A mi Évikénk

Mező Éva a Jókai Színház Magyar Teátrum-díjas jelmeztár vezetője

Közel 30 éve tartja rendben, a Jókai Színház jelmezraktárát, emellett öltöztetőként is dolgozik: előkészít, gombot varr, vasal, segít a gyorsöltözéseknél. Mindig kedves, segítőkész, azonnal lehet rá számítani, hihetetlen energiával és odaadással végzi munkáját: egy tünemény – Mező Éva öltöztető, jelmeztár-vezető az idei év békéscsabai Magyar Teátrum-díjasa.

A kulisszák mögött rengetegen dolgoznak, hogy a színpadon megvalósulhasson a csoda. A munka már jóval a bemutató előtt elindul, heteken át készülnek a díszletek, a kellékek, a jelmezek. Ám ezeket tárolni kell, ápolni, karbantartani, hiszen bármikor szükség lehet még rájuk. A ruhákat egy hatalmas jelmezraktárban őrizzük, tele hosszú állványokkal, amelyeken szép sorban, vállfákon lógnak az egyedi darabok. Több száz, talán több ezer. És van egy ember, aki ezeket mind fejben tartja. Melyik darabban, ki viselte, és ha kell máris hozza elő a ruharengetegből. Ő Mező Éva, a mi Évikénk. Megkérdeztük:
– Hogyan fogadta a díjat?
– Úgy érzem, hogy annak a folyamatos munkának az elismeréseként kaptam ezt a megtisztelő kitüntetést, amelyet már huszonhét éve végzek öltöztetőként és jelmeztár-vezetőként. Elmondhatatlan örömöt éreztem, amikor direktor úr személyesen felkeresett a jelmeztárban a hírrel, nagyon boldog vagyok, hogy értékelték a pályán töltött életemet és a munkám minőségét.
– Huszonhét év hosszú idő, mi adja az erőt, hogy ilyen precízen tegye a dolgát?
– Fontos a szakmaiság, ezt a munkát nagy alapossággal és alázattal kell végezni. 21 éves korom óta dolgozom a színházban, a fél életemet itt töltöttem, és úgy tervezem, a másik felét is itt fogom, ugyanilyen intenzitással. Az a mélységes szeretet, amit a színpad, a színészek és kollégáim iránt érzek, ad hitet és erőt. Nagyon fontos nekem az a kivételesen jó kapcsolat, ami a közvetlen kollégáimhoz fűz, támogatjuk egymást szakmailag és emberileg is. A színház jelmezeinek nagy része kölcsönözhető is, a vendégek tetszés szerint válogathatnak farsangi mulatságra, egyéb jelmezes rendezvényekre. Számtalan kérést kiszolgálok a megyében, amatőr színjátszóktól egészen a bálozókig. Rendmániás vagyok, ezt tudják is rólam, fontos, hogy minden a megfelelő helyen legyen a jelmeztárban, mert így tudok hatékonyan, gyorsan jelmezeket összeállítani a különböző darabjainkhoz is. Öltöztetőként pedig az empátia a legfontosabb és, természetesen, a gyorsaság. Adódhatnak olyan helyzetek, amelyek azonnali reakciót kívánnak, ráadásul ilyenkor a lehető legrövidebb idő alatt kell cselekedni.

A Mi Évikénk ráadásul szerény is, nem sokat szeret saját magáról beszélni. Lássuk, hogyan látják őt a Jókai Színház művészei:
Tege Antal színművész: „Munkája példaértékű, felkészültsége megkérdőjelezhetetlen. Rendezőként, színészként is megtapasztaltam hihetetlen színházszeretetét, szerénységét, alázatát. Igazi háttérmunkás.”
Komáromi Anett színművész: „Egy angyal! Nincs nála lehetelen, ha kell, vasárnap is kinyitja a jelmeztárat, tudja minden színész méretét, hogy melyik darabban mit viselt. Mindig lehet rá számítani. Magánemberként is mindig nyitva az ajtaja a színészházban, egy tál meleg étel minden betérő számára jut.”
Kara Tünde színművész: „Mindig ott van, amikor kéred, mindig lehet rá számítani. Mindig a színpad értékeit nézi, ha öltöztet, jelmeztárvezetőként pedig mindig készenlétben áll. Magánemberként is végtelenül kedves, szerethető.”
Kovács Edit színművész: „Olyan módon ismeri a rá bízott tárat, hogy több évre visszamenőleg tudja, hogy évekkel ezelőtt melyik darabban milyen jelmezt viseltem. Nagyon nagy rendet tart a tárban, bármikor kimentem hozzá egy jelmezért, pontosan tudta, hol találja abban a hatalmas raktárban, és pár másodperc múlva a kezemben is volt a kért ruha. Emelett hihetetlen empátia, segítőkészség jellemzi mind a munkájában, mind magánemberként.
Petrovszki Árpád, a szabótár vezetője, Évike kollégája: „Több, mint 20 éve dolgozom együtt Mező Évával, de ez eddig fel sem tűnt, csak most, hogy kimondtam. Ő az egyik legkedvesebb kolléganőm: megbízható, odaadó, kedves és alázatos. Mindig számíthatunk rá. Én csak úgy hívom: «Az 50 kilós szív».”

T. S.