Kedves Jézuska!
Jó voltam! Emlékszel, tavaly azt ígértem Neked, hogy mindig megírom a házi feladatokat, időben leadom a munkaterveket és beszámolókat. Nos, én mindent teljesítettem. A tesóimmal sosem veszekszem, és anyuéknak is igyekszem szót fogadni, bár nem könnyű, mert én nem mindig tudok éjfél előtt ágyba bújni, anyu pedig hetente hétszer elmondja: össze fogsz esni fiam, ha sosem pihensz. Játékaimat rendben tartom, igyekszem csak olyat kitalálni, amit a társaim is szívesen játszanak.
Most meg itt rágom az ágyban a tollat, hogy mit kérjek Tőled Idén, szemlesütésellenítőt kérek. Abban segíts, kérlek, hogy ne kelljen a színházba betérő nézőnek zavartan félrenéznie, ha a jegyszedő feléje nyújtja azt a 150 Ft-os műsorfüzetet, amit évek óta mindig megvásárolt az előadás előtt, mely része volt a belső ceremóniának, az ünnepnek, a színházba lépésnek, járásnak. Ne kelljen elkerülnie a büfét, ne keljen csapvízzel feltöltött ásványvizes palackot a ridikülből előcsempészni a hátsó sor mögötti homályban, a szünetben. Ne kelljen gondolkoznia, mérlegelnie, számolnia, hogy összejön-e még egy színházjegyre való a következő hónapban.
Tudod, ők tudják, a színház az egyik utolsónak megmaradt kulturális menedékhelyünk. Tudják, ha feladják tradícióikat, apró ünnepeiket, akkor elveszítik gyökereiket, és belül összecsuklanak.
Már lemondták az újság-előfizetéseket, lejjebb csavarták a fűtésszabályzót. Segíts, hogy a színházbérletről ne kelljen lemondaniuk! Hogy nekünk se kelljen róluk lemondanunk!
Mi idén is jók leszünk! Egymásnak vetjük a vállakat és hisszük, hogy itt mindig meleg lesz, hogy ide kell betérni egy gyógy gerinckiegyenesítő feltöltődésre.
Kérlek, ne feledkezz meg a magyar teátrumok nézőiről és a Magyar Teátrum olvasóiról!
Fekete Péter
főszerkesztő