A didergő Zsolnay András

Saját bevallása szerint Zsolnay András fázós. 1978-ban végzett a Színművészeti Egyetemen Vámos László osztályában. Tizennyolc évesen Bodnár Sándor stúdiójában kezdte tanulmányait olyan kollégákkal, mint Andorai Péter, Usztics Mátyás, Gáti Oszkár, Molnár Zsuzsa, Sára Bernadett.

Az örökké viccelődő művész legendás mondásait gyakran idézik színész kollégái. Sokáig ő volt 196 centijével „Magyarország legnagyobb színésze”, de egy fiatalabb színészkolléga 3 centivel sajnos már lekörözte. Zsolnay humora sajátságos és utánozhatatlan. A Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színházban most főszerepet játszik, ami egyben a címszerep is, ő A didergő király!

-Címszerepet már játszottam Claude Magnier: Oscar című vígjátékában. Főszerepet is játszottam Schisgal: Szerelem, ó! című színművében, de hogy egyszerre cím és főszerepet játszhatok, ez most adatott meg nekem először a közel negyvenéves pályafutásom alatt. – nyilatkozta lapunknak Zsolnay András. – A didergő királyt Topolcsányi Laura írta színpadra Móra Ferenc verses meséje alapján. Játszottam már meseelőadásban a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színházban, mint például a Csipkerózsikában, vagy a Betlehem csillagában, de ilyen főszerepet, mint A didergő királyban, még soha. Ötven percig nem jövök ki a színpadról, gyakorlatilag elejétől a végéig bent vagyok. Amikor nagy szerepeket játszottam, azért néha ki-kimehettem, belenézhettem a szövegbe, rákészülhettem a következő jelenetre. Itt erről szó sincs! Nagyon nehéz ötven percen keresztül koncentrálni… és a szöveg is borzasztóan sok! – tette hozzá Zsolnay kajánul mosolyogva.

–Mi az alaptörténet?

A királyt gyerekkorában az édesapja nagyon szigorúan nevelte, bezárta a palotába és soha nem engedte játszani a többi gyerekkel, ezért felnőtt korában folyamatosan fázik, és senki nem tud rajta segíteni. Mutatványosokat is hoznak az udvarba, hogy felmelegítsék, ettől mozgalmassá és látványossá válik az előadás. Jönnek hozzám a késdobálók (Bácsatyai Gergely, Tébi Márta, Magyar Tímea, Virga Tímea), a medvetáncoltató (Merk László, és a medve Bartus Gergő), a balerina (Virga Tímea), és végül jön egy kislány, – akit szintén Magyar Tímea játszik – ő a szeretetével végre felmelegíti az öreg, didergő királyt. Mindenki több szerepet játszik benne, mint például Tébi Márta, aki a király korán meghalt édesanyját idézi vissza az álomképeiben, vagy Borbély Krisztina, aki a király udvari bolondját alakítja és a koreográfiát is neki köszönhetjük. A zenét Győri Péter kollégánk szerezte, ami kiválóan szolgálja az előadást.

–Miért nem nősült meg a király? Hiszen, ha családja lenne, talán nem”fázna”. A gyermekei szeretete felmelegíthetné.

-Erre rá is kérdeztem a próbán Nyírő Beától, a darab rendezőjétől, hiszen a színész szeret a szerep mögé nézni. A megfejtést a szigorú, érzelemmentes neveltetésben találtuk meg, ami olyan személyiségi görcsöket okozott a királynál felnőtt korban, ami képtelenné tette bármilyen kapcsolat kialakítására. Szerintem csak az a felnőtt lehet boldog, aki megőrizte szívében a gyermeki énjét, és néha nem szégyell felszabadultan, élvezettel játszani öregkorban is. Erre tanítja meg szeretetével a kislány az öreg királyt.

–December 2-án volt a bemutatótok Csornán. Hol lehet még látni ezt szép előadást?

-Decemberben a megszokott játszóhelyeinken, mint például a Csepeli Munkásotthonban, a Ferencvárosi Művelődési Központban, de természetesen bárhova elvisszük, ahol látni szeretnék, és kíváncsiak erre a szívet melengető történetre.

–Mit üzennél a gyerekeknek, mint didergő király?

-Azt, hogy ebben a felgyorsult, elgépiesedett világunkban, álljunk meg egy kicsit, figyeljünk oda egymásra, szeressük egymást jobban, beszélgessünk egymással személyesen, nem a technikán keresztül! Ezt nem csak a gyerekeknek üzenem. Különben lefagy a szívünk egy idő után, mint a számítógép és nem lesz senki, aki újra indítsa. A szeretet mindennél fontosabb!

Szabó Anikó