A mindig megújuló Geszty Glória

Geszty Glória színművésznő pályáját a Déryné Színházban kezdte. Játszott a Madách Színházban, a Békés megyei Jókai Színházban, az Arany János Színházban, a Karinthy Színházban, a Ruttkai Éva Színházban. Számos külföldi és hazai filmben szerepelt, tévéműsort vezet. Beszélgetésünkben megidézzük a múltat, bepillantunk a jelenbe és latolgatjuk a jövőt!

 

– Mi a fontosabb az életében a színészet vagy a televíziózás?

– A szívemben a színház áll az első helyen. Nagyon fontos, hogy érezzem, a közönség lélegzik, ott van körülöttem. Amikor a semmiből létrehoztuk a Zenit Tv-t megéreztem, hogy a nézők itt is a közelemben lehetnek. Kialakult bennem, hogy a nézők néznek vagy sem. Ez amolyan hetedik érzék bennem. Fontosnak tartom, hogy a nézőkkel kommunikáljak. A tévében a nézőkért élek. Emberi kapcsolatok alakultak ki, a mai napig meg van a nézői klub. Közös programokat, beszélgetéseket szervezünk. Most a Digi Tv-nél Tea Glóriával című kétórás műsoromba próbálom belesűríteni mindazt, amit a Zenitnél egész nap csináltam.

– Színpadon milyen szerepeket játszik szívesen?

– Pályakezdőként a naivaszerepek találtak meg, de már akkor is imádtam a karakterszerepeket. Aztán jött az életemben a Hagymácska című mesedarab. A címszerepéért megkaptam a Magyar Televízió nívódíját. Kedves emlék ehhez kapcsolódóan, hogy az utcán járva egy anyuka és gyerekei a darabból énekeltek. A színházból ma nem lehet megélni, de a mai napig csoda a számomra, hogy az embereknek boldogságot tudok adni. Szalay Zsoltnak, a Ruttkai Éva színház igazgatójának és Nagy Miklós színész-rendezőnek sokat köszönhetek. Megértették, hogy a tévé és a színház egyszerre létezik az életemben. Elnézték, hogy késve érkeztem a próbára vagy korábban mentem el egy-egy műsor miatt. Sok jó szerepet kaptam tőlük. Magam se tudtam, hogy van-e drámai erőm. Mindig voltak bennem ilyen érzések. Siposhegyi Péter Semmi ágán című darabjában József Jolánt játszottam, Nagy Miklós rendezésében. Ez a József Attiláról szóló darab, amely a költő utolsó napjait dolgozta fel, megmutatta a drámai énemet. Nagyon szerettem ezt a szerepet.

– Egy másik fontos rendező a pályáján Udvaros Béla, akivel ma is dolgozik. Milyen volt az első közös munka?

– Udvaros Bélával Az aranyember kapcsán találkoztunk. Egy cselédlányt játszottam benne. Én sose a szerep méretét néztem. Az viszont zavar, ha egy szerep nem nekem való. Jól akkor megy, ha a szemem előtt látom a figurát. A cselédlányból fontos szerep lett. Bújkált bennem valami. Nem tudom mit és miért tettem. Többször voltam színpadon, jeleneteket kötöttem össze. Volt egy jelenetem, amelyikben nyolc gyertyát kellett eloltanom. Egy idő után már annyira untam a dolgot, hogy az utolsó gyertyát dühösen elfújtam a próbán. Ez végülis így maradt az előadásban. Kovács Lajos kollégám belesett az egyik próbára és azt mondta rólam Udvarosnak, hogy ennek a lánynak konyhaszaga van, ha kijön a konyhából. Udvaros Béla szinte a semmiből szedte össze a pénzt az Evangélium Színház új produkciójához, Az ember tragédiájához. Sose felejtem el, amikor épp Olaszországban jártam a nővéremmel egyszer csak megcsörrent a telefonom. Béla volt és azt mondta, hogy szeretne felkérni egy, azaz öt szerepre. Már az első mondatoknál éreztem, hogy lebeg velünk az autó, amiben éppen ültünk. Én még statisztálni is elmentem volna, csakhogy játszhassak a tragédiában. Ha egy színész elmondhatja, beírhatja az önéletrajzába az maga a csoda.

– Mi az az öt szerep?

– Az Udvaros rendezte Tragédiában Éva mellett az alakításaim nyomán megszületett egy új női sors. Hippia színes feladat. Már ennek az egy figurának az eljátszása is ajándék lenne egy színésznő számára. Helene alakjában ott van az élet élvezete. A madáchi szöveg humorát a fiatalok jobban megérzik. Itt egyértelműen kiderül, hogy Lucifer társa vagyok, és ez kihat a többi színre is. A londoni szín egy nagy kavalkádot mutat be, ami rávilágít arra is, hogy mindenkiben ott az igazság. A kéjhölgy alakjában önmaga elfogadását és az élet örömét mutathatom meg. Pár percem van csak arra, hogy ebből átöltözzek cigányasszonnyá. Saját kendőmet használom. Ő egy vérbeli nő, aki még Lucifert is képes átvágni. Azt is meg kell említenem, hogy az eddig megismert tragédia előadásokkal szemben, nálunk az Úr megjelenik a színen. Bánffy György egy jóságos és segítőkész Istent alakít.

– A jövőről is határozott elképzelései vannak?

– Egyszerűen azt szeretném, hogy gondolkodjanak bennem, gondoljanak rám. Jó lenne még egy-két film és új szerepek!

Baracsi Kati