Hoffmann meséi Győrben

Offenbach: Hoffmann meséi című operájának Győri Nemzeti Színházbeli bemutatójára készülve a látvány megálmodóival Rátkai Erzsébet Ferenczy Noémi-díjas jelmeztervezővel és Jasenko Čonka díszlettervezővel beszélgettünk. Mindkét művészt a készülődés utolsó óráiban kérdeztem. Erzsike az interjú közben épp egy díszes karkötőn dolgozott, Jasenko festéktől fekete kézzel érkezett a beszélgetésre.

– Másfél nappal a premier előtt festékes kézzel, izgatottan jár-kel az épületben. Mire vágyik ilyenkor?

Jasenko Čonka: – Ha most egy héttel ezelőtt lenne, akkor nagyon jó lenne.

– Nem úgy van ez, hogy „csak még pár nap” mindig kellene?

J.Č.: –Volt már ennél rosszabb, de jobb helyzet is… Jobb a hangulat, ha kicsit hamarabb elkészülünk, nem kell reszketni, emberek után szaladgálni. Technikai dolgok megoldása közben, még tegnap is kellett a művészi gondolaton változtatni… A díszlettervezőnek ki kell bírnia, hogy ilyenkor már mindenki fáradt, és türelmetlen.

– Nehezen viseli, ha változtatnia kell az elképzelésein?

J.Č.: – Igen, mert eléggé pontosan tudom, hogy mit akarok. Néha azonban előfordul, hogy megszületik a művészeti eredmény, és mégsem találom benne azt, amit beleálmodtam, de ez is hozzátartozik ehhez a munkához, és ez is izgalmas benne. Sőt, ha a koncepciónak megvan az alapja, ha mindenki szívből hozzáteszi, amiben hisz, ha egymásba kapcsolódnak a fogaskerekek, akkor a végeredmény több lehet mint az egyes részek összessége. A legszebb pillanatok, amikor az utolsó próbák alatt érzem, hogy minden összeáll.

– Az első közös munkájuk óta hogyan alakult Jasenkoval a szakmai kapcsolatuk?

Rátkai Erzsébet: – Nagyon szeretem Jasit, mert finom ember, kitűnő, értékes művész, ezért is fontos a barátsága. Eleinte tartózkodó, és csak lassan-lassan enged magához közel, mindig újabb oldalait mutatja. Nagyon érzékeny, lehet rá számítani, jól értjük egymást, jól tudunk egymás ízléséhez igazodni, együtt gondolkodni. Én külföldön, nemzetközi iskolában tanultam és ott nem szoktam meg az egymást hátba szúró, a másik kinyírását célzó, rejtett eszközökkel bár, de egymás ellen dolgozó magatartást. Az a jó, ha a munkabeli verseny határozza meg a szellemet. Azért fontos a Jasenkoval való együttműködés, mert ő európai szellemet hoz magával, amiben sokkal könnyebb eligazodni, mint az acsarkodó, csöndes, gyilkos öldöklésben.

Pottyondy Nóra

A cikk folytatását keresse a májusi Magyar Teátrumban