Ha Gobbi látná

A  N e m z e t i  S z í n h á z r ó l

Végül is nem Gobbi Hilda színművésznő nemes kezdeményezéséből, nem az ő – egyébként tartózkodóan körvonalazott – elképzelése szerint épült meg a nemzet színházának első állandó hajléka. Jelképesen mégis az ő vállán nyugszik a teátrum, hiszen a játszóhelyek közül a Gobbi Hilda Színpad található legalul, a fiatalon távozott Kaszás Attila nevét viselő terem legfelül, s a kettő között az építészeti, akusztikai és egyéb vonatkozásban oly sokat vitatott nagyszínház az uralkodó szinteken.

A Bajor Gizi park 1. szám alatt művészeti nagyüzem tevékenykedik, élén Alföldi Róbert színész-rendező vezérigazgatóval. Jó kezekben van a Nemzeti. Erről tanúskodik a 2008/2009-es évad – Alföldi első igazgatói évada –, erről a következő szezon műsorterve, a teljes arculat és a hosszabb távú program is.

Schwajda György író, aki 2002 tavaszára tető alá hozta az épületet és az intézményt – úgy, ahogy, és olyat, amilyet –, első direktorként egy Vihar rendezéssel hamarosan el is búcsúzott a társulattól: áldásom rátok! A színész-rendező Jordán Tamás 2003 és 2008 között főleg menedzseri, kultúraszervezői erényeket csillogtatott vezetőként. Az eklektikus műsorrendből, a túlságosan ingadozó színvonalú előadásokból nehezen lehetett markáns koncepciót kiolvasni. Jordán az együttes építésében egyensúlyi hibákat vétett, saját (tágan értett) nemzedékét túlreprezentálta, egyes szerepkörökre fölös számú színészt szerződtetett. Ebben a közösségben még a szép számú színészfenomén sem mindig találta a helyét. A 2008-ban hivatalba lépő Alföldinek ezért kellett tavaly és idén is változtatnia az összetételen. Ezzel ugyan magára vonta a sajtó és a közvélemény egy részének indulatait, mégis helyesen járt el, bár termékeny pályaszakaszukban levő kollégákról is lemondott. Ám nem remélhető-e például, hogy a Nemzetiben esztendők óta csak fásultan vegetáló Benedek Miklós jövőre a Vígszínházban újra a régi lesz? Ugyanakkor Alföldi Róbertet is fenyegeti szerződtetési egyoldalúság: rengeteg (korban relatíve hozzá közel álló) fiatalt hívott a gárdához és számos, eddig „alternatívnak” ismert művészt vont be a munkába.

A cikk folytatása a Magyar Teátrum szeptemberi számában.