A megsemmisülés drámája

Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába című drámájának bemutatója október 6-án lesz a szolnoki Szigligeti Színházban. Az előadás rendezője Málnay Levente, a szereplők: Császár Gyöngyi, Karczag Ferenc, Barabás Botond, Dósa Mátyás és Jankovics Anna.

Málnay Levente a következő mondatokkal ajánlja az előadást:
„Eugene O’Neill… megteremtette az európaival egyenrangú, modern amerikai drámairodalmat. Drámáit áthatják az életrajzi elemek, a saját élettapasztalat, a személyes élmények sokasága. Igen változatos, színes, nyughatatlan életet élt: volt tengerész, aranyásó, színész, újságíró. Az Utazás az éjszakába hősei is a teljes reménytelenség megtestesítői, szeretet és gyűlölet rabjai, olyan emberek, akik nem képesek megfelelni sem a társadalom, sem a családeszmény elvárásainak.”

Császár Gyöngyi beszélgetésünkben „Feledhetetlen Utazásra” hív mindenkit:
– Ennek a drámának az összes szereplője szenved valamitől. Mary jelesen szenvedélybeteg, morfinista, de leginkább azon van a hangsúly, hogy szenvedélybeteg. Remélem, hogy ezzel a szerepmegformálással a közönség soraiban ülő embereket sikerül ráébresztenem arra, hogy az utakon, útjaikon képesek változtatni.
– Milyen a próbafolyamat? Nehéz volt felépíteni a szerepet?
– Nehéz lesz úgy válaszolnom, hogy teljesen igazat mondjak és közben ne adjam ki saját magam a közönségnek. Nehéz pálya a mienk, és amikor elkezdtük az Utazás próbáit, akkor én is éppen a poklot jártam meg. Málnay Levente rendező vezetésével pedig – Mary szerepén keresztül– még inkább ennek a pokolnak a mélyére jutottam, mert annyira sokat foglalkoztam ezzel a szereppel, hogy hazavittem magammal is, és jóformán aludni sem tudtam, mert annyira maga alá gyűrt. Végül aztán sikerült eljutnom oda, hogy a színpadon maximálisan megélem ennek a nőnek a poklát, aki az egész családjával szemben áll, de a próba után nyugodtan tudok hazamenni és sikerül kikapcsolnom. Ehhez nagyon sokat kellett segítenie a rendezőnek.
– Egy próbán Málnay Levente azt mondta, ennek a szerepnek az a kulcsa, hogy eszköztelenül játszd. Mit jelent a színésznek egy ilyen instrukció?
– Több évtizedet töltöttem el a pályán, és ebből adódóan nehezen vetkőzöm le természetesen a saját eszközkészletem, de a rendező erre kért, aminek tudom, hogy megvolt az oka, én pedig megcsináltam, mert bíztam abban, hogy jó az, amerre ő vezet engem. Sőt azt is láttam, hogy a többieket, Barabás Botondot, Dósa Mátyást, Karczag Ferencet és Jankovics Annát hogyan vezeti.
– Milyen volt a többiekkel együttdolgozni?
– Nagyon izgalmas közös munka volt ez számunkra. Láttam, végignéztem, hogy ők hogyan építkeznek ebben a folyamatban. Láttam az ő szenvedéseiket és azt is, hogyan érik meg az ő kagylójukban a gyöngyszem. Sokat tudtunk egymásnak segíteni, hiszen egy apró térben kellett együtt dolgoznunk. A próbák alatt engem megerősítenek a kollegák abban, hogy jó velük lenni, dolgozni és jó felépíteni ezeket a szerepeket és estéről estére kiállni a publikum elé.
– Milyen Utazásra hívjátok a nézőket?
– Úgy gondolom, hogy mindenki számára feledhetetlen utazásra. Ma, amikor minden statisztika és felmérés azt mutatja, hogy válságban van a család, mint legkisebb társadalmi egység, kellenek az ilyen és ehhez hasonló előadások. Remélem, hogy sikerül szembesítenünk a nézőket a saját démonaikkal és ráébrednek arra, hogy változtatniuk kell az életükön. Közös utazás lesz a közönséggel, mert mi azt szeretnénk mindnyájan, ha sikerülne minden egyes nézőt megszólítanunk és magunkkal vinnünk a Tyron család e különös napjára.
– Jutalomjátéknak ezt a szerepet?
– Igen, a pályám elérkezett egy ponthoz és most megkaptam a színház vezetésétől e szerep megformálásának a lehetőségét, ami számomra óriási élmény. A sok évtizedes tapasztalataim, a nagy elődöktől tanult eszközök, játékok mind a segítségemre voltak, vannak, annak ellenére is, hogy eszköztelenül kell játszanom. Jutalomnak érzem, hiszen bíznak bennem annyira, hogy rám osztják ezt a nagyon összetett szerepet és kiváló kollégákkal dolgozhatom együtt ezen az előadáson, ami szintén jutalom. Az igazi jutalom azonban az lesz, ha sokáig és sokszor tudjuk majd játszani ezt a darabot, és kimenve az előadások után a közönséghez, azt látom, hogy izgalmas beszélgetések alakulnak ki, nem akarnak a nézők hazamenni és esetleg még velem, vagy a többi kollégával is szívesen beszélnek az előadás tanulságairól.
Nagy Sára