Balázs Samu 110 éve született

TERASZ | Született: 1906. május 18. Bánffyhunyad, (Bánfihunyad) Magyarország ma Huedin, Romania, elhunyt: 1981. szeptember 25. Budapest. “… Oly jó és megfiatalító együtt játszania a mai harminc körüliekkel… Törőcsikkel, Kálmán Gyurival, Sztankayval, a többiekkel…” 

” …vállalom, hogy zárkózott vagyok – mondja egy interjúban Balázs Samu – nem szeretek autogramot adni. Ha vége az előadásnak, nem jövök ki a színházból, míg a közönség el nem megy. Képtelen vagyok a közönséggel találkozni. Nem szeretek “meztelenül” mutatkozni”.
A Színművészeti Akadémiát 1928-ban végezi el, majd a kolozsvári Magyar Színházhoz szerződik. Tíz éven keresztül tagja a színháznak, ahol többnyire hősszerepeket játszik: Bánk bán (Katona József; címszerep); Ádám (Madách Imre: Az ember tragédiája). Hívják és megy a fővárosba, és 1938. szeptember 31-től nyugdíjazásáig, 32 éven keresztül a Nemzeti Színházban játszik. A “Csongor és Tünde” okos Tudósa, Lucifer a “Tragédiá”-ban, a “Tanner John” sofőrje, Jan Six Rembrandt városának polgármestere, a “Lyuk az életrajzon” című darabban Sümeghy, a lecsúszott egykori államtitkár. Gomböntőként elmondott súlyos szavait soká hordozza a közönség, az akkori “Peer Gynt”-ből. A “Pygmalion” Pickering ezredeseként elegáns, kedves és lehengerlően angol úr, aztán ismét egy klasszikus szerepben, professzorként a “Ványa bácsi”-ban, és Malvolio Mészáros Ági mellett a “Vízkereszt”-ben. Nyugdíjazása után (1970) már, jobbára csak szerepekre szerződve, a Madách Színházban lép föl.

“… Huszonnégy éves voltam, s nem kaptam huszonnégy éves szerepeket, csakis öregebbeket. Magyarázták: egy ilyen hosszú, sovány fiatalember nem lehet hős – mondja Balázs Samu egy interjúban a kolozsvári esztendőkre emlékezve, majd így folytatja – …de én a Színiakadémián Bánk bánnal és Ádámmal vizsgáztam. Vártam hát… s megkaptam Ocskay brigadérost. Olyannyira hős voltam, hogy a második előadásra teljesen berekedtem. Aztán Földényi László helyett mégis beugorhattam Ádám szerepébe… Bajor Gizi jött le vendégszerepelni, az Azrában, a partnere lettem. Hamletet alakítottam Brassóban, szabadtéren… Vállaltam rendezést is: nagyon küzdelmes volt kevés próbával sokat produkálni. Vállaltam dramaturgfeladatot, de micsoda szerep volt ez is: ha magyar szerző darabját elutasították, rám hivatkoztak… Aztán feljöttem Pestre. Pedig Kolozsvárott már befutott színész voltam…”

Balázs Samu – Pécsi Sándor (Lilionfi)

Különösen nagy kitüntetés számára, hogy visszakerülhet az anyaországba, és a főváros vezető színháza a Nemzeti Színház ajánl fel szerződést.
“… akkortájt történt. Nem hívott senki, nem várt itt senki. Gondolnom sem lehetett rá, hogy azokban a nehéz években, Hóman kultuszminisztersége idején, új státus nyíljék meg a Nemzeti Színházban. Csak egyre gondoltam: ha az ember tehetséges, ki kell, hogy jöjjön… Vagy ha nem? Akkor jobb is, ha belepusztul. Egy kis epizódszerepet mégis kaptam a Nemzetiben, egy lengyel darabban felvonásvégre jöttem be. – Doktor úr, doktor úr! – kiáltott értem a főszereplő. S én bejöttem fehér orvosi köpenyben, fejemen cilinderrel. Az ügyelőt megkértem, adjon rám fehér fényt. Egy mondatom volt csak: konstatáltam a főszereplő halálát. Feltűnést keltett az alig perces megjelenésem a színpadon: azt mondták, messze túlléptem az orvos figuráján. Én voltam a halál szimbóluma.”

 

Balázs Samu – Törőcsik Mari (A szerelem ára)

Itt a sok nagy név között rá korántsem kerül akkora fény, mint azt korábban Kolozsvárott megszokhatta, csak néhány mondatos epizódszerepekben mutatkozhat be akkor. Igazi tehetsége azonban csak 1945 után bontakozik ki, amikor is feltűnik fanyar humorával, és klasszikus darabok méltóságteljes alakjainak ábrázolásával. Nagy formátumú jellemszínész, alkatának megfelelően, fanyar méltósága és kesernyés okossága elsősorban szatirikus és intrikus figurák alakítására predesztinálja. Minden játékon túl azonban érezni a bölcs fölényét szerepeiben.

Magánéletéről nem szeret beszélni. Egyenesen visszariasztja, ha saját személyében kell valahol előállni, szerepelni. Autogramot sohasem ad. Minek? Micsoda nevetséges dolog értéket tulajdonítani egy odafirkantott névnek: Balázs Samu? A színész személye érdektelen, csak akit életre kelt, az a fontos. Kiköti a riportok előtt például, hogy az intimebb magánéletére vonatkozó kérdéseket még csak föl se tegyenek neki, mert ezzel ő befejezettnek tekinti a felkészületlen újságíróval a beszélgetést. Feljegyeztetett Molnár Gál Péter által, hogy nyáron üdüléskor, az ebédlőben, az akkor néhány esztendős fiát, Ádámot magázva figyelmezteti. Kívülállóként megmosolyogni való, azonban ismerve Balázs Samut, a magázás szinte természetes…

 

Sinkovits Imre – Balázs Samu (Macbeth)

Balázs Samu szerepei
A “Csongor és Tünde” okos Tudósa, Lucifer a “Tragédiá”-ban, a “Tanner John” sofőrje, Jan Six Rembrandt városának polgármestere, a “Lyuk az életrajzon” című darabban Sümeghy, a lecsúszott egykori államtitkár. Gomböntőként elmondott súlyos szavait soká hordozza a közönség, az akkori “Peer Gynt”-ből. A “Pygmalion” Pickering ezredeseként elegáns, kedves és lehengerlően angol úr, aztán ismét egy klasszikus szerepben, professzorként a “Ványa bácsi”-ban. (1960) A “Ványa bácsi” professzorát egyébként megosztva játssza direktorával, Major Tamással.
Malvolio Mészáros Ági mellett a “Vízkereszt”-ben. (e sorok írója a tanú: a műszak minden jelenetét végignézte a takarásból.) Gellért Endre utolsó rendezése egyébként ez az előadás. A premiert megérte, a róla megjelent kritikát már nem. Közben Gellért már elindítja következő darabjának, a “Sok hűhó semmiért”-nek a próbáit is, de ennek a próbasorozatnak az elején “kivonul” a próbákról, a színházból, az életből örökre…

“… tudni kell viszont felejteni is. Most például Sartoriust játszom “A szerelem ára”-ban. Valamikor Rátkay Márton játszotta, de milyen nagyszerűen. Mégis el kellett felejtenem, hiszen az én alkatom szerinti Sartorius egészen más. Én Cokane-t játszottam akkor, most Major Tamás játssza; az én Cokane-emet is el kellett felejtenem… A szerepformálás nemcsak alkotás; gyakran bonyolult és tudatos elvetés, elvonatkoztatás is.”
“… Oly jó és megfiatalító együtt játszania a mai harminc körüliekkel… Törőcsikkel, Kálmán Gyurival, Sztankayval, a többiekkel…” akkor Balázs Samu hatvanéves, de a harmincévesekről beszél.

 

Balázs Samu – Feleki Kamill (A napsugár fiúk)

Balázs Samu, az elkönyvelt intrikus…
Ha színpadra lép, sokáig csak gonosznak, intrikusnak nézik, afféle örök Lucifernek. “… egyszer aztán egy magyar darabban jó szándékú embert játszottam, S minden kelléket felhasználtam, hogy annak is látsszam. Ettől még gyanúsabbá váltam a nézők szemében. Ahá, álcázom magam. Várták, mikor ölök meg valakit, mikor robbantom fel a színházat…” Talán az első fordulat művészi pályáján a “Vízkereszt” Malvoliója. Aztán a sok jól ismert sikeres szerepe után eljut az “Oppenheimer-ügy” humanista Evans bírójáig. Később a Déry Tibor-darab pocakos vendéglős-szerepét játssza, és Fábri Zoltán akkor készülő filmjének egyik főszerepére is felkérést kap. Annyi epizód jellegű filmszerep után először Fábri-filmben főszerep… és lassan eltelt életéből hatvan esztendő, és mégis jön akkor egy új lehetőség valami újra. “… az évek nem számítanak – mondja. – Csak az ember fantáziája ne fakuljon el…”

Megbetegszik. “Egy-két év óta nehéz operációkon estem át, s le kellett mondanom néhány kedves szerepemről. Sajnos! Ennyit szeretnék a magánéletemről mondani. Ugye, kikapcsoljuk az olyan kérdéseket, hogy szeretek-e sakkozni? Vagy hogy mit csinálok szabadidőmben?” – nyilatkozza egy ízben. A Katona József Színház Pygmalion-előadásán már nem ő játssza az angol úriemberek mintapéldányát, Pickeringet. “Az ember tragédiája” prágai képében, Rudolf császár szerepében is már egy idő múlva más leckézteti meg Ádámot. Malvolio botja viszont tétlenül hever a kelléktárban, a “Vízkereszt”-et leveszik a műsorról.

 

 

Sírja

“Megemlíthetjük két modorosságát is – mondja Molnár Gál Péter. – Nevezzük inkább stílussajátosságnak. Saját színészi kalligráfiának.
Az egyik különös járása. A legsimább terepen is holdkórosan imbolygott. A leghétköznapibb úton is csillagok között bóklászott. Végül Ronyecz figyelte ki, mitől annyira kísérteties Balázs Samu járása. A kilépő lábbal ellentétes karját lendíti előre minden ember. Balázs azonban párhuzamosan jártatta kezét-lábát. Kóros bábfiguraként közlekedett. Középkori csodadoktor vagy kegyszerárus járt így a vásárban.
Másik modorossága orrának-szájának egyszerre mozgatása, összehúzása. Úgy hívták ezt a színházban: “Samu nyuszizik”. Elugrani kész, gyanakvó nyúl tétováz ilyen pillogó-szimatoló összpontosítással. Ezt a mimikai fortélyt Balázs egyaránt alkalmazta tragédiában, komédiában és középfajú drámában. Egyformán használta tragikus és vidor eszközként.
Nyugdíjazása után (1970) már, jobbára csak szerepekre szerződve, a Madách Színházban lép föl. Korábban az ifjúság oktatásával is foglalkozott, hisz 1946-tól 1952-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán beszédművészetet és színészmesterséget tanított.
Azután egyre ritkábban látni alakját, csontos és kemény szálfatermetét a színházak környékén, s a gondolkodó főt a színfalak előtt, amely a színpadon megszólaltatott szó minden hangzójával oly tisztán és világosan értelmezi az adott szerepet. S hány új figurát tud magára ölteni, és hányat tud magáról levetni, ha kell… Néha kamerák elé áll még. Ferenc Józsefet alakítja például a “Csontváry” című Huszárik filmben. Utoljára viszont Firsz szerepében láthatja a közönség, Csehov “Cseresznyéskert”-jének televízió változatában.

Kitüntetései: Érdemes Művész (1963)
Kossuth-díj (1951)

Felhasznált irodalom: szineszkonyvtar.hu

Fotó: Keleti Éva
Kadelka László