A Matyi
Két előadás közötti rövid szünetben ülök le beszélgetni Dósa Mátyással, a szolnoki Szigligeti Színház fiatal színművészével. Semmilyen különös érzés nem kerít a hatalmába, amikor belépünk az öltözőjébe: pedig nagyon otthonos, világos, a falon Leonard Cohen poszter, az asztalon kellemes rendetlenség: példányok, üres kólás üvegek, ceruzák. Igen, amikor nem írok, hanem a foglalkozásomat űzöm, én ülök itt, ahol a rumli van; és a poszter is az enyém. De most, mintegy vendég közlekedek itt, és vendégként figyelek interjúalanyomra is.
– Noha jómagamnak – kezdem – nem volt olyan szerencsém, hogy akár egyetlen részt is láttam volna abból a népszerű televíziós sorozatból, amelynek te meghatározó alakja voltál; azt tudom, hogy az ország egy jelentős része onnan ismer.
– Jó sokan…
– Aztán hátat fordítottál a tévés világnak.
– Hoztam egy döntést. Úgy éreztem, lépnem kell. Lezártam egy időszakot, hogy tiszta lappal indulhassak egy új irányba. Akkor még nem tudtam biztosan, hogy mi -, és hogy merre lesz ez az irány.
– Végül Szolnokra kerültél, mert a Szigligeti Színház tagja lettél.
– Először egy meghallgatásra mentem el, az Oliver című musicalhez kerestek szereplőket, ahol olyan rendezők válogattak, akikkel már volt szerencsém együtt dolgozni. Radó Denise, aki gyerekként „felfedezett”, és Balázs Péter, akivel egy közös darabban játszottunk. Elnyertem a bizalmukat.
– A szerepeiden végigtekintve, szédületes rajtot vett a karriered!
– Igen! A második évadomban már Romeo szerepét is eljátszhattam. Nagy feladat és nagy kihívás volt, de nem szeretnék túlzásba esni. Hamar megtaláltam a közös nevezőt Romeoval, és nagyon magaménak éreztem a szerepet.
– A színház honlapjának vendégkönyvéből, de az utcán hallott véleményekből is az derül ki, hogy személyed és a munkád megosztja a nézőközönséget.
– Sokan még mindig a sorozat szereplőjét látják bennem, és annak tükrében ítélnek meg. A véleményeket úgy kezelem, ahogyan a világon bárki más. A kritikát viszont csak az általam nagyra becsült emberektől fogadom el.
– Most a színház a Leányvásár című operett bemutatójára készül, amelyben ismét jelentős szerepet viszel.
– Balázs Péter igazgató úr rendezi az előadást, amelyben Fritz Rottenberget, a fiatal és kissé egyszerű észjárású grófot alakítom. Nekem ez az első alkalom, hogy operettben játszhatok, méghozzá rögtön táncoskomikus szerepkörben. Szeretem csinálni, habár a műfaj nagyon sok olyan technikát igényel, amire még nagyon oda kell figyelnem.
Megköszönöm Matyi válaszait, de nem mozdulok. Elvégre én is itt öltözöm!
Mészáros István
Fotó: Csaba István