nekik. Egészséges vagyok, és ez a fő.

Mészáros István