Hamlettöredék – Mimézis Projekt

Üzenet egykori tánciskolánkból (Avagy a vízből is megárt a sok)

Újragondolt pincegádor (szénleöntő akna lépcsővé alakítva) vezet az Attention Klubba, amely két termes, izgalmas rendezvényhelyszínként hirdeti magát Budapest belvárosában, a Gyulai Pál utca 5. szám alatt. Itt talált helyszínt Kalmár Balázs rendező (Claudius) csapata (Mimézis Projekt), hogy Hamlettöredék címen, bemutathassa a Shakespeare-tragédia új-generációs változatát

Adott egy mostohaapával sújtott kamaszlegény és egy árván felnőtt leány. Előbbi anyukáját – Németh Fruzsina Lilla – a későbbi mostohaapuka segítette özvegységbe, megfosztva tettével a gyermeket kétféle jogától; az élhelytől a szülője szívében, és a királyi koronától, amelynek – az édesapja göthössége okán – közeli várományosa volt. Anyuka ösztönei vészjeleznek. Mindjárt a krízistörténet legelején akkora lendülettel idegenedik el huszonnégy órás gerjedelmű férjétől, hogy annak kevés híján koponyája loccsan, midőn a hoki-palánkszerű padozatnak csapódik.

Kalmár Balázs és Németh Fruzsina Lilla

 

Csöppet sem elítélendő módon, direktben játszanak, amiként a szellem síkján direktek a képzettársításaik, az emlékezetsík-váltásaik is. A királyi hatalom jelvénye, a korona például elsőre felfújható strandjátéknak hat, s csak amikor Hamlet a fejére illeszti, s leghűségesebb barátja, Horatio tejszínhabfúvó alkalmatossággal hajol föléje; tudatosul, hogy a dán királyfi egy marcipándíszekkel körberakott ünnepi tortát visel.

Siposhegyi Zsolt és Sipos Bálint

 

Gyermekholmik azok a szerelmi zálognak szánt emlékek is, amelyeket – az első padsor alól kiszedve – Ophélia Hamletnek visszaad. Ez nem egyetlen, hirtelen mozdulat, hanem hosszú jelenet, szavak özönével – vendégszöveggel is – körítve. A szerepet játszó Máté Martina vágja elveszített szerelme fejéhez Szabó Lőrinctől a férfiönzés himnuszát, a Semmiért egészen című verset, az elsőtől az utolsó sorig (a kiemelések tőlem):

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:

még nem szeretsz.

Míg cserébe a magadénak

szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku: nékem

más kell már: Semmiért Egészen!

Két önzés titkos párbaja

minden egyéb,

én többet kérek: azt, hogy a

sorsomnak alkatrésze légy.

 

Kit törvény véd, felebarátnak

még jó lehet,

törvényen kívül, mint az állat,

olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

ne élj, mikor nem akarom,

ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan

börtönt ne lásd,

és én majd elvégzem magamban,

hogy zsarnokságom megbocsásd.

Máté Martina

 

Egy kispajtási vonzalom gabalyodik suta szerelemmé, értve gabalyodáson azt a lábzavart is, ami az általános iskolai ballagások elé szervezett táncórákon elfogja a fiúkat, megérezve feljebb a lányok testközelét. Ilyenkor, a lányok elkezdik diktálni a lépések tempóját, majd megszervezik a testközelséget a tánctani parketten kívül is, ám ahogyan az egykorú különneműek között ez általános; biológiailag érettebbek a fiúpartnerüknél. Afféros kéjemlék képződik: lelki sebek szakadnak fel ott, ahol másnak kellene.

Siposhegyi Zsolt

 

Hamlet első nászugrása közepette, az apja szelleme Laertes testében kísért: az együttlétet a húgát féltő fiútestvér brutális beavatkozása szakítja meg. Siposhegyi Zsolt (Laertes, Horatio, Szellem, Maszkos figura) az előadás legmaiabb figurája: vegyes tüzelésű démon. Egyrészt Hamlet autonóm tudatának teremtménye, a valóságos cselekedeteinek ösztönzője, féke vagy bírája, másrészt a közös eseményemlékezet eleven párlata. Tanújelentés-tevő a visszahódító Fortinbrasnak, a dániai haláltánciskola vizsgájáról.

Hol volt és hol nem volt, Dániában
Egy királyfi, aki egy szép napon,
Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
bolondot mímelt, ó borzalom.

Bolondok között így lévén józan,
Mérgezett kardba ütközött;
S trónjába nyugodt urak beültek
Székelvén béke és harc között.

Ám e királyfi úgy hala meg,
Hogy adának néki díszsírhelyet.
És eme sírt, ó borzalom
Láthatni ma is a színpadon.

És tükrünk szétszórt szilánkjait
Shakespeare úr ragasztja, foltozza itt.
Mi itt állunk és a szánk nyitva van:
– Hogy miket tud, ez a Sekszpír Viliam!

Refr:

E kies hazában mutass nekem,
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William, William!

(Cseh Tamás – Dal a ravaszdi Shakespeare William-ról – kiemelés tőlem)

Stadler Zoltán és Sipos Bálint

 

Azáltal persze, hogy a jelentéstétel gitárral a kézben, Cseh Tamás dalával történik – Fortinbras inkognitóban a nézőtéren, bizton közöttünk ül valahol. Talán éppen az a néző Fortinbras, akitől kétségbeesetten várja kérdésére a megerősítő választ Sipos Bálint Hamletje: „Gyáva vagyok?”. Dehogy gyáva: mindközönségesen végzetre született történelmi hőstípus: ürügyszemély a vesztén felháborodó idegen bátraknak, hogy visszavágandó egy korábbi csatavesztésért, nekibuzduljanak, s bekebelezzenek lelkeket és tájakat.

Kalmár Balázs

 

Hamlet közöttünk járkáló, burokban nevelkedett egyke, következményösztön nélküli, játékvilági lény. Fénykarddal suhintja igazi halálba – tévedésből – a nyomában ügynökölő Poloniust; pisztolyt tart Claudius fejéhez, de lazán életben hagyja, amiért az, imájában éppen az apja megölését gyónja meg. Ki tudja, akkor kártékonyabb-e, amikor tétova, vagy akkor, ha vehemens? Jellemzően, a víz, mint palackozott őselem, keretbe foglalja a történetet. Felbont Hamlet egy műanyag butélia ásványvizet, teletölteti belőle valamelyik nézővel a kezében levő porcelán kancsót, s azzal megindulva körbekortyolgatja a saját tudatterét, míg nagy soká az epedő Opheliáig ér. Vajon a lassú korty partot mos stratégiája-e, vagy pusztán a félszegsége a nőepesztő késedelem indítéka? A végjátékban, apja teteme mellett Ophélia is, kezében a patakkal (palack ásványvíz a patak) fullad meg.

Sipos Bálint és Máté Martina

 

A meghökkentő (agyament) képzettársítások füzérének mintegy az ellenpontjaként, Claudius, Gertrud és Stadler Zoltán Poloniusa dramaturgiai értelemben a fundamentális tényezők, az eredeti mű megőrzött cselekményi tengelyének a jelzőpontjai. A szürrealizmus helyett, ők a nyers, puritán angol humor gyakorlásában hitelesek. Nyilvánvalóan a rendező, ám egyáltalán nem mellékesen a szöveg-kollázst alkotótársként jegyző Sipos Bálint érdeme, hogy az előadásban a félreértés, álom, tudatmódosítók, érzelmi delírium, emlékezetszeszély elegyéből keletkezett káosznak kitapintható rendszere van.

Sipos Bálint

 

Nem a mű-egészre törekvés jellemezte a színre vivőket. A mai közönség nem a teljes szövegterjedelmet, a szabályosan lüktető magas-poézist, a hanglejtéshű fordítást igényli: az akcióról formálandó véleményéhez, beéri a ráutaló szófoszlányokkal. Nincs szüksége Rosencrantz és Guildenstern mesterkedéseire sem: Hamlet néhány chattel kinyomozza mobiltelefonján, mi végett akarta őt a mostohaapja Angliába küldeni. A szereplők közötti hírcsatornázottság nyilvánvalóvá teszi, hogy a középpontba helyezett partnerkapcsolat, s az azt mérgező család-környezeti hatás jelenszázadi. A természetes célközönség a létrehozó fiatalokkal egykorúak tábora; a reménybeli néző a gyermekes öregebbje, akik még jóvá tehetik a nevelésben, az érdekhajhászásban elkövetett tetteiket. (Polonius is holtában adja gyermekeinek a leghasznosabb életvezetési tanácsokat.)

Sprőd bájjal tálalva, a nemzedéki önkifejezés és öngyógyítás színháza ez.

Képek: Veres Dániel