Kentaur díszlete Kecskeméten

Monumentális mozgalmas térben a Nyomorultak

Szemet gyönyörködtető, mozgalmas és monumentális. Talán így jellemezhetnénk a legtalálóbban a kecskeméti Katona József Színház legújabb produkciója, A nyomorultak díszletét, melyet a szeptember 24-ei premieren csodálhatott meg először a közönség. Miként született meg az ötlet? Milyen kihívásokkal kellett megküzdeni? Többek között erről beszélgettünk a musical látványvilágának megálmodójával, az ismert díszlettervezővel, Kentaurral.

– Egy ilyen impozáns és hatalmas díszlet, mint amilyet a kecskeméti teátrum Nyomorultak előadásában láthattunk, jól jellemzi az Ön munkásságát, ugyanakkor a hírös városban abszolút újdonságnak számít. A bemutatót látva mit gondol: hogyan sikerült megvalósítani azt, amit a színpadra álmodott?

– Számos kamaraszínházi előadáshoz is készítek terveket, ám mivel a musical előadások szélesebb közönséget vonzanak a színházakba, az azokhoz készített grandiózus díszleteim valóban ismertebbek. A musical előadásoknak műfaji követelményük, hogy a díszlet legyen nagyon látványos és dús. Jellemző az is, hogy nagyon sok helyszínen játszódnak a történetek, amelyeket mind meg kell jeleníteni. Vagyis nem az én „mániám”, hogy monumentális díszletet építsek, hanem a musicalek sajátossága. Csodálatos a kecskeméti színház, kitűnő a játéktér – Fellner és Helmer, a tervezőpáros tudott valamit, hiszen minden magyarországi és külföldi színházépületük fantasztikus. De mégis: a kecskeméti egy nagyon kicsi és klasszikus tér, nekünk pedig ebben a kicsi színpadi térben kellett megjelenítenünk ezt a hihetetlen hosszú eposzt, ahogy eljutunk a kőfejtőtől a párizsi utcákig, a barikádokig. Ha csupán a virtualitásra hagyatkozunk, és mindent vetítenénk a színpadon, azzal elveszett volna a történet drámaisága. Fontos célkitűzésünk volt, hogy olyan szcenikát hozzunk létre, amely kellően érzékelteti Párizsnak, ennek a hatalmas városnak a nyüzsgését. A két proszcéniumot is beépítettük, ezáltal a nézők úgy érezhetik, hogy ők is részesei a történetnek. Ugyanebből a megfontolásból nagyon kevés klasszikus kulisszát használunk, nincsenek oldaltakarások, nincsenek puha lábak, szuffiták, amelyek eltakarnák a lámpákat. Így az egész olyan hatást kelt, mintha a színház „beleépült” volna Párizsba. Úgy sejtem, ez a díszlet a legnagyobb, amely valaha Kecskeméten egzisztált, a színház erőn felül teljesített anyagilag és emberileg egyaránt. Mindenkinek maximális teljesítményt kellett nyújtania ahhoz, hogy ez a produkció elkészülhessen. Én magam több mint egy éve dolgozom ezen az előadáson, de tudom, hogy Cseke Péter igazgató már több mint két éve az előkészítő munkálatokat végzi. Az előadást látva úgy gondolom, hogy megérte. Szerintem ez a produkció nem csak, hogy méltó a kecskeméti Katona József Színházhoz, hanem tovább emeli annak fényét.

– A díszletet a hatalmas méretei mellett a monokróm szín jellemzi. Ez rendezői elvárás volt?

– Korcsmáros György rendezővel sokat dolgoztunk együtt ezen az előadáson. Alapmetódusként határoztuk meg, hogy a szcenikát illetően mély tónusokkal dolgozunk. Annak, hogy monokróm színt választottunk a díszlethez, több oka van. A sötét tónus egyrészt jól illik a korhoz, amelyben a történet játszódik. Emellett rengeteg helyszínt kell megeleveníteni hasonló díszletekkel, miközben a mai technika megadja azt a lehetőséget arra, hogy például a lámpákkal, vetítéssel felszínezzük azokat. Ha a feketére sárga fényt szórunk, máris elbarnul, de egészen világos árnyalatokat is előcsalhatunk ezzel a módszerrel. A nyomorultak musicalben az események nyolcvan-kilencven százaléka este vagy éjjel játszódik, amihez mindenképpen kell a mély színárnyalatú háttér. Anélkül, hogy ezekhez a nagy művészekhez hasonlítanám magamat, de akárcsak Rubens vagy Caravaggio – én is a nagyon mély színekből indultam ki, és leginkább a textúrákon keresztül, a fénnyel érzékeltettem a környezetet.

– A vetített képeken gyönyörű vaskapukat, régi épületrészleteket láthattunk. Ezeket Ön rajzolta, vagy valós helyszíneken készültek a felvételek?

– Ezek valós helyszíneken készült felvételek, kicsit átalakítva. Egy részük az archívumomból való, de vannak olyanok is, melyeket kifejezetten a kecskeméti Nyomorultak előadáshoz gyűjtöttem könyvekből, vagy az internetről. Egyébként mindegyik szorosan kötődik a történet helyszínéhez, mert Franciaországból, illetve Párizsból valók.

– Az előadás látványvilágának egyik legfőbb jellemzője, hogy folyamatosan mozgásban van minden, szinte percenként változik a színpadkép. Hány helyszínt készített a darabhoz?

– Több mint negyven helyszín van az előadásban, és ebbe még nem számoltam bele azokat, amelyeket elölről és hátulról, illetve belülről és kívülről is látunk, mint például Jean Valjean párizsi házának udvara, vagy a Gaudeamus kávézó. Ezekben a helyszínváltozásokban a színpad forgója nagyon nagy segítségünkre van. Tényleg rengeteg díszletelem van ebben a produkcióban, olyannyira, hogy a második felvonásban látható barikád az első rész alatt még a színház háta mögött erre a célra kialakított utcai tárolóban van, mert máshol nem férne el. A színészek pedig szinte élével közlekednek a színpadon.

 

Keresse az interjú folytatását a novemberi Magyar Teátrumban!