A színészárvákért

Sokszor a kellemesen eltöltött edzések, illetve mérkőzések után, amikor vidáman indulunk haza, eszembe jut az „égi” csapatunk. A hosszú évek során elveszítettünk barátokat és csodálatos társakat.

Minden évben két alkalommal különleges tornát rendezünk – Rájuk emlékezve. Valahányszor ezekre a mérkőzésekre indulok, az jut eszembe: lehetetlen, hogy Ők már nincsenek itt. Mindannyiunk számára elfogadhatatlan az Ő hiányuk. Tudom, hiszem – Ők már egy másik Színészválogatottban játszanak, szurkolnak.

Bubik István, Selmeczi Roland, Kaszás Attila, Sípos András, Lesznek Tibor, Kocsis György – ki pótolhatná Őket? Tudjuk, nagyon jól tudjuk, hogy senki!

Akármilyen kegyetlen az élet (nagy közhely), de megy tovább. Ezeket az emléktornákat nem csak az eltávozott barátaink emlékére rendezzük, hanem akaratlanul is gondolunk a jelenre és a jövőre. Ízlelgetve ezt a szót, hogy színészárvák, rettenetesen szomorú vagyok, de érzem, tudom, kötelességünk segíteni őket. Azt a formáját választottuk a segítségnek, hogy ezeket az emléktornákat kibővítettük: vendégcsapatokat hívtunk meg és várjuk a nézőket.

Kezdetben volt a Bubik István Emléktorna szentpétervári barátaink részvételével. De az élet olyan kegyetlen, hogy most már Kaszás Attila és Selmeczi Roland Emléktornát is rendeznünk kell.

Csak az hal meg, akit elfelejtenek!

SZÍNÉSZÁRVÁKÉRT ALAPÍTVÁNY
14100419-96183649-01000009

Eichner András