Építeni az Embert

Tóth Auguszta Fehérváron

A székesfehérvári Vörösmarty Színház október 15-én mutatta be Egressy Zoltán: Portugál című tragikomédiáját Árkosi Árpád Rendezésében. A díszletet Libor Katalin, a jelmezeket Kárpáti Enikő tervezte, a rendezőasszisztens Bischof Ildikó. Szerplők: Bakonyi Csilla, Csizmadia Gergely, Mertz Tibor, Kaszás Mihály, Juhász Illés, Quintus Konrád, Tóth Auguszta. Vasvári Csaba, Szalay Marianna. Az alábbiakban a színház új tagjával, az Asszony szerepét alakító Tóth Augusztával olvashatnak interjút.

 A mindig bájos, csillogó szemű, törékeny színésznő a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése alatt az akkori Nemzeti Színháznál kezdte pályáját. 1991-ben az Arizona Színházhoz került, 92 őszétől a Művész Színház társulatát erősítette.

– Egyszerre volt fantasztikus és ijesztő. Olyan művészekkel dolgozhattam többek között, mint Törőcsik Mari, Garas Dezső, Darvas Iván, Taub János vagy Hirtling István. Mikor az Arizonában Mikó István mandátuma lejárt, nem sok színész folytathatta a munkát a Művész Színházban; én a szerencsés kevesek egyike lehettem. Annak ellenére, hogy igazi színészóriásokkal dolgozhattam az Arizonában – egy Dürenmatt-ban például Haumann Péter partnere lehettem –, nagyon meg voltam szeppenve eleinte. A szerződtetés idején, a színház irodájában Schwajda György, Taub János és Törőcsik Mari üldögélt, mikor betoppantam. Engem vártak. Schwajda György rám pillantott, felvonta szemöldökét, és így szólt: Maga olyan fiatal. Le kéne mennie vidékre. Hebegtemhabogtam, mire Törőcsik Mari szólalt meg: Jaj, hagyja már, mit kínozza, eldöntöttük, hogy leszerződtetjük. Majd így szólt: Nézze, én nem ismerem magát, de ez alatt az egy év alatt ki fog derülni, hogy tudunk-e együtt dolgozni. Meg sem tudtam szólalni. A következő esztendőben remek szerepeket kaptam – játszhattam többek között az Üvöltő Szelekben, a Koldusoperában és a Szájkosárban is. Egy évvel később Törőcsik Mari művésznő bejött az öltözőbe, vállamra tette kezét, és így szólt: Örülök, hogy melléd álltam és szerződtettünk. Nagyon jó, hogy közöttünk vagy. Ez nekem akkor a világot jelentette.

A színésznő, aki játszott Makk Károly Szerelem című filmjében, a Kisváros című sorozatban, Horváth Z. Gergely Boldog békeidők című filmjében és Payer Róbert Bukfencében, mindig azt vallotta, hogy a színészet – ahogy az élet is – egy nagy játék, és tanulás. Mindig fejlődni akar, mindig újszerű, kihívással szolgáló szerepeket keres. Olyan karaktereket formált meg, mint Madách felesége, Natasa (a feldolgozásban Aranka) a Három nővérből, Báthory Zsófia a Fekete Mézből, Molnár Ferenc Olympiájának címszerepe vagy Marianne a Tartu–e-ből.

– A fejlődésben hiszek. Játszottam okosat és bátrat, ostobát és esendőt, szerettem a kis- és nagy szerepeket, de mint a legtöbben, én is minél nagyobb munkákra vágyom. Ilyen a Portugálban az asszony szerepe is.”

A kétszeres Kazinczy-díjas, a legjobb női alakításért Colombina-díjjal kitüntetett színésznő harmadéves korában kapta meg első főszerepét a székesfehérvári színházban: Lillian Hellmann Régimódi Játékában Dörner Györggyel és Margitai Ágival játszott. Azóta sikert sikerre halmoz, és ezért nagyon hálás a sorsnak. Jelenleg újra itt van Fehérváron.

– Azt gondolom, hogy ami meg kell, hogy történjen velem, úgyis megtörténik. Nem vagyok fatalista! Egyszerűen élvezem és várom a kihívásokat. Maximalista vagyok a munkámban és az életemben. Boldog vagyok, hogy új helyre érkeztem, boldog vagyok, hogy családom van. Úgy gondolom, hogy az ember életében minden állomás egy újabb megállóhoz visz közelebb, minden tapasztalat és megtapasztalás – legyen az jó vagy rossz, – csak az Embert építheti.

Kovács-Cohner Róbert