Hány tekercs az élet?

2015-11-02

Évadmustra

Balogh Tibor

A Homokszörny – a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház bemutatója

A XI. Nemzetiségi Színházi Kollokvium alkalmához időzítve a bemutatót, a házigazdák izgalmas-tartalmas munkával jelentkeztek. A Homokszörnyben Székely Csaba szövegeit használják háttérként ahhoz, hogy a párkapcsolatokról a maguk élményeivel gyarapított szvitekben valljanak.

Helyénvaló, hogy magam is a nézőihlető pillanatom bevallásával kezdjem a krónikát. Bő negyven esztendeje, boldogult édesapám vett kettőnknek a húgommal egy pöszmétés birtokot. Nem volt rajta semmi, csak az 1. 124 tő tövises növény. Amikor az örökségünkből szerény építkezésbe fogtunk, a kerti budit úgy terveztem meg, hogy ajtópanorámája a szomszéd fenyőligetére és a karnyújtásnyira lévő tölgyerdőre nyíljék. Nos, a gyergyóiak nagyszínpadra feltett, a széksorok által két oldalról szegélyezett, vívópást alakú játékterének végében álmaim ülőkéje tűnt fel: egy szabadtéri angolvécé kagylója. A budifal téglái írásra alkalmas vécépapírtekercsek: bizarrul komplex kéjzóna, kimeneti pontja azoknak a jelenetcsörtéknek, amelyeknek belépőhelye túlnan, egy redőnyös garázskapu.

Vajda Gyöngyvér, Bartha Boróka (JL)

Az első bemenet és a végső kimenet szövege: BARNA Most mi van? (Csend) ÁFONYA Semmi. (Csend) BARNA De tényleg. Mi van? (Csend) ÁFONYA Semmi. BARNA Könyörgöm, esdeklek, rimánkodok. Mondd el: mi a baj?

(Csend) ÁFONYA Semmi. BARNA Biztos? (Csend. Áfonya vállat von.) Utoljára kérdezem. Esedezek. Kedvesem. Kérlek szépen, áruld el: mi a baj? (Csend) ÁFONYA Semmi. (Csend. Barna előveszi a pisztolyát, és agyonlövi Áfonyát. Áfonya holtan fordul le a padról.) BARNA (nyugodtan) Akkor jó. (Sötét)

A darab derekán megismétlődik a kezdő dialógus, és valahol ebben az idősávban, Áfonya kiveszi mindenhordó táskájából a konyhakését, hogy a nőfaló Zöldet hasba döfje vele. Utóbbi tett az egyetlen, ami a szó klasszikus értelmében cselekménynek nevezhető: feminista ítélő bírájával találja szemközt magát a notórius nőfaló, s a feminista éppen azt a férfit gyilkolja le a nőfalóban, akit idáig hiába keresett bárkiben. Csehovi tetszvilág – jelenkori környezetben. A jelenkori környezet inspirációja nem ismeretlen a dialógusszerzőink körében. A kortársi hasonlóságélmény érzékeltetésére, egymás alá illesztek két darabismertetőt.

„Egy télvégi estén kis társaság gyűlik össze a budai White Box nevű étteremben. Csupa fiatal, sikeres vagy kevésbé sikeres ember: barátok és ellenfelek, szeretők és megcsalt feleségek, törzsvendégek és váratlan látogatók. Egy feltörekvő ügyvédnő, egy megfáradt baleseti sebész, egy másodrangú operaénekesnő, egy meg nem értett díszlettervező, egy sikeres vállalkozó, egy családanya és egy magányos színikritikus. Míg lent a városban zajlik az élet, autókat borogatnak és kukákat gyújtanak fel, addig a budai étteremben látszólag béke és egyetértés honol. Nem történik semmi említésre méltó: legfeljebb valaki megcsal valakit, valaki hazudik a barátjának, valakiről kiderül, hogy gyereket vár és valaki örökre szakít valakivel. A szarvasgomba, a kaviáros fügesaláta, a marinált lazac és a bélszín-carpaccio mellé legfeljebb csak egy kis borfolt kerül a damasztabroszra.” (Térey János: Asztalizene – Radnóti Színház, műsorfüzet)

„A darab öt nő és öt férfi története. Elégedetlenek, csalódottak, férfigyűlölők és nőfalók. Érzelmileg kihűlt emberek. Önzés, birtoklásvágy, érzelmi függés jellemzi őket és párkapcsolataikat. Pedig az egésznek a szerelemről kellene szólnia. Öt nő és öt férfi története olyan helyzetekben, ahol a kommunikáció valamiért félresiklik és szenvedést okoz. Ki tudja, miért? Talán mi tudjuk. Talán picit meg is értjük őket, mert bármilyen abszurd a helyzetük, valamiért mégis ismerős. Öt nő és öt férfi, akik nem a boldogságot választják. Ne gondoljuk, hogy jobbak vagyunk náluk. – írja Székely Csaba a Figura felkérésére írt legújabb drámaszövegéről.” (A Homokszörny)

Máthé Annamária, Kolozsi Borsos Gábor (JL)

Kényük-kedvük szerint élő emberek találkoznak a homokszörnnyel – egy iraki (bászrai) baljóslatban a végzetes szerelem képes neve –, olyanok, akik az anyagi jólétük okán nem tartanak észben erkölcsi intelmeket, nem kerülgetnek tilalomfákat, nem cipelnek lelkiismereti terheket. Látszatra (a saját szemszögükből) szabadok. Tetteikben szeszélyesen keveredik az önkéntelenség az eltervelttel. A vívópástot nevezhetem akár a humán vegetáció futószőnyegének, vagy az életsikk-bemutató kifutójának is: hányféle társadalmi szerepet kínál a kor? A darabot rendező Nagy Botond szerint „az előadás egyszerű élethelyzetek folyamatosan keletkező és pusztuló alakzata, egy olyan élet banalitásáé, amiben a kommunikáció csak egy baleset, és a türelem egy véletlen. Az előadás sebezhetetlen képzeletű emberek sebezhető valóságáról szól, akik a boldogság felé vezető úton haladva megfeledkeznek örömről, szerelemről, szeretetről és lassan önmagukról is. Haladnak egyfelé, pedig másfele kellene. Talán befele.”
A befele belül van pedig: alig győzik kerülgetni a páston topogó császárpingvint, az éppen csörtéző felek. Ez a madár, állattani ismereteink szerint a feltétlen hűség, odaadás, szeretet és ragaszkodás szimbóluma: adott konstellációban Isten ábrándja, hogy a pénzen vett hóbortjuk bűvöletében tusakodók a pingvinerényre rárévedjenek. Hány tekercs vécépapír az élet?

Bartha László-Zsolt, Tamás Boglár, D. Gulácsi Zsuzsanna, Bartha Boróka, Moşu Norbert-László, Vajda Gyöngyvér, Dávid Péter (JL)

Aminthogy nem könnyű az újgazdag pedigrével nem rendelkező íróknak sem az ábrázoltjaik világába való beilleszkedés. A fentebb idézett két darabtörténet szerzői nem a mai rendszerarisztokrácia szülöttei. Vendégként forgolódnak a körükben, s ottléteik alkalmával, meghívóik a szerep-létüket még a nekik szánt szerepjátékkal is tetézik. Olyan ez, mintha az előszobából kulcslyukon át lesnének be a szobába. Az író által nem belátott teret a színpadi alkotóknak a saját képzeletük szerint kell/lehet berendezniük. Ebben példamutató a társulat: személyes ötleteikkel úgy válnak teremtő részeseivé a játéknak, hogy mindvégig kitart bennük a rendező vágyainak teljesítésére tekintő alázat. Bartha Boróka, Bartha László-Zsolt, Boros Mária, Dávid Péter, Faragó Zénó, D. Gulácsi Zsuzsanna, Kolozsi Borsos Gábor, Máthé Annamária, Moșu Norbert-László, Tamás Boglár, Vajda Gyöngyvér és Fodor Györgyi azonos odaadással teljesít, s talán színháztörténeti léptékben sem hiába. A Figura felkérésére írott darab értelemszerűen ősbemutató, s az első kipróbálás folyamán generálódott mondatok tradícióvá – szerzői áldással – az eredeti szöveg részévé válhatnak. A társulat testtudatos játéka, a spontán koreográfia, persze unikum.

D. Gulácsi Zsuzsanna,és Dávid Péter (JL)

Székely Csaba sikeres színpadi nyers-szövegbeszállító. A Bánya-ciklusa első, Csehov-alapanyagú darabját (Bányavirág) Sebestyén Aba tudta Háy János gyöngédségét idéző székely szeszballadává formálni. A Shakespeare-gőzös Vitéz Mihályból Szombathelyen Béres Attila teremtett, a Weöres Sándor Kétfejű fenevadjáéval rokon tapintatú történelmi groteszket. Nagy Botondnak is mezsgyevágó feladat jutott. Ő Bocsárdi László növendéke. Ebben az iskolában anyanyelvi elem a sistergő melankólia, a vibráló mélabú és a tüllfátyolon átcsillanó remény. És, szinte illetlenség nem szétrúgni a szellemi fialda oldalát. Bocsárdi tanítványai tényleges tanítványok, magyarán: meg vannak tanítva a rendezés mesterségére. Tükrözik az életkoruknak megfelelő állapotukat: kitartóan gyakorolják a szertelenséghez való jogukat, ám egyetlen cselekedetükkel sem szegik meg a mesterség törvényeit. Ezért, a hóbortjuk szakmai értelemben életszerű. Nagy Botond a foglalkozáskörében megengedett szeszéllyel viszonyul a saját ötleteihez, illetve cseréli át azokat a próbák közben a színészek javaslataira. Az előadás végére hasonlatossá válik a munkafolyamat a befejezéshez: a záporberendezés zuhanyában mindenki és minden tiszta ábrázatot ölt – még a külön performánszban kékre varázsolt hölgyalak is.