Péti Krisztina rendezőasszisztens: a rendezők jobb és balkeze
El tudnám képzelni egy Rejtő-regény női főhőseként, aki a legnagyobb és legkacifántosabb kalandok közepette is megőrizné humorát és nyugalmát, s mindig emlékezne arra: ki is kezdte a verekedést. Sőt, pontosan, precízen fel is idézné melyik oldalról, milyen erősségű pofon csattant el.
Aki kapta az ütleget, azt azonnal megvigasztalná, hogy neki most ez a szerep jutott, aki pedig adta, azt meggyőzné, hogy esetleg kisebb csapott is elég, sőt, lehet, hogy az lenne a legjobb, ha nem is ütne meg igazából senkit. Péti Krisztina a Veszprémi Petőfi Színház rendezőasszisztense – aki egyébként színháztörténész – nem csak a rendezők, hanem egy kicsit a veszprémi színház jobb és balkeze is egyben. Annyira együtt él és lélegzik a színházzal, színészekkel, annyira ismeri a művészi alkotófolyamatokat, a hozzájuk kapcsolódó lelki rezdüléseket, hogy az ember azt gondolja, neki a vérében van a színház. Képes a legapróbb dolgokra figyelni és figyelmeztetni, a legnagyobb művészi káoszban is képviseli a rendet. Azt, amit a rendező szeretne látni egyszer a színpadon. Ereje van és fegyelmezett, kedves, megértő, türelmes, jó humorú, békés teremtés, ám szavai mögött mindig ott a határozottság, a lényeglátó-képesség és a szakmai tudás. Színházi ízlésvilága kifinomult, művelt, olvasott, intelligens asszisztens. Ezért is ragaszkodnak hozzá a veszprémi színházban dolgozó rendezők és színészek is, akik nélküle gyakran azt sem tudnák, vajon milyen napra is ébredtek. Bereményi Géza és Valló Péter is mindig azt mondta a veszprémi színházban egy-egy próbafolyamat közben: tulajdonképpen semmi nem biztos, csak az, hogy a Péti Kriszti itt van. S ez jó kiindulási pont. Tudom, nagyon szeretett Bujtor Istvánnal dolgozni, aki mellett ha ült, úgy néztek ki együtt, mint a nagy mackó és a kis bocsa, s úgy tudta tolmácsolni a rendezői dörmögést a megbeszéléseken, hogy abból mindenki értette, mit is akart a Főnök.
Péti Kriszti azt is tudja, hogy a színház világában dolgozók milyen impulzusoknak vannak kitéve nap, mint nap. Ne féltsd a halat a vízben –talán ezt mondaná erre bölcsen, s azt hiszem, igaza van. Kriszti így lett egy igazodási pont a veszprémi színházban. Mindig tudja jobbkézként mit csinál a bal, s érezhetjük, hogy ez tényleg így jó. Ezért aztán bátran ajánlanám Rejtő-hősnőnek is. Akár még az író jobbkezének is.