A tegnapok ködlovagjai

C s e r h a l m i    G y ö r g y    i s m é t     r e n d e z

„Cserhalmi Györgynek érdemes máskor is rendeznie”- ezt írta Bóta Gábor két évvel ezelőtt a Kossuth-díjas művész első színházi rendezéséről. Zalaegerszegen Bagó Bertalan kérte fel a Pillantás a hídról című Arthur Miller-dráma színpadra állítására. „Nincs fene nagy rendezői koncepciója, nincs látomása, nem írja át a szöveget, szép hagyományosan, színészkollégáira koncentrálva, kihozva belőlük a maximumot, elevenné teszi a darabot.” – így elemezte Bóta Gábor, Cserhalmi rendezői módszerét. A következő évben még egy megrendelést elfogadott a zalaegerszegi teátrumtól, a Villa Negrát is megrendezte. „De nem akarom vele megváltani a világot.”- nyilatkozta egy interjúban. Akkor mit akar? – kérdezték tőle – „Hogy a közönség szeresse. Én ilyen maradi vagyok.”- válaszolta.

Debrecenbe Vidnyánszky Attila Csörgheő Csuli szerepére hívta az Úri muriba. Először csodálkozott, miért éppen ő jut eszébe egy rendezőnek arról a figuráról, aki Móricz regényében „vörösen, kövéren, szuszogva” jelenik meg a színen, „olyan hegyes hasa volt, mint egy debreceni cívisnek”. Elvállalta. Vidnyánszkynak igaza volt, Cserhalmi Csulija az előadás központi figurája lett. Csörgheő Csuli jelmezében, a Csokonai Színház színpadán, a bemutató másnapján lett hatvan éves. Ünnepelte a társulat, a debreceni közönség, és az egész ország. Az országos színházi találkozóra abban az évben válogató Kukorelly Endre se vette észre, hogy Csörgheő Csuli a nagy kant elsirató monológját nem Móricz írta, Cserhalmi kezdte el mondani az egyik próbán, aztán beleírta. Nem csoda, hogy a debreceni teátrumból is érkezett felkérés rendezésre. Mi is illene jobban Cserhalmihoz, mint Krúdy világa, gondolta Vidnyánszky és meg is nevezte a Boldogult úrfikoromban című regényt. A Csokonai Színház színpadán ennek a regénynek az alakjai elevenednek meg. A színpadi változatot Parti Nagy Lajos írta meg, ahogy Cserhalmi György rendezőként színpadra álmodta. Cserhalmi a társulat szinte minden tagjának szerepet osztott Krúdy tér és idő határait szétvető álomszerű látomásában. „De ne feledjük: az álmok sokszor elevenebbek, illúziót keltőbbek és szuggesztívebbek a valóságnál.”- írta Kárpáti Aurél 1930-ban a Nyugatban Krúdy regényéről. Reményeink szerint a debreceni Boldogult úrfikoromban előadásról jelenkori kritikusaink is hasonlókat fognak írni.

A cikk folytatását megtalálja a Magyar Teátrum októberi számában.