Fesztivál és konferencia Újvidéken

2018-12-02

Évadmustra

Balogh Tibor

A szinergia hozama

2021-ben Újvidék az Európa Kulturális Fővárosa cím egyik viselője lesz. Az eseménysorra készülődés során fogant a magyar társulat színészigazgatója, Venczel Valentin fejében a gondolat, hogy feltérképezze, majd hatni engedje egy fesztivál keretei között azokat az energiákat, amelyekkel az etnikai kisebbségek, az anyanyelvükön alkotva egyszerre gyarapítják művészeti értékekkel az őket kebelükben tartó államok, s az eredeti hazájuk kultúráját.

Az első fesztivált 2017-ben tartották, s az előadások melletti szakmai beszélgetésen, illetve a baráti hangulatú köszöntő-bankettek során vetődött fel a gondolat, hogy a kisebbségi előadó-művészeti együttesek (színházak) alakítsanak reprezentatív és érdekvédelmi szakmai szervezetet.

Az oroszországi tatárok Leánykérés c. komédiája

Bizakodásra adott okot, hogy rögtön a kezdetkor igazi szinergia-hozam keletkezett. Az újonnan épült kazah főváros, Asztana orosz kisebbségi társulata, a Makszim Gorkij Színház társulata elfogadta az Újvidéki Színház meghívását, részt vett tavaly októberben a Synergy nemzetközi kisebbségi színházi fesztiválon (WTF), s annyira jól érezték magukat, hogy azonnal viszonozták a szívességet. A város alapításának 20. évfordulója tiszteletére rendezett, kétlépcsős fesztiváljukra, a Szárnyalásra hívták meg a Borisz Davidovics síremléke c. előadást, az ősi rokonság okán, a közép-ázsiai színházak találkozójára. A szinergia egyik paramétere az volt, hogy a vendégjátékot mind Magyarország, mind Szerbia kazahsztáni nagykövete megtisztelte a jelenlétével, a két nép kultúrája közös gyümölcseként tekintve a teljesítményre, amely egyébként Asztana Város Különdíját kapta. A másik szinergia-paraméter, hogy a sikeres szereplés további meghívások eredője lett: felkeltette a régi fővárosban (Alma-Ata) működő kazah Nemzeti Színház és a kirgizisztáni orosz színház érdeklődését is.

Konferencia

Szakmai elismerés az is, hogy jövőre az Újvidéki Színház egy előadása a magasabb lépcsőfokot jelentő, nemzetközi fesztiváli szegmens (=versenyprogram) részese lehet, de a megbecsülésnek még ennél is markánsabb jele az asztanai igazgató, Kaszenov Jerkin idei megjelenése a WTF-en, s aktív közreműködése azon a kétnapos konferencián, amelyen Kisebbségi Színházak Nemzetközi Konföderációjának a megalakítását készítették elő.

A konferencia résztvevői a tavalyi színházak képviselői, az idén vendégszereplő színházak képviselői, valamint szakemberek, kutatók, teatrológusok, színházi és közéleti személyiségek voltak, akik a kisebbségi problematikával foglalkoznak, vagy érdeklődnek ez iránt, vagy valamilyen kisebbségi létben működő intézetben tevékenykednek. Képviselve volt az oroszországi tatár népi kultúra, kihallatszott a törökországi örmények megmaradásáért való küzdelmének szava, az Ukrajnából Izraelbe emigrált oroszok identitás-hitvallása, de érdekes a távolmaradók érvelése is: egy finnországi svéd színház vezetője azt mondja például, hogy ő nem kisebbségi, hanem finn, aki svédül beszél. Még összetettebb a valahai gyarmattartó országokban, a birtokolt területekről befogadott népcsoportok önmeghatározása.

Novi Sad Theater és Koper Theater – Ventilator (koprodukció)

A kisebbségi színházak majdani nemzetközi szervezetének tagjaivá válhatnak kisebbségi státusban levő színházak, kisebbségi kulturális intézményeket tömörítő szervezetek, valamint kisebbségi oktatási- művészeti intézmények, valamint személyek alanyi jogon. A konferenciára készült előterjesztés szerint, kisebbségi színházak szervezete elsősorban a tagszínházak közötti együttműködéssel, előadások és művészek cseréjével, közös produkciókkal, kutatási munkával, oktatási-képzési programokkal kell foglalkozzék, ugyanakkor feladata lesz, hogy fellépjen az esetleges diszkriminációs nyomás ellen, amely valamelyik tag, vagy esetleg hasonló, kisebbségi státusban levő intézmény ellen irányul (például a puszta önmeghatározási szándéka okán).

Maia Morgenstern és Marius Bodochi – Marina & Ulay

A fesztivál keretében megtartott konferencia valójában az alakuló közgyűlést előkészítő értekezlet volt. Kézhez kapták a résztvevők a szervezeti szabályzat tervezetét, amelyben körvonalazódik a lehetséges alakulat struktúrája, feladatköre; alapítóhelyként megneveződik a kulturális főváros, Újvidék. A hozzászólók beszéltek a 2021-et követő kilátásokról, vándorfesztiválokról, sőt a székhelyvándorlásról is, fokozandó a színházfenntartó országok motiváltságát a szervezet támogatására.

Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház – Alice

Akár a tavalyi, az idei fesztivál is megmutatta a kisebbségi művészlét formai, tartalmi és egzisztenciális sokféleségét. November 6-12. között Triesztből, Budapestről, Tel Avivból, Buinszkból, Bukarestből, Splitből, Sepsiszentgyörgyről és Beregszászról fogadott társulatokat az Újvidéki Színház.

Zoltán újratemetve – előtérben Tarpai Viktória

A programról

Az Olaszországból érkezett szlovén társulat Az aranjuezi szép napok című előadással lépett fel.

A magyarországi szerb társulat az Avala Express 20 című produkcióját adta elő.

Az Izraelből érkező orosz színtársulat az Utolsó repülés – Egy művész vallomásai című darabjával lépett a közönség elé.

Az oroszországi tatárok a Leánykérés című zenés komédiájukkal örvendeztettek meg.

A Szerb Matica kiállítótermében Maia Morgenstern és Marius Bodochi láthatták az érdeklődők a Marina & Ulay című román nyelvű előadást.

A spliti Horvát Nemzeti Színház produkciójaként, a Marlene Dietrich című darabot adta Ksenija Prohaska elő olasz nyelven.

A Törökországból érkező örmény társulat a Találjuk meg egymást, az hiányzik nekünk c. darabbal lépett színpadra.

A romániai Székelyföldről, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház az Alice c. koncertmesével jelentkezett.

Az ukrajnai Kárpátalján működő magyar társulat – nem hivatalos nevén az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház – a Zoltán újratemetve c darabot hozta el Újvidékre.