A huszadik század bemutatása a kisembereken keresztül

Második bemutatója lesz Léner András rendezőnek a Rózsavölgyi Szalonban. A tavalyi nagy sikerű Ábel és Eszter után, nagy várakozás előzi meg a szeptember 12-én bemutatásra kerülő – Grecsó Krisztián sikerkönyvéből írt – Mellettem elférsz című darabot.

A fiatal és tehetséges Léner András 1972-ben született, 1997-ben diplomázott színházrendezői szakon. A végzés óta szerződésben volt, először a Madách Színházban, majd a Kaposvári Csíki Gergely Színházban, végül vezető rendezője volt – a bezárásáig – a Budapesti Kamaraszínháznak. Két éve szabadúszó, rendezői tevékenysége mellett – diplomája megszerzése óta – tanít is a Színművészeti Egyetemen. A közeljövőben újra Bécsben kap több darab rendezésére megbízást.

– Ön másodszor kap lehetőséget rendezőként a Rózsavölgyiben. Miért ezt a művet viszi most színpadra a Szalonban?

– A tavalyi évadban lehetőségem nyílt Ausztriában, Bécsben rendezni, a Theater Brett-ben. Ott kortárs magyar művet kértek tőlem és én Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című művét ajánlottam. Ezt a szerző színpadra írta, kint lefordították németre, s az én rendezésemben került színre. Nagyon jó szakmai visszhangja volt, elismerő kritikákat kaptunk az osztrák sajtóban.

A darab bemutatóját látta Bécsben Zimányi Zsófia, és felajánlotta, hogy a Rózsavölgyi Szalonban is vigyük színpadra, aminek örömmel teszünk eleget. Annyiban eltérünk a bécsi előadástól, hogy a szerző a gördülékenység kedvérét, pár jelenetet kihúzott, bizonyos szálakat felerősített, másokat visszafogott.

– Mennyire értették Bécsben a sajátosan magyar történelmi eseményeket?

– Az osztrák színészek ugyanolyan nagy szeretettel fogadták a művet, mint később a mi fellépőink. A kintiek leginkább az egésznek a humánumát fogták fel. A mélységét átélték, de a történelmi szituációk számukra sokszor az abszurdba hajlóan érthetetlenek voltak. A megértéshez sokat meséltünk nekik, de a magyar embernek, így a hazai közönségnek is a háború, az ötvenes évek, a forradalom sokkal húsbavágóbb, s hatásuk mind a mai napig jelenlévő.

– Mennyire aktuális, – a mai fiataloknak mennyire lesz érthető – a darab?

– Én ezt egy nagyon fontos írásnak tartom, végtelenül mély emberi kérdéseket feszeget, amik nagyon aktuálisak, nagyon modernek és végtelenül korrektül – mindenfajta narráció nélkül – jelenik meg benne a huszadik század történelme. Egyrészt ez az időszak egy új olvasatban tűnik fel számunkra, másrészt pedig, fogyaszthatóbb, könnyebben értelmezhetőbb formában, a kisemberekkel történtek bemutatásán keresztül.

A regény bestseller lett, rég volt ekkora irodalmi siker Magyarországon, én magam is nagyon nagy műnek tartom. Maga a szerző fiatalember, hisz harmincas éveiben jár, ezért, – már csak stílusa miatt is – a fiatalabb korosztálynak mindenképpen való, s remélem a darabbeli különböző utalások mindannyiunk –ebbe természetesen beleértve a fiatalokat is – történelmi ismereteihez hozzáadnak.

A történet alapja, hogy egy fiatal férfi egy magánéleti megrázkódtatás után szembesül azzal, hogy társadalmi elvárásoknak kell megfelelnie, és a mindennapi kapcsolataiban is ez dominál. Saját önazonosságát kell megtalálnia, önmagát elhelyeznie a ma Budapestjén, ehhez pedig az kell, hogy megismerje a családja történetét, múltját. Nagyjából 80 évet fog át a cselekmény, s közben betekinthetünk ennek az időszaknak a magyar történelmébe a kisemberek életén keresztül. Nagyon fontos, hogy a huszadik századi történelmét nem magyarázza, értelmezi, csupán a kisemberrel történt dolgokkal követi végig. Megmutatja, hogy a történelmi változásokat hogyan próbálták meg a köznapi emberek – sokszor sikerrel, néha sikertelenül – túlélni, hogyan sikerült egyáltalán fennmaradniuk.

– Milyen eszközöket használt fel rendezőként?

– A színdarab létrehozása egy regényből az már önmagában is egy nagyon nagy kihívás. Éppen ezért nagy segítség volt ehhez, hogy a változtatásokat a szerző maga végezte el, oly módon, hogy saját családregényét írta át színpadra. Mi ennek a vallomásos műnek szeretnénk színházilag a legőszintébben és leghatékonyabban megfelelni.

A könyvben – és a színpadi megvalósulásban is – mozaikszerű felvillanásokból áll össze maga a történet. A vetített háttéren általunk forgatott jelenetek és gondosan kiválasztott egykori filmrészletek, fotók segítik a cselekmény megértését, hisz tulajdonképpen párhuzamosan fut három fő cselekmény, három idősíkban.

– A szereplő választás hogyan történt, kiket láthatunk majd a darabban?

– Én tettem javaslatokat Zimányi Zsófiának, amit ő elfogadott, illetve ő is javasolt színészeket így mondhatom együttes döntés született. Maga a darab hat színészre írt mű, de a színészek több karaktert is megjelenítenek a cselekményben. Fellépnek benne Pogány Judit, Gubík Ági, Sztarenki Dóra, Őze Áron, Ozsgyáni Mihály, és Sütő András Miklós. A darabot maga a szerző Grecsó Krisztián írta színpadra, a dramaturg Gecsényi Györgyi.

Nagyon bízom benne, hogy a művet és a színészeket legalább olyan szeretettel fogadják a nézők, mint amilyen odaadással és szeretettel az alkotók és a színészek készültek a darab bemutatójára.

Tölgyesi Tibor

Fotó: Éder Vera