Balázs Péter: CREDO

Egy színháznak legyen szellemisége. Legyenek igazodási pontjai, melyek megbízhatóak és állandóak, s ezek legyenek olyanok, melyek felelősséggel beépítik a befogadó közösség karakterét, történetét, arra építenek, annak nyelvén szólnak, annak jel(kép)rendszerét használják, de a színvonalat következetesen emelik egyre magasabbra.

Ez a felelős igényesség, ez a szellemiség felszívódik a színészek munkájába, a képek, jelek, a beszéd kitisztulnak, így a közönség is könnyebben ráhangolódik. Ha ezt a színházi gesztust a közönség megérzi, boldogan, hálásan reagál, bárhova követi a színészeket. Ez a közös játék örömet szerez nemcsak a közönségnek, de a játszóknak is. Ez a „repülés boldogsága”. Jó hangulat uralkodik a színházban, ezért a közönség is szeret odajárni. Mindkét félnek áldozatot kell hoznia a közös élményért, és ezt méltányolja is a másikban.

Sokféle színház, színházi stílus létezik a világon, de a mai játékbeli vadság, nyegleség, túlzott naturalizmus elszakítja az alkotókat és az előadókat közönségüktől, képtelenné teszi a színészeket igazán nagyformátumú, emelkedett, magas szellemi igényű darabok „Nemzeti Színházi” szintű eljátszására. Rossz lelkiismeret, egymásra mutogatás, az úgynevezett „modernség” bástyái közé bezárkózás, egyre vadabb ötletek jellemzik a folyamatot. Gondolatok helyett csak ötletek. Az alternatív színház hatalomra tör. A valamikori lázadásból gőgös akadémizmus lesz. Zsákutca.

Évek nehéz munkájával azonban újra létre lehet hozni a képességek olyan szövetét, mely képes megtartani és magasra emelni akár egy Bánk bánt, vagy Az ember tragédiáját is. Világszínvonalon, azaz a magyar emberek lelki igényeire építve.