A művészeti titkárnő: Farkas Irén
Amint kinyitja az ajtót, s belépek a lakásába, hogy a megállapodásunk szerint a munkájáról beszélgessünk, az orromat eléri a tűzhelyen rotyogó gulyásleves fűszeres illata.
Összefut a számban a nyál, és miután tudom, hogy párkapcsolatban él, és hogy ha igaz az, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, akkor nagyon szerencsés ember az a fickó!
– Mindenki másra esküszik a gulyást illetően. Te hogy csinálod?
– Jó alapanyagok kellenek a leveshez. Kezdetben kevés vízzel teszem fel főni. Azután apránként öntök még hozzá, hogy a megfelelő mennyiségű-, és sűrűségű legyen.
Sikerül rávennem, hogy öt perc erejéig elszakadjon a konyhai teendőktől. Mosolyogva néz rám, és bizalommal teli, csillogó szemeit látva újból megállapítom, hogy nagyon szerencsés ember az a fickó!
Rögtön a tárgyra térek.
– Hogy lesz az emberből művészeti titkár egy színházban?
– Nem mindig voltam művészeti titkár. Balázs Péter igazgató úr bizalmának köszönhetem ezt. Ő nevezett ki erre a posztra. Ez a második évadom; előtte, mint színházi titkár dolgoztam.
– És még azelőtt?
– Én mindig titkárnő voltam. Olyan iskolába jártam, ahol ilyen irányú képzés folyt. A színházban, és annak is a titkárságán szeretettem volna dolgozni. Ez 1982-ben sikerült is. Azóta ott van a munkahelyem.
– Miért pont a színházat választottad?
– Mint néző, 1962 óta jártam a színház előadásaira… Lehet, hogy azért… Ma már nem tudom megmondani pontosan, hogy mi volt az ok, amiért ide akartam jönni, de nagyon akartam!
– Miben merül ki a feladatod?
– A színház programját szervezem, a délelőtti és az esti munkát hangolom össze. Ki mit próbál, ki mit csinál, ki merre megy, és mikor. Ez körültekintő figyelmet követel a részemről, mert nehéz úgy bonyolítani a munkamenetet, hogy a műszaknak is, a színészeknek is és a kiszolgáló személyzetnek is jó legyen. Bár törekszem rá, ez nem mindig sikerül.
– A jól végzett munka örömöt szerez, sikerélményt jelent…
– Nekem is az a legnagyobb öröm, ha egy bemutató létrejön; ha akkor mutatjuk be, amikor azt terveztük, és persze, ha a nézők is elégedettek.
– Visszatérve a gulyásleveshez: csipetkét teszel bele?
–Úgy csinálom, ahogy mondtad!
Hja, komáim, az emlegetett szerencsés fickó én vagyok!
Mészáros István