A Ménember
Bereményi Géza: Kincsem – ősbemutató a pesti Tháliában
Kincsem, minden idők legeredményesebb lova: a magyarságtudatunk része, mint a 6:3 vagy a nándorfehérvári diadal. A nyilvánvaló sikertörténeteket nehéz dramaturgiai képletekbe tördelni, Bereményi Géza azonban vállalta, hogy a színpad nyelvén eredjen nyomába a csodának.
Ereklyeként megőrzött csontváz, életnagyságú szobor az Ügető bejáratánál. Kincsem Park a neve. Ahány futam, annyi diadal, makulátlan világkarrier, méltó módon emlékező utókor. Hová lehet fordulni drámateremtő feszültségért ott, ahol még a legavatottabb hőstelenítők tudománya is elfogy, s kényszerű-csüggedten rajonganak. Talán a jelen felé? A 2014-es esztendő elejének keserű szenzációja volt, hogy a Kincsem örökébe remélt Overdose befejezte pályafutását, s karrierjét fedezőménként folytatja. Mi történhetett másként? Overdose tizenkét egymást követő győzelmével a valaha élt versenylovak veretlenségi örökranglistájának a 11. helyén áll. Betegsége miatt 2010. július 18-án, 15 hónap kihagyás után állt újra versenybe a Szlovák Derby „Cena Mysa” versenyszámában, ahol a 13. győzelmét is megszerezte. Nagy visszatérése a versenyzésbe folytatódni látszott 2010. augusztus 15-én a Bestens-Pannónia Életbiztosító Díjon Budapesten, mert itt is rajt-cél győzelmet aratott. Következő versenyén Baden-Badenben azonban megszakadt a sikersorozat, egy szerencsétlen rajt után csupán hetedikként érkezett a célba és veretlensége ezzel megtört. A példa visszafelé ható drámagerjesztő tényező: lám, nem elegendő a fantasztikus vérvonal, Kincsem sorsa alakulhatott volna másként is, ha…
Bereményi darabja számba veszi az „egy hajszálon múlott” típusú momentumokat. Kincsem egy éves koráig nem volt a tulajdonos, Blaskovich Ernő istállójának büszkesége, ezért eladásra szánták másik öt lóval egyetemben. Az öt el is kelt, Kincsem azonban maradt, senkinek nem kellett. Aztán a tulajdonos úgy döntött, két éves korában megkezdi a ló felkészítését a versenyekre. Tréneréül – egyetlen esztendő türelmi idővel – az Angliából Magyarországra, Gödre települt Hesp Róbertet fogadta fel. Az első „hajszál” mindjárt a trénerválasztás. A Szombathy Gyula által megidézett Hesp vérprofi: kevés szavú, precíz, célratörő, ám realista. Molnár Piroska, a felesége az emberismeretben, és az állatlélektanban is hihetetlenül éleslátó asszonyt formáz, olyan bölcs lényt, aki a versenyre hangolás során nem becsüli alább a lószeszély-tényezőt a tulajdonosénál. Kettőjükhöz társul a gazdája ménjei iránt szinte a szerelem határáig rajongó Franzi, az istállófiú – Egri Bálint játssza –, ám az ő szerepe pikánsabb a szokványosnál. Egy úrhölgy ölelése fejében segédkezik, hogy Kincsem anyjánál (Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája) a Combuscan nevű angol telivér megelőzhesse a fedeztetésben a Blaskovich által kiszemelt vőlegényt.
A legtalányosabb sorsforgató „hajszál” kétségkívül a zugfedeztetést megrendelő gróf Zichy Margit személye, majd bonyolult érzelmi viszonya a csodalóval, s annak szintén híressé lett tulajdonosával. Gubás Gabi és Gáspár Sándor izgalmas összjátéka.
A színpadi történet azzal kezdődik, hogy Margit grófnő futamot hirdet – a saját kezére. Ahhoz megy feleségül, aki győztesként ér célba. Blaskovich Kincsem jövendőbeli anyjával nevez. A versenyzésre már alkalmatlan ló nyergében eleve vesztésre van ítélve, ráadásul buknak is, és nem csak jelképesen. Ez a vereség, a grófnő elvesztése lesz azonban a felemelkedés motorja. Blaskovich személyes férfidrámája, hogy az alsóbb társadalmi rétegből érkezettsége okán eleve esélytelenként indul Zichy Margit kezéért. Rozzant versenylován igazi Don Quijote-i szélmalomharcot vív: a hierarchiával szemben, a hierarchiában való emelkedés érdekében. Végül diadalt arat. Látszatdiadalt. A mindent elérő, ám a zab és a kék ég hitvallásán nevelkedett, szilaj természetű tanyasi ember elveszíti az önazonosságát, az erkölcsi iránytűjét, a tartását. Egy nyugalmasnak tetsző éjjelen, ezzel szembesül is. Ott, akkor szeretné vesztesre cukorkáztatni Kincsemet, hogy a győzelmi sorozata vége árán visszanyerhesse önmagát. Nem sikerül. Hesp felesége, az örökké résen lévő Maggie rajtakapja: Kincsemnek ismét le kell győznie Zichy grófnő lovát.
Bereményi Géza a Széchenyi-filmhez folytatott tanulmányai során ébredt rokonszenvvel varázsolja démonian vonzó/taszító nővé, és kulcsfigurává Gróf Zichy Margitot. Kettejük kapcsolatában a ló közös szenvedély, célirány, ugyanakkor ürügy is az összetartozásra. Margit nevel saját lovat, de az soha nem kerekedhet Kincsem fölé; Blaskovich tart nőt, de az soha nem kerekedhet Margit fölé. Egyiküket a gyermekkori lovasbaleset örökre meddővé tette, a másikat a szerelmi sérülés hozta végleges agglegényi állapotba. A ló társadalmi varázserejét felismerő Ferenc József nemesi rangra emeli a Ménembert, megszűnnek a társadalmi korlátok, akár egybe is kelhetnének Margittal, de nem teszik: nélküle, és vele sem: ők a folyvást egymásba gabalyodó párhuzamosok.
Most nem a Hídember reformkori Magyarországán járunk: a két ember szerelmi és karrierdrámája hátterében a kedélyesen feslő osztrák-magyar monarchia jelenik meg a maga imbolygó lényeivel: a feleségét elkártyázó dzsentri, a kegyvesztett arisztokrata és a többiek. A Margit és Maggie közötti, epilógusértékű utolsó dialógus azonban sejteti, lesz még a lótenyésztés nem csak nemes hóbort, hanem kőkemény háborús üzlet is. Blaskovich ezt nem éri meg. Elcsendesedett. Az ő Döblingje nem Döblingben, hanem a határtalan szabadságában van – legbelül.
A díszlet jelzésszerűsége mellett, az epizódfigurák odavetettsége mutatja, a Kincsem átmeneti műfajú előadás: kevésbé dráma, mint amennyire színre alkalmazott forgatókönyv-vázlat. Mindkét irányban eredményesen továbbírható.
Fotó: Kállai-Tóth Anett