A nézőt semmi ne zavarja!

Kulisszák közt 3. – Asszisztens, ügyelő, súgó

Egy szellemes videóbejátszás után a szakmai beszélgetésen az asszisztens, az ügyelő és a súgó munkája, feladata volt a téma a POSzT IT! Fókuszban a színházi háttérszakmák sorozatban. A meghívott vendégek: Lovass Ágnes, súgó, ügyelő (Bp. Nemzeti Színház) és Bánky Eszter, asszisztens (Budapest Bábszínház), a moderátor Kovács Bálint.

A POSzT IT! Fókuszban a színházi háttérszakmák sorozat szervezői a Színház- és Filmművészeti Egyetem asszisztens hallgatói. Ennek megfelelően az asszisztens feladatairól tudják a legtöbbet. Az önironikus videó bejátszásban – egyebek közt – megtudhattuk, hogy a rendezők milyen kávét és hány cukorral isszák. Ugyanis a megkérdezett „utca emberei” nagyrészt azt gondolják, hogy a fő feladata az asszisztensnek a kávéhozás.

A beszélgetés elején tisztázódott – bár előfordul néha a kávé hozás –, a feladatok sorában egyáltalán nem ez a jellemző. A videobejátszásból kiderült, hogy mi minden kell az asszisztens „felszereléséhez” – ezt a mellékelt képen is láthatják – , a jelenlévők egy asztalra kihelyezve láthatták.
Az asszisztens a rendező közvetlen (bizalmas)munkatársa. Összekötő kapocs a produkció többi résztvevőivel, a különböző tárak képviselőivel, tervezőkkel és természetesen a színészekkel. Egyik legfontosabb feladata a próbák kiírása, ehhez – a titkársággal együttműködve – színészek egyeztetése. Ma már gyakran előfordul, hogy egy színész több színházban is szerepel, vagy filmfogatásban vesz részt, ezt kell napra – sokszor órára – készen egyeztetni. A próbák során a rendező mellet ülve, bejegyzi a szövegkönyvbe a színpadi mozgásokat és a rendező megjegyzéseit, amelyeket majd a megbeszélésen elhangoznak.

Az asszisztens és az ügyelő minden próbán részt vesz (a súgó csak amikor a színészek próbálnak) beleértve a technikai és világítás, valamint a szereplők nélküli statiszta, tánc, zenei és minden a produkcióhoz kapcsolódó színpadi eseményen. Az elkészült előadásról un. „rendező példányt” készít, amelyben minden színpadkép, minden színészi mozgás szerepel. Erre azért van szükség, mert a repertoár színházakban gyakran előfordul, hogy hosszabb kihagyás után kerül műsorra egy darab, vagy szereplő változásra-beugrásra van szükség – az operaházakba gyakran előfordul, hogy híres előadásokat évek múltán is felújítanak – akkor a rendező példány alapján pontosan rekonstruálni lehet az előadást. Az ilyen esetekben az asszisztens irányítja ezeket a próbákat. Természetesen ez, az évszázadok során kialakult gyakorlat, a mai technikai feltételek már a videó-felvételek korában átalakult. A bemutatót követően az asszisztens minden előadáson a nézőtéren ül, mint ügyeletes rendező, amennyiben valami eltérés mutatkozik a rendezéshez képest, az ő feladata figyelmeztetni a szereplőket, vagy a technikai személyzetet a rendezői utasítások pontos betartására.
Bánky Eszter, asszisztens (Budapest Bábszínház) elmondta, a bábszínház speciális hely sok szempontból, hiszen a régi hagyományos „paraván” játszást egyre inkább felváltja a teljes testtel történő, de bábokat használó technika. Ez esetben az asszisztensnek nemcsak a szereplőkre, hanem a bábokra is figyelni kell, azok sérülése esetén ő intézkedik a javításukról.

Lovass Ágnes, súgó, ügyelő (Bp. Nemzeti Színház) a súgó szerepéről elmondta. Természetesen minden olyan próbán jelen van, amikor a színész. A legfontosabb „szerepe” a próbán van, amikor a szereplők még tanulják a szöveget, ilyenkor az emberismeret a fő szempont. A színészek különböző habitusú emberek, a súgónak ismernie kell mindenkinek a ritmusát, érezni – sokszor a testtartásából is –, hogy segítségre szorul. Amikor az előadásra sor kerül már a legritkább esetben van szükség a segítségére. Főszereplővé válik „beugrás” esetén. Beugrásra akkor kerül sor, amikor egy szereplő megbetegszik, vagy más halaszthatatlan okból valakinek be kell ugrani a szerepbe. Ilyenkor a súgó a beugró szereplővel folyamatosan tanul(tat)ja a szöveget. Ekkor válik főszereplővé az emberismerete, hogy kivel milyen módon tanul(tat). A beugrás alkalmával a pszichikailag jól felkészített szereplő, bízva a súgóban jobban tud az alakítására figyelni, mert tudja, ha elakadna, bizton számíthat a segítségre.

Egykor a színpadokon a rivalda közepén volt a súgólyuk. Ez a súgónak és a szereplőnek is könnyebbség volt, mert látták egymást és ha kellett a súgó még mutogatni is tudott a színésznek. Mára a – nagy operaházakat kivéve – súgót a színpad valamely oldalára „száműzték”, ez számos okból nehezíti a súgó helyzetét. Nem látja be a színpadot (őt se látják), ha a szereplő az ellenkező oldalon áll, szinte lehetetlen a súgás.
Itt érdemes egy kis kitérőt tennünk. A súgó ma, már csak világ kevés országában működik. A repertoár színházak elengedhetetlen munkatársa, ugyanis ezeken a helyeken nem ritkaság, hogy 6-8, vagy még-több produkció van műsoron. A vezető színészeknek általában – ez darabon ként változik – 40 – 60 oldalas szerepeket kell fejben tartani és természetesen délelőtt már próbálja az új bemutatót. Ez olyan nagy szellemi leterhelés, amely mellett könnyebben fordulhat elő „rövidzárlat”. A súgó jelenléte ad biztonságérzetet a színésznek. A világ ún. folyamatosan játszó színházaiban nincs is súgó, vagy csak a próbafolyamat alatt van.

Az ügyelő feladata a próbák és az előadások zavartalan lebonyolítása. Az első próbától kezdve midíg jelen van. A szövegkönyvből „ügyelő pédányt” készít. Ez azt jelenti, hogy bejegyez mindenolyan instrukciót, amely a darabban történik; a szereplők és más személyzet hívását, a szereplők színrelépésének, a technikai- és díszlet változásoknak, a világosító és hang-akusztikai jelek „végszavát”. Egy-egy jelenet díszlet alaprajzát a bútorok, kellékek elhelyezkedését pontosan feljegyzi. Az előfüggöny mozgását szintén feljegyzi és ő irányítja. Megszervezi és irányítja a gyors-változásokat, ezt szintén rögzítí a példányban. Bejegyzi a példányba és megszervezi az esetleges gyors-öltözéseket, kijelöli annak helyét. Biztosítja a színfalak mőgötti zavartal, baleset mentes közlekedést.
A rendező látvány-elképzelését megszervezi és a lebonyolítást irányítja.

Az előadások teljhatalmú irányítója, felelőse a zavartalan lebonyolításnak. Az előadások előtt három alkalommal a hívóberendezésen keresztül figyelmezteti a közreműködőket a kezdés közeledtére. Amennyiben valamelyik résztvevő nem érkezne meg a kijelölt időpontban, az ügyeletes titkáron keresztül intézkedik. Kapcsolatot tart a nézőtéri felügyelővel, ő ad jelet a közönség beengedésére. A szünet(ek) végén jelet ad a folytatásra. Az előadás végén, a tasrendkor a függöny mozgást irányítja. Az előadás során az utasításait minden résztvevőnek be kell tartani. Amikor minden „rendben” zajlik, „csak” ennyi a feladata. Amennyiben valami váratlan dolog történik, ő dönt, hogy mi történjen.
A legfontosabb, hogy a nézőt és a szereplőket semmi ne zavarja! 

Az előadás végén az ügyelői jelentésben rögzíti a kezdés és a befejezés időpontját, ha valami rendkívüli történt azt „felírja”. Ha fegyelemsértés miatt „felírás” történik, annak fegyelmi vonzata van.   

A fentiek az „alap-feladatok”, DE a legfontosabb, hogy a próbák és az előadások során olyan alkotói légkört teremtsen, amelyben minden közreműködő tehetsége legjavát tudja megmutatni!
Fontos a színház minden dolgozójával, a bizalmaskodásba soha át nem csapó jó kapcsolat, a teljes függetlenség megteremtése.

E sorok írója a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban kezdte az ügyelői pályafutását. Az ügyelő szobában a falon a következő „mottó” volt olvasható:

„Nézz meg mindent, amiről hallasz!
Hallgass mindenről, amit láttál!”

Szerző: Kadelka László