A Győri Nemzeti Színház

A győri belvárosban sétálva szebbnél szebb épületek vonják magukra a figyelmet. Kis, kalandos utcák macskaköves útjain, a napsütés vidám játéka melengeti az ember szívét. Barangolás közben egy furcsa, első pillantásra oda nem illő épület magasodik a város szívében: a színház. Az ég felé meredő zsinórpadlás látványa megdöbbentő. Amikor este ünnepi fénybe öltözik, s a hatalmas homlokzati ablakon átszűrődő belső világítás szépséget, emelkedettséget sugalló látványa feltárul, már mindenki érzi: ez A GYŐRI TEÁTRUM.

A győri színjátszás története

A Vizek Városa már a 17. századtól megtapasztalhatta milyen is, ha a „komédiások” köztünk vannak. Reinpacher József 1798-ban magánerőből építette fel az első kőszínházat, mely akkoriban Magyarországon harmadikként nyílt meg a színészek és a közönség fogadására. Így az akkori birodalom legjobb színtársulatai szinte mind megfordultak Győrben. Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitöréséig olyan színészegyéniségeknek tapsolt a győri publikum, mit Laborfalvi Róza, Megyeri Károly, Lendvai Márton. A városban kezdődött Kölesi Lujza vagy ahogyan legendává lett, Blaha Lujza pályája is.

A színház csaknem 130 éves épületét 1927-ben lebontották, és a helyére egy ideiglenes nyári faszínházat építettek. Ebben az időben a város elhatározta, hogy egy rangjához méltó nagyságú színházat épít. A nagy gazdasági világválság azonban megakadályozta a grandiózus terv véghezvitelét. 1937-ben felépült a városi kultúrház, mely ideiglenes jelleggel közel 40 évig volt a színielőadások „Tháliája”.

A háború után lassan ébredezett a színházi élet. 1949. augusztusában győri székhellyel létrejött a Dunántúli Tájszínház. A Kisfaludy Károlyról elnevezett színház első igazgatója Gál István volt. 1952-ben A kőszívű ember fiai című előadással országos figyelmet kapott a győri színjátszás. Mindez köszönhető olyan színészeknek, mint Solti Bertalan, Szende Bessy, Lengyel János, Göndör Klára, Máriássy József, Ballai István. Néhány év múlva csatlakozott a társulathoz Kiss Ferenc, Bara Margit, Mester János, Patassy Tibor, Tánczos Tibor, Medgyesi Mária, Fogarassy Mária, Bicskey Károly. Gyakran előfordult, hogy közismert fővárosi művészek is felléptek a Kisfaludy Színházban.

1975-ben a város vezetése fontos döntést hozott azzal, hogy felépíti a régóta dédelgetett álmot, egy új színházat. 1978-ban elkészült a mai színház, mely méreteivel közép-európai viszonylatban is korszerűen megépített volt. A korábbi társulat létszáma megduplázódott, zenészek, táncosok, énekesek szegődtek Győrbe.

A többtagozatú Nemzeti Színház megszületése

Az operát, prózát egyaránt szerető közönség tanúja volt a társulat bővülésének, a fejlődés hozta sikerek hangjának. A 30 év alatt a Kisfaludy Színház Nemzeti Színházzá érlelődött. Shakespeare, Brecht, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Lehár, Verdi, Strauss és még számtalan szerző remekműve került színpadra. Híres, világhíres művészek fordultak, fordulnak meg ma is Győrött, mint: Cserhalmi György, Törőcsik Mari, Gregor József, Bács Ferenc, Kaszás Attila, Berek Katalin, Gáti Oszkár, Margitai Ági, Sasvári Sándor, Galambos Erzsi, Tordy Géza, Bujtor István, Mahó Andrea, Gyöngyössy Katalin. A győriek kedvencei: Sipka László, Holl István, Paláncz Ferenc, Simon Géza, Magyar Mária, Horváth Ibolya, Bors Béla, Balla Ica, Kiss Bazsa, Bellai Eszter, Bede Fazekas Csaba, Györgyfi József, Áts Gyula, Tóth Tahi Máté, Sárközi József, Lázin Beatrix, Baranyai Ibolya, Bende Ildikó, Ungvári István, Nagy Balázs, Posonyi Takács László, Szina Kinga, Balsai Mónika.

1978-2008. a Győri Nemzeti Színház 30 éve csupán egy szelete a győri színjátszás hagyományainak.

XXI. századi színház, az értékek mentén

Napjainkban a színháznak új kihívások elé kell néznie. Nem elég csupán önmagát reprodukálnia, egy új évadban új ruhába öltöznie, hanem válaszolnia kell arra az alapvető kérdésre, hogy miért is létezik tulajdonképpen. A Győri Nemzeti Színház egyik legnagyobb értéke: a közönsége. Nem hiszünk abban a színházban, amely kevesekhez szól. Shakespeare és Moliére színházában a halaskofától a művelt arisztokratáig mindenki megtalálta azt az élményt, amiért kifizette a belépő árát. A polgárok azért építettek színházakat a városokban szerte Európában, hogy művelődjenek, hogy nemzeti irodalmukat és nyelvüket ápolják, hogy be tudják fogadni azokat az eszméket, ideákat, amelyek gazdagították nevelték, tanították az egymást követő nemzedékeket. A Színház közönsége nem csupán szórakozni szeretne, hanem vágyik az értékekre. Vágyik arra, hogy színházi élményt, megrendülést, megtisztulást, egyszóval katarzist adjon számára.

A 2009-2010-es évadot értékek mentén alakítottuk ki, legyen az zenés darab, magyar dráma, opera, vagy éppenséggel komédia. Olyan értékes művek kerülnek a színház műsorára, amelyek az általunk képviselt, közönségcentrikus, korszerű népszínházat reprezentálják. Szeretnénk, hogy a Győri Nemzeti Színház a következő évadokban a kultúra, a polgári közösségteremtés közterévé válna, és olyan művészeti műhely lenne, ahová a lelküket is ünneplőbe öltöztetve lépnének be az emberek. Szeretnénk, ha a Győri Nemzeti Színház mindnyájunknak – Latinovits Zoltán szavaival élve – a boldogságteremtés vára, -temploma, -palotája lenne.

T.A.