Kőszegi Ákos és Petronius nagy találkozása

A színpad arra való, hogy elmondjuk a saját magunkban feltett kérdésekre adott válaszainkat az életről – vallja Kőszegi Ákos. Székely János Caligula helytartója című művének Petroniusa tipikusan ilyen szerep, melyet most a kecskeméti Katona József Színházban próbál a színművész, aki egy szünetben nyilatkozott a Magyar Teátrumnak.

– Ez egy olyan szerep, amivel már nagyon régen megismerkedtem. A nyolcvanas évek elején láttam Harag György szenzációs rendezésében, akkor Lukács Sándor játszotta Petroniust. Nagyon nagy hatást gyakorolt rám az az előadás, mindig is mondogattam magamban, hogy egyszer talán jó lenne eljátszani. Ezért ez a feladat nagy öröm számomra, egy nagy találkozás. Nagyon örültem annak is, hogy ismét Bagó Bertalan rendezővel dolgozhatok együtt, akivel ugyanazt gondoljuk a darabról, Petroniusról, és végtelenül örülök, hogy Dunai Tamással is egy színpadon játszhatom végre. Ebben a szerepben rengeteg mindent el lehet mondani a világról és önmagunkról. Székely János műve gondolkodásra készteti a nézőt és a színészt egyaránt.

– Milyen gondolatokat, kérdéseket vetett fel Önben ez a történet?

– Itt egyetlen kérdés van: meddig teszi meg az ember azt, amiről úgy gondolja, hogy nem kéne megtenni? Meddig tart ki benne a feltétlen hűség? Mikortól lesz szolga valaki? Ez az ember, akit játszom, egy robot. A Római Birodalom egyik nagyon magas rangú katonája, tisztje ő, aki gondolkodás nélkül teszi, amit tennie kell, mert ebben rejlik a birodalom ereje. Az uralkodó, Caligula már megmagyarázhatatlan, esztelen baromságokat követel meg, de még ezeket a parancsokat is végrehajtaná. Csakhogy találkozik egy emberrel, Barakiással, aki ráveszi Petroniust, hogy gondolkodjon és kételkedjen. Biztosan az a helyes, amit ő tesz, vagy van másik út is? A darab végére Petroniusról, a „robotról” minden réteg lehull, és ott marad csupaszon, iszonyú kínok, szenvedések között. Kicsúszik a talaj a lába alól.

– Ön szerint mi a titka ennek a darabnak?

– Azt gondolom, mindig abban rejlik a lényeg, hogy a mondatok mögött mi, a darabban játszó színészek milyen titkokat árulunk el magunkról. Ebben az elképesztően felgyorsult képi világban az ember csak ide-oda kapkodja a fejét, de még most is úgy vélem, hogy nincs annál izgalmasabb, amikor két ember beszélget, és a gondolataik pásztáznak le s föl. A Caligula helytartójában is két agy, két gondolkodásmód csap össze, ami rendkívül érdekes. Székely János színdarabja a Római Birodalom egyik tartományában játszódik, és a zsidó nép elnyomását mutatja be, de a helyszín és az idő valójában nem lényeges. Az a fontos, hogy bemutassuk, milyenné válnak az emberek a diktatúrában? Ki hogyan éli túl ezt a helyzetet? Ki hogyan cselekszik? Lehetne azt is mondani, hogy a történet a hitről, annak erejéről szól. Én úgy érzem, itt az a lényeg, hogy a darabban szereplő figurák hogyan élik meg ezt a helyzetet. Egyszóval nagyon jó darab.

Bera Linda