A művészet iránt elkötelezett gazdasági szakember

Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki Horváth Ilonát

Bár az évad éppen csak elkezdődött, Horváth Ilonának, a Kecskeméti Katona József Színház gazdasági vezetőjének jószerével minden perce be van táblázva. Íróasztalán iratok tucatjai sorakoznak: mindegyik egy-egy fontos feladat, amelyben előre kell lépni, döntést kell hozni.

Mindeközben rangos kitüntetése, a Magyar Ezüst Érdemkereszt, amelyet Ili – hiszen így ismeri a színházi világ – több évtizedes, kiemelkedően magas színvonalú szakmai munkájának elismeréseként vehetett át augusztus 20-a alkalmából, az iroda egyik polcán húzódik meg. Az ünneplés után ismét a munkán van a sor.

– Hetedik éve irányítja a kecskeméti teátrum gazdálkodását. Összehasonlítva azokkal a szakterületekkel, amelyeken korábban tevékenykedett, mennyiben más feladat egy színház gazdasági vezetése? – kérdeztük Horváth Ilonától.

– Merőben más. 2003-ig a kecskeméti önkormányzat gazdasági hivatalának a vezetőjeként dolgoztam. Intézmények gazdálkodását irányítottam ott is, azonban azok között nem volt kulturális intézmény. Amikor átszervezték a hivatalt, azonnal visszahívtak korábbi munkahelyemre, a társadalombiztosításhoz. Elfogadtam a felkérést, hiszen szerettem az ottani munkámat is. Ám hiába teltek, múltak az évek, nem tudtam megszokni a hiányát annak a nyüzsgő, állandóan új és új feladatokat hozó munkának, amit egy intézmény gazdasági irányítása jelent. Így 2007-ben – többszöri megkeresés után – elfogadtam a kecskeméti színház akkori igazgatójának felkérését, és a teátrum gazdasági vezetője lettem. Ekkor csöppentem bele ebbe az érzékeny, kreatív alkotóközösségbe.

– Nem lehetett könnyű a váltás, hiszen önnek a számok szigorú világát kell képviselnie egy bohém művészvilágban. Hogyan lehet ezt úgy tenni, hogy közben segítse az alkotó munkát?

– A kettőt nem lehet szétválasztani. Egy-egy produkció létrejöttét alapvetően meghatározza, hogy rendelkezésre áll-e a szükséges anyagi háttér. A legmagasabb színvonalat, a legjobb minőséget akkor érhetjük el, ha megfelelő körülményeket tudunk biztosítani az alkotó munkához, legyen szó a díszlet és a jelmez megtervezéséről, kivitelezéséről vagy akár a színészi játékról. Éppen ezért valamennyi produkció létrehozását figyelemmel követem az első lépéstől az utolsóig. Enélkül az előre tervezett, és folyamatosan egyeztetett munka nélkül aligha lehetne évadonként 11-12 darabot bemutatni ilyen magas színvonalon. Amikor a színház gazdasági vezetője lettem, arra is gyorsan rájöttem, hogy ezt a munkát nem lehet jól elvégezni a művészet és a művészek iránti elkötelezettség nélkül. A sikerhez elengedhetetlen, hogy mindenkivel megtaláljam a hangot: a műszaknál dolgozó kollégákkal épp úgy, mint a színészekkel, rendezőkkel. Nem hiszem, hogy hosszú ideig boldogul egy színház irányításával az, aki csak a számok tükrében nézi ezt a világot.

– Mire a legbüszkébb a munkájában?

– Arra, ha mindebből egy nagyszerű produkció jön létre, amely elnyeri a közönség tetszését. A színház igazi csapatmunka. Gazdasági vezetőként szerencsés helyzetben vagyok, mert Cseke Péter, teátrumunk igazgatója pénzügyi-számviteli területen is otthonosan mozog. Partnerként tudunk együttműködni sok kérdésben, ami mindkettőnk munkáját megkönnyíti és hatékonyabbá teszi. Nagyon lényeges, hogy magunk mögött tudhatjuk a kecskeméti önkormányzat támogatását. Ma már senkinek sem kell bizonygatnunk, hogy a hírös városban a színház a kulturális élet kiemelt területe. Az önkormányzat elismeri és támogatja a munkánkat, ami a siker elengedhetetlen feltétele.

– A vezetői munka mellett évek óta tagja a Színészek az Ifjúságért Alapítvány kuratóriumának. Korábban hosszú éveken át irányította a Gyermekek a Gyermekekért rendezvénysorozatát, amely több ezer nehéz helyzetben élő fiatal karácsonyát aranyozta be. Miért tartja fontosnak, hogy ilyen nagy részt vállaljon ezekből a feladatokból?

– Amikor olyan gyerekeket hívhatunk el az előadásainkra, akik még soha életükben nem jártak színházban, és a segítségünk nélkül talán soha nem lépték volna át a teátrum küszöbét, az csodálatos érzés. Szerencsések vagyunk, hogy Cseke Péter elhozta a hírös városba az alapítványt, hiszen az elmúlt években több száz gyermeknek mutathattuk meg a kultúra által közvetített értékeket. Biztos vagyok benne, hogy sokuknál talált termékeny talajra. Annyira soha nem érezhetem magam fáradtnak, hogy erre a munkára ne jutna energiám. Ahogy jutott a Gyermekek a Gyermekekért eseményeire is, 11 esztendőn át. Emellett tagja vagyok az Összefogás a Mozgássérültekért Alapítvány, és a Nemzetközi Képzőművészeti Alapítvány kuratóriumának is… Különböző pályázatok révén nagyon sok embernek segíthetünk. Vétek lenne, ha nem élnénk a lehetőséggel.

– Gazdasági vezetőként milyennek látja a kultúra, ezen belül a színházak helyzetét ma Magyarországon?

– Előre bocsátom, hogy csak a saját színházunkról tudok beszélni. Kecskeméten az elmúlt öt esztendőben minden évben sikerült növelni a bérleteseink számát! Az embereknek egyre kevesebb pénzük jut kultúrára. De a színházról még ebben a nehéz helyzetben sem mondanak le, amit nagyon nagy eredménynek tartok. A bérleten kívüli előadásaink és a tájelőadásaink telt házzal mennek. Sok fesztiválmeghívást kapunk, a szakma pedig díjakkal ismeri el a munkánkat. Ez mindannyiunk sikere, hiszen – nem győzöm hangsúlyozni – ez csapatmunka, és Kecskemétnek összeforrott, jó társulata van. Az emberek szeretik a színházukat. Ezért érdemes sokat dolgozni.