Hippodrom!

A Szolnoki Szigligeti Színház április 9-én mutatja be Zágon–Nóti–Eisemann zenés vígjátékát a színház igazgatójának rendezésében, Kautzky Armanddal a címszerepben.

Schneider Mátyás szerepében Balázs Pétert, a többi szerepben Lugosi Claudiát, Kertész Marcellát, Molnár Nikolettet, Gombos Juditot, Barabás Botondot, Karczag Ferencet, Horváth Gábort és Molnár Lászlót láthatja a közönség. A társulat április 26-án Budapesten, a Thália Színházban vendégszerepel ezzel az előadással.

A rendező, és Schneider Mátyás, azaz Balázs Péter ajánlása:

– Amikor már a tavasz jön, és a színházat nem kell fűteni, és az utolsó bemutatóhoz érkezünk, akkor valami olyan könnyű dolgot kell elővenni, ami igazán szórakoztató, tehát vígjátékot. Ezt szerencsés a közönségnek bemutatni, mert már mindenki a szabadba vágyik. És nekünk, ha törik, ha szakad, végig kell játszani ezt a 30 előadást. Ha komolyabb hangvételű darabot vennénk elő, akkor bizony az emberek figyelme csökkenne. Ezért kerestünk egy olyan darabot, mely vidámmá és bizakodóvá teszi az embereket. Ez a Hyppolit, a lakáj. Ezt a darabot a közönség ismeri, tudja, hogy ha eljön a színházba, akkor olyasmit lát, melyet szívesen megnéz, s ami örömet szerez majd neki. Jelen esetben parádés szereposztásban kerül a szolnoki közönség elé. Kifejezetten a színészeknek nyújt lehetőséget egy jóízű, igazi komédiázásra. Zenés vígjáték, dalbetétekkel, melyek pihenőket nyújtanak a megfáradt rekeszizmoknak, alkalmat adnak az elandalodásra.
Több dolga van itt a színészeknek, az egyik az, hogy közismert poénokat kell mondaniuk, úgy, hogy az olyan legyen, mintha először hallanánk, ugyanakkor olyan dalokat kell énekelni, melyeket szintén mindenki ismer. Kibővítettük a darabot tánccal, látványosságokkal úgy, hogy új, friss darabnak hasson.
Ennek az előadásnak az lesz a különlegessége, hogy semmi másra nem törekszik, csak arra, hogy a közönség jól érezze magát. Nem üzen különösebben semmit, egyszerűen szórakoztatni akar. Felüdülés. Ránk fér már egy kis mosoly. Kilencedikén van a bemutatónk, tizenegyedikén pedig nagyon komoly állampolgári feladatunknak teszünk eleget. Lépjünk jókedvűen és bizakodva a szavazófülkékbe.

Hyppolit: Kautzky Armand

– Szerencsés helyzetben vagyok, negyedik alkalommal mutatkozhatom be a szolnoki közönségnek, immár a negyedik műfajban. A Feketeszárú cseresznye drámája után egy bohózat, az Apa csak egy van, aztán a Bánk bán: igazi, nagy tragédia, és most egy klasszikus film-átirat vígjáték. Széles színskálát tudok felmutatni. Nekem ezért külön öröm ez a felkérés. Ez nekem nagyon fontos. Annak meg külön örülök, hogy én „tizen” évig voltam beskatulyázva egy szerepkörbe Pesten, ahonnan nagyon nehezen tudtam kitörni. Itt egy szakmailag nyitott, izgalmas színházvezetés folyik, meglátják bennem a különböző arcaimat, és többfajta műfajban is kipróbálnak.
– Mikor a Hyppolitot felajánlotta neked Balázs Péter igazgató úr, meglepődtél?
– Nem szoktam magamat elképzelni különböző szerepekben, nem dédelgetek szerepálmokat, talán önvédelemből is, hogy ne csalódjak, ha nem én játszom el valamit. Sosem járt a fejemben, hogy nekem a Hyppolitot el kéne játszanom. De amikor a Péter bemondta a telefonba, akkor azt mondtam magamban, hát ez természetes, ki volna más alkalmasabb? Ez nekem van írva. De magamtól erre nem gondoltam volna.

-s J-

A teljes cikk az áprilisi Magyar Teátrumban olvasható.